A csúf herceg átka

Vonzódás

Tudnom kellett volna hogy az utolsó feles már túl sok lesz. Most jól el fogok késni....
Blőá, ezt mikor ettem?
- Édes lányom hosszú volt az este? - nagymamám hangja úgy zengett a fülembe mintha egyenesen az ajtó előtt állt volna. Fejemre szorítottam a kezem. Ó a francba.
- Jól vagyok nagyi. Csak...- Gondolkozz Honey...- Csak ég a gyomrom.
- Én pedig szűz vagyok kislányom, és nem kokóztam a Linkin Park énekésével...Isten nyugosztalja...- Nagyi a sajátos stílusával kiabált vissza. Hideg víz alá nyomtam a fejem remélve hogy az opera koncert a homlokon mögött gyorsan megszűnik.
- Ó francba nagyi. Igenis ittam. Szar hetem van oké? - A fáradság idegesé tett. Micsoda éjszaka....
- Akkor mond meg a giliszta baszó főnöködnek hogy forduljon fel, vagy egyen egy kis húst mert a.... - Lerobogtam a lépcsőn. A dohos fa nagyokat nyögött a talpam alatt.
- Szeretlek nagyi. De létszi ne néz többet akció filmet .- puszit nyomtam az arcára, felkaptam a táskám és már rohantam is. De még halottam az utolsó szavait.
- ... Mert a giliszták szeretik a húst.
Futásnak indultam mit sem törődve a gyomrom liftezésével és a kissé kócos hajammal. A vendégeket úgy sem a hajam fogja érdekelni, a főnökömnek pedig lesz mint köszörülnie a nyelvét.
Túl hosszúra nyúltak az utcák. Mély levegőt vettem és megálltam egy másodpercre. A veríték a homlokomon, és nyakamon csak egy újabb jele volt hogy tegnap túl sok volt a jóból. Beraktam a fülest és úgy indultam tovább. Izmaim a zene ütemére mozdultak. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
Eltelt néhány perc orromban éreztem a sült szalonna és tojás illatát. Hiába szoktam hozzá, minden egyes alkalommal meg éheztem egy kicsit. Gyorsan kikaptam a fülhallgatót a fülemből és akkor meghallottam egyetlen barátnőm lépteit. Ki más lenne itt ilyenkor?
- Megint elkéstél kis lány. - Jane hangja felébresztett a kábulatból. - Vigyorogva fordultam hátra.
- Vagyis mind a ketten elkéstünk mi novia.
Jane bele csípett a vállamba.
- Mi novia? - vonta fel a szemöldökét.
- Barátnőm. - helyesbítettem - Jane szokásához híven, hátra dobta rózsaszínre festett göndör fürtjeit.
- Igen az vagyok. - ezzel egyszerűen elsétált mellettem. Mosolyogva sétáltam be utána a kékre festett toló ajtón. Persze a fogadó bizottság már a süteményes pult előtt várt minket.
- Összesen három ember dolgozik nekem. - Hangzott fel a jól ismert arrogáns hang. - Egy elkapta a pestis egy mutáns al faját vagy mi a tökömet mondott?! Kettő pedig.... - Szőke haj, nagy mellek, kicsit se természetes barna bőr... És villámokat szóró szemek. Nah igen. A „giliszta baszó démon" ahogy a nagyi nevezi. Más néven: Belinda.
- Belinda szívem. - Jane olyan mézes mázas hangra váltott amit csak a kiszemelt pasik( és én tanúként) hallottak eddig. - Péntek van. Lazíts kicsit. Látom szoliztál tegnap, mond hogy csinálod hogy ilyen korán ilyen tökéletesen nézel ki?
Belinda arc kifejezése egyből megváltozott. Elfolytottam egy mosolyt.
- Éjszakai arcmaszk és...De ne térj el a tárgytól Jane. Indulás dolgozni. Öt perc múlva nyitunk és a bacon és a tojás ami kész van, se hamburger se egy hideg narancslé, semmi nincs kész... - ezen a ponton kizártam a hangját a fejemből és elindultam az öltöző felé.
Ezt a nőt egyszerűen képtelenség elviselni... Még fél év gyűjtögetés áll előttem. Mély levegőt vettem és felkaptam magamra a szokásos baba kék szoknyát, fehér spagetti pántos pólót aminek a hátán az állt „ Jöjjenek máskor is."
Nah és a kitűző. Arról se feledkezzünk meg. „ Baby and Barbies". Mintha nem lenne ott mindenhol ez az átkozott felirat.
Nyilván valami agyi manipuláció áll a háttérben. Szegény ártatlan turisták, bele kell égetni az agyukba hogy még véletlenül se hagyják ki a bacont és a tojást és persze a salátát. Persze ehetnek hodogot is vagy mogyoró vajas kekszet.
Bár tény hogy a hamburgerünk valóban isteni. Randy egy kész mester szakács. Nem is értem miért itt dolgozik ha egyszer többre is vihetné.
- Ha egyszer el kezdesz álmodozni sose hagyod abba. - Jane már átöltözött. Egyenesen engem bámult. Zöldes barna szemeit jó nagyra nyitotta mintha a gondolataimat is ki akarná olvasni a szememből.
- Csak fáradt vagyok. - legyintettem sután.
- Rázd le magadról a másnaposságot - mosolygott rám kedvesen. Elindultam utána a konyhába. Ha Randy késik mindent mi csinálunk ma. Zöldség apróra vágásával kezdődött. Majd jött a hús a mártások és az irdatlan meleg.
„ Like a bullet your love hit me to the core
I was flying til you knocked me to the floor"* - énekeltem együtt a halk rádióval.
Épp hogy alig múlt el dél. Ha szerencsém van a mai túl órát felszámoljuk. Belinda nem vesz rá megint hogy én zárjak. Vár a nagyi, az ágyam és egy tábla csoki a hűtőbe.
- Honey három csapolt sör és két húsos pite a négyes asztalhoz. - kiabálta hátra Jane. Belinda óránként körbe járt a kávéval, és mindenkinek töltött. Nem hittem volna hogy ennyire össze tudunk hangolódni.
Még egy apró mosolyt is meg engedtem magamnak miközben a söröket sorban kitöltöttem.
- Ki vinnéd létszi én addig kiveszem a pitéket a sütőből.
A négyes asztal fele egyensúlyoztam a tálcákkal. Három öltönyös férfi közül pusztán csak az egyik köszönte meg, bár úgy tűnt mintha ikrek lennének, de a hármas ikrek gondolata furcsán komikusnak hatott egy ilyen kis városba.
- Elnézést kérek a testvéreim modortalan viselkedése miatt. Üzleti úton vagyunk és úgy tűnik eltévedtünk... - szólt halkan miközben a sörért nyúlt.
Legszívesebben megmondtam volna hogy a jó modor nem helyhez kötött, de persze a vendég az vendég...
Inkább mosolyt erőltetem az arcomra.
- A húsos pitéjük mindjárt érkezik. Egy fél pillanat.
- Milyen kedves - emelte fel a fejét a sarokban ülő férfi. Nekem pedig arcomra fagyott a mosoly. Szorosan hátra simított éj fekete hajhoz széles vállak, szikrázó kék szemek párosultak. Sosem voltam az a típus aki a konyhába legyezgeti magát egy jó pasi láttán, de most fejveszte szaladtam volna.
- A húsos pitéjük uraim. - Jane állt mellettem. Észre sem vettem hogy idő közben a férfi felé hajoltam. Gyorsan kiegyenesedtem, és a konyha felé iramodtam. Hideg vizet engedtem a csúklomra. A pulzusom lassan helyre állt, bár feleslegesen mert Jane úgy robbant be a konyhában mint egy célpontot kereső rakéta.
- Ó te szent.... - Kezdte de a szájára tapasztottam a kezem.
- Tudoooom. - bólogattam még mindig sokk hatása alatt. Mire a barátnőm felmutatta a tenyerét. Egy telefon szám és egy név állt rajta. Tátva maradt szám, ez a nő mindenre képes.
Mikor leengedtem a kezem Jane arca olyan vörös volt mint a rák. Hogy a levegő hiány miatt vagy a izgatottságtól... Passz.
- Érdekes...Nincs olyan Gareth feje...- pillantottam ismét a kezére, a nevetés már a hasamat csiklandozta.
- Mondja Miss.Prayer milyen nevet szán a kint lebzselő három szívtiprónak? - Jane úgy táncolt körbe a konyhába mintha balletozna. Félő volt hogy a gáztűzhelyen fortyogó leves a padlón végzi, de előtte jól leforrázz mindkettőnket.
- Azt mondanám inkább. Hogy olyanok mint a három kis malac, de ha te vagy a farkas bizony nem állít meg téged egy tégla ház. - böktem oldalba szeretetteljesen.
- Rossz vagy. - kacsintott rám, és már kint is volt a konyhából.
Meg engedtem magamnak egy utolsó pillantást a négyes asztalnál ülökre, de már ott sem voltak. Ez aztán gyors volt. Vajon hogy tudták ilyen gyorsan lehúzni a söröket és a húsos pitéket. Talán elegük lett a poros kisvárosi légkörből és...
- Honey kettes asztal!
Ó azt ég szerelmére.... Elátkoztam magamban az összes asztalt, széket és éhes embert.
Magamhoz vettem a jegyzet füzetet és egy kancsó jég hideg vizet. Mosolyogj Honey!
Figyelmesen végig néztem az összes asztalt ahogy elhaladtam mellettük.
Hatos asztal, a fa burkolat kissé megkopott az évek alatt, az idős hölgy aki itt ült mindig meggyes pitét és fekete áfonya levelet rendelt, már vagy két éve minden nap be ül hozzánk de még a nevét sem tudom. Néha motyog magában, egy két szót de többnyire csak az aznapi újságot olvassa át, majd fizet, felveszi a bézs színű kasmír kabátját és távozik.
Ötös asztal. Vagy más néven „ üres asztal" a kék fotelek szintén kopottak voltak, de soha nem ült ott senki. Inkább a pultnál ácsorogtak. Furcsa mód, nekem vagy Janek se jutott eszébe soha oda ülni. Mintha ott se lenne, de mégis.
Négyes asztal, ebben a pillanatban ült le oda Bobby. 55 éves, bőr szerelésben feszítő, kopaszodó férfi. Elég jól tartja magát, korához képest, de a megszokások híve. Ami ebben a korban érthető. Hetente egyszer beugrik és eszik hamburgert. Sajt nélkül sok szósszal kéri. Furcsa alak de nagyon kedves.
Hármas asztal. Két 17 évesnek tűnő csaj ( akiket még sose láttam erre) arról beszélget mennyire barnultak le ezen a nyáron. Lesajnáló pillantást vetnek rám, majd áttérnek a mai hírekre, nah persze annak is a pletyka rovatából szemezgetnek.
Kettes asztal az én....
A férfi a kettes asztalnál, a kedvenc asztalomnál ült. Persze nem tilos, csak meglepett. Hátra dőlve várt, király kék kárpitozott székben és körmeit nézegette. A kapucnija eltakarta előlem az arcát. Fekete hosszú nadrág, és bakancs...
Megköszörültem a torkom, remélve hogy ezzel felhívom a figyelmét de nem annyira hogy ellenségesen hasson.
Nem jött össze. Talán vak... Vagy elaludt... Vagy ideg beteg. Ezt jól ki fogtam.
- Jó napot Uram! Honey vagyok. Mit hozhatok önnek? - Ezt a monológot már elég rég nem kellett használom. Többnyire mire a vendéghez érek pontosan tudja mit szeretne. Vannak húzósabb napok is, mikor a vendég úgy kötekszik mint egy cukorral tele nyomott unatkozó gyerek, de ez most nem olyan volt. Illetve reméltem.
Egy másodperc, két másodperc....
- Kérem szóljon bátran ha... - kezdtem ismét de akkor leengedte a kezét és elnémultam. Felnézett rám, végre mégis én éreztem magam kicsinek. Fekete maszkot viselt ami a szemén kívül elrejtette előlem az arca többi részét.
Nem is igazán ez lepett meg, bár elég meleg volt kint, hanem a tekintette.
Fekete szikrázó szemek, egy apró barna árnyalattal keresztezve. Furcsa érzés keltett hatalmába. Ismertem ezt a szempárt de mikor és hol láttam?
- Hol...- kezdtem bénultan, de akkor felállt. Felém magasodott. Olyan közel állt hozzám hogy beszívhattam az illatát.
Méz és fűszeres....
- Köszönöm már megkaptam amiért jöttem. - suttogta a fülembe. A forróság végig száguldott a gerincemen egyenesen a limbikus rendszerig. Ennek fordítva kéne történie... Ennek nem kéne megtörténnie.
Az idegen nem szólt többet, minden további nélkül kikerült és kiment. Mondanom kellett volna valamit... Tudtam ki ő, úgy éreztem hogy tudom... De se a neve, se az arca.... Elveszett a homàlyba.
- Hé Honey mit állsz itt? Munka van ne álmodozz. - Belinda állt mellettem.
- Csak a vendég... - nyögtem ki úgy mint aki most tanul beszélni. Többre nem futotta.
- Milyen vendég kislány? Csak álmodtad irány a konyha. Bobby ma sajttal kéri a hamburgert. Hát nem furcsa? - Belinda nevetgélve lökött rajtam egyet.
Még egyszer az ajtóra meredtem ahol az idegen távozott.
- De, az... furcsa.

*Mint egy golyó, a szerelmed szíven talált.
Repültem amíg a földhöz nem vágtál.* ( Rihanna - Not Love Allowed (2012))