Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszonharmadik fejezet

Summer elgondolkozva pillantott végig az előtte elterülő városon. Már rég elmúlt éjfél, a helység még is élt. A hatalmas felhőkarcolók csak egy apró pontként tűntek fel a távolban, míg a sötét óceán a végtelenségig elnyúlt. A lány óvatosan nyúlt az ablakhoz, hogy kinyissa azt. Szüksége volt egy kis levegőre, egy friss leheletre, hogy úgy érezhesse él. Bár a ma esti akciójuk sikerrel járt, Elizabeth még mindig remegett az adrenalintól. Ma könnyen meghalhatott volna. Ha a golyó csak pár centiméterrel arrébb ment volna...

Hirtelen csapódott ki szobájának ajtaja. Summer ijedten kapta fejét a hang irányába. A bérgyilkos sietősen lépdelt felé, megállíthatatlanul.

-Káin? -vonta fel szemöldökét a lány. A férfi nem válaszolt, csak még közelebb ment Elizabethez, aki ijedten kezdett el hátrálni és összerezzent, mikor háta hozzá simult a falhoz. Káin ingatagul állt meg előtte. Az ablakon beragyogó Hold sugarai megvilágították sebes arcát. Szája jobb széle felszakadt, míg bal szeme alatt lila monokli húzódott. Éles arccsontján hosszú heg keletkezett.

-Már az első adandó alkalommal meg kellett volna öljelek. - mondta rekedtes hangon. Tekintete elködösült, miközben erős pia szagot árasztott.

-Tessék? - kérdezte Summer döbbenten és aggódóan pillantott fel a férfira. - Alex pihenj le, részeg vagy. - mondta nyugodt hangon és lágyan megérintette Káin karját.

-A nevem nem Alex! - rivalt rá a férfi és hevesen boxolt bele a falba. Elizabeth ijedten húzta össze magát.

-Oké, Káin. - hangsúlyozta ki az utolsó szót Summer. - Nem vagy önmagad, jobb lenne ha lefeküdnél aludni. Holnap megbeszéljük. - feszélyezetten meredt rá a felette hanyatló férfira. Próbálta higgadtan kezelni a helyzetet. Tudta, hogy vékony jégen táncol. A bérgyilkos hirtelen rántotta elő eddig pólója alatt tartott kését és egyenesen a lány nyakának szegezte.

-Nekem te ne parancsolgass. - sziszegte fogai között ingerülten. - Elfelejted, hogy mi a foglalkozásom. Egy rossz mozdulat és elvágom a torkodat. Világos? - vonta fel szemöldökét fenyegetően, mire a lány csak egy aprót bólintott. Szíve hevesen vert, miközben lábai elkezdtek remegni a félelemtől. Káinnak teljesen elment az esze, nem tudott racionálisan gondolkozni.

-Mit csinálsz? - kérdezte Summer. - Miért támadtál rám?

-Azért, hogy megtegyem azt, amit már rég meg kellett volna. - felelte szikrázó szemekkel.

-De miért most? Mi történt a box meccsen? - faggatózott Elizabeth.

-Nem tartozik rád.

-Szerintem meg igen. - mondta a lány. - Főleg, hogy most miatta egy kést fogsz a torkomhoz.

-Csak fogd be. - utasította a férfi. - Gondolkoznom kell.

-Neked kijózanodnod kell.

-Azt mondtam kussolj! - csattant fel Káin és még erősebben szegezte a fegyvert Summerre. A lány felszisszent, ahogy a hideg penge felsértette bőrét.

-Ha megölsz, legalább mond meg, hogy miért. - nézett fel Elizabeth könyörgően a támadójára. - Mit csinált veled Benette, hogy így leittad magad? Még sose láttalak ilyennek. Mintha félnél valamitől.

-Nem félek semmitől. - sziszegte a férfi.

-De igen. - szólalt fel Summer erélyesebben. - Gyáván viselkedsz.

-Nem vagyok gyáva!

-Akkor eressz el! - kiáltott Elizabeth. - Amúgy is, a késelés nem a te módszered.

-Igazad van. - mormogta Káin, majd lassan eleresztette a lányt és visszahelyezte a pengét a tartójába. Summer fellélegzett, ha csak egy pillanatra is és reflexszerűen kisebesedett torkához kapott. A férfi hirtelen rántotta elő pisztolyát és egyenesen a lányra szegezte azt. - A hangtompító jobban illik hozzám. Térdelj le!