Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Harminchatodik fejezet

Summer koncentrálva hanyatlott fegyvere fölé, miközben gondosan tisztogatta azt. Az Aidennel való veszekedése után muszáj volt lenyugtatnia magát egy kicsit. 

Hirtelen Nadia rontott be ajtaján, mire a lány meglepetten fordult felé.

-Történt valami? - vonta fel szemöldökét Elizabeth, majd visszafordult pisztolyához.

-Mit keres az a kezedben? - kérdezte Nad félve, miközben behajtotta maga mögött az ajtót.

-Csak karban tartom a dolgaimat. - vont vállat Summer. 

-Carter elmesélte a vodkás incidenst. - motyogta a déli és lehuppant barátnője mellé.

-Jézusom, már megint kezdi. - forgatta meg szemeit látványosan Liz. - Most téged küldött, hogy megtisztíts a gonosztól? - ironizált gorombán, mire Nadia csak megrázta fejét.

-Christian visszajött.

-Na, király. Legalább egy ivócimborám lesz. - mormogta Elizabeth még mindig belebolondulva fegyverébe.

-Tudom, hogy Káin ölte meg Grace-t. - szaladt ki a lány száján, mire Summer kezei megálltak. Fájdalmasan szorította össze ajkait, majd Nadia felé fordult. Arcvonásai kemények voltak, míg tekintete rideggé változott és közönyössé. Liz egy lágy mosolyra húzta ajkait, ami halálos nyugodtságot sugárzott.

-Nos igen, erről elfelejtettem beszámolni. - mondta, hangja higgadtan csengett.

-Hogy hagytad ki pont ezt a részt? - kérdezte a déli egy kicsit erélyesebben. - A hozzád egyik legközelebb álló ember ölte meg a családodat. Én belehalnék...

-Én nem vagyok te. - vágott közbe Summer keményen. - Túl fogom élni. 

-Sajnálom. - motyogta Nadia egy idő után letörten. - El sem tudom képzelni, hogy mit érezhetsz most.

-Nem érzek semmit. - mormogta Elizabeth, mire a déli csak felsóhajtott.

-Tudod, nekem elmondhatsz bármit. Meghallgatlak.

-Tudom. - pillantott rá oldalra Summer. - És köszönöm, hogy itt vagy nekem.

-Bármikor. - mosolygott rá Nad, majd szoros ölelésébe vonta barátnőjét.

-Most biztos tombol benned a düh. - motyogta a déli halkan. - Szereted őt, ő pedig hátba szúrt.

-Csak szerettem. - javította ki őt Liz. - De mára már nem számít nekem semmit.

Pár nappal később Christian és Summer gondolataikba  feledkezve sétáltak egymás mellett a kihalt poros úton. A szél belekapott hajukba, míg a levegőben elenyészett a sós víz párája. Már közeledtek céljuk felé, a temető elnyúlt a messzeségben.

-Nem kellett volna elkísérned. - dünnyögte Elizabeth mogorván rá sem nézve a mellette haladó alakra.

-Nem akartam, hogy egyedül legyél. - felelte a fiú, hangja lágyan csengett. - Egy percig sem akarom le venni rólad a szemem.

-Félsz, hogy valami hülyeséget csinálok? - vonta fel szemöldökét Summer kihívóan.

-Igen, pontosan ettől tartok. - helyeselt az orosz is. - Hogy valami olyat csinálsz, amit később megbánsz.

-Mint például? - fordult a lány kíváncsian az alak felé.

-Például, hogy bosszút állsz a nem megfelelő emberen. - pillantott le rá Christian, tekintete komolyan csillant fel, mire Liz válaszul csak gúnyosan nevetett fel.