A csúf herceg átka

Èn még soha..

Megint egy kocsi hátsó ülésén végeztük, Mármint én és Jane.
Moon az ablaknak dőlve aludt, mint akit fejbe vágtak.
- Csak még egyett! - kérte a barátnőm.
- Legyen kettő! - Szólt hátra Gareth a volán mögül.
- Csak ha legközelebb nem a bugyim színe érdekel.- forgattam a szemem.
- Azt én is nagyon remélem. - suttogta Aiden, a bátyja mellett ült az anyós ülésen. Ennek hála sokkal gyorsabban mentünk.
Folyamatosan kérdéssekkel bombáztak, hogy tényleg mindenre emlékszem-e.
Bár nekem kimaradt az az időszak, olyan volt mint egy kép szakadás.
- Mit ittunk az nap este, amikor lehánytad a pincèr cipőjét?
Egy másodpercre se volt szükségem, ahhoz hogy kimondjam a választ.
- Hubertus. - húztam el a számat. - Másnap pedig vissza mentem, és kifizetem a tisztítatást is. De addigra...
- Vett másik cipőt. - fejezte be helyettem Jane. Nem tudtam megállni, elvigyodtam.
- Most én jövök. - Gareth a vissza pillantóból rám meredt. Bár 50 fok volt, libabőrös lettem.
- Sorolj fel három dolgot, amire most igazán vágysz. - mondta olyan hangon mintha a zsebébe lenne az ötös lottó.
- Hé ez csalás, ez nem is a múlthoz kapcsolódik. - emelte fel színpadias a mutató ujját Jane. Nem tudom mikor volt idelye befesteni a haját, de most halvány szürke volt, fehér csikokkal. Így egy kicsit öregebbnek is tűnt.
- Miért ? Előbb sem a tegnap viselt bugyim érdekelte. - védtem őt reflex szerűen. Ezt most miért csináltam? - Bár az is csalás volt, ez tény. - tettem hozzá.
Aiden hátra fordult, tekintette olyan mélynek tűnt mint a Fekete tenger.
- Ami azt illeti, ez a kérdés bennem is felmerült. - tátva maradt a szám, mire hozzá tette. - Mármint nem a bugyit színe.
- Jó jó jó! - nevettem. - Rendben. - Az első: Világ béke. - Vigyorogtam. Mire felhangzott három embertől is a " fúj" de folytattam. - A második: Èletbe maradni! - Mire felhangzott az egyértelmű:
- Èrtem.
- Érthető.
- Nem csoda.
- Ès a harmadik. - Itt kèsztetèst èreztem hogy össze dörzsöljem a kezeimet. - Egy üveg vodkát amint " èn még soha" játékot játszunk.
Szavaikat csend fogadta. Felnéztem és Gareth tekintèvel találtam szembe magam. Szavak nélkül tudtam hogy tetszik neki az ötlet. Szavak nélkül èreztem hogy az autó szinte száguld. Egyértelmű volt: Gyorsított.
- Most viccelsz?! - Aiden volt az aki először képes volt megszólalni. Gareth hirtelen kinézett az ablakon, én pedig elkaptam a tekintettem.
- Szuper ötlet! - Jane meg ütögette a vállam.
- Ti most vicceltek?! - Aiden hangja jéghideg suttogásba fullott.
Mintha jeges vasat dugtak volna le a torkomon. Dühös lettem. Nagyon nagyon dühös.
- Mi bajod öcskös? - Gareth hangja csendült fel, de nem jèghideg vas volt. Neeeeem. Inkább tömör acél.
- Mi a...- kezdted bele Aiden.
- Nem gondolod hogy szükségem van egy kis lazításra? - vetettem fel, miután lenyeltem a keserűséget. Utáltam hogy ennyire nehezère esik fontolóra venni az ötletet, még ha poènnak indult is.
- Megakarnak ölni téged, az èg szerelmère Honey! Folyamatosan vonzuk a három ország lènyeit, és te vodkázni szeretnèl?! Meghalt a nagy mamàd, megöltél valakit, miközben valaki turkált a fejedben, kitörlödtek az emlèkeid. - sorolta fen hangon az elmúlt napok eseményeit. - De játszuk azt hogy én még soha? - kezével úgy gesztikulàlt mint egy dràma film szereplője. - Hát akkor tessék: Én még soha nem hallottam ekkora baromságot!
Mély levegőt vettem. Olyan mélyet amilyet csak tudtam.
- A nagymamám...- suttogtam a beálló csendben. - Egyedül halt meg, egy kanapén. El sem temethettem, meg sem gyászolhattam. Szóval... Ne merészelj kioktatni arról hogy hogyan kéne viselkednem. És ha már az emlékek elveszèsèről beszélünk..- folytatottam, miközben bele markoltam Gareth ülèsènek a húzatàba - A ribanc barátnőd volt aki a fejembe mászott, terrorizált. Lemernèm fogadni hogy az ő házi kedvence volt az aki felakarta zabàlni az agyam!
- A végét talán csak a düh, és a utálat mondatta velem. Mégis abban a másodpercben ahogy kimondtam, szinte éreztem hogy igaz.
Aiden nem tètovázott sokáig a valasszal, bár egyik részem azt várta hogy egy kicsit észhez tér. Elmondja mennyire sajnálja az egészet.
Ehelyett majdnem karamboloztunk, ugyanis egy letépte az anyós ülés felőli ajtót, és kilőtt.
- Mi a démoni anyám volt ez ? - Moon ezekkel a szavakkal jelezte hogy ébren van.
- Egész jól reagált. Ha én mondtam volna, talán letépi a fejem. - Gareth igazán jól mulatott.
- Soha többé nem iszom! - szólt közbe Moon de azért vigyorgott. Bár én még mindig leesett állal bámultam a leszakadt kocsi ajtóra, eljutottak hozzám a szavai. - A csúf úraság jól világgá ment.
- Na mostmár tényleg jól esne az a vodka. - nyögtem ki végül. Mégis hogy lehettem ilyen bolond? Végig nem láttam volna, hogy Aiden... Még megis csókoltam.
- De hová ment? - Jane ugyan olyan meglepetten bámult maga elé mint èn.
- Gondolkodni, dühöngeni...- válaszolta Gareth aki elég jól ismerte az öccsét.- Mindjárt a benzin kútnál vagyunk, s ami azt illeti rám is rám fér egy ital.
Elernyedtek a végtagjaim. Most hogy a Moon felébredt be sem állt a szája, Jane beszélgetèsbe egyeledet vele. A fejembe töltött idő össze hozzta őket. Gareth pedig... Jobban szemügyre vettem az arcát, a visszapillantóból...
A fekete tincseit... Amikor először találkoztunk egèszen tökéletes volt, hátra simítva.
Most azonban a tincsek előre hullottak a szemébe, fekete pulcsiban és szürke pólóban volt, a tökéletes öltöny helyett, így talán egy kicsit fiatalabbnak is tűnt. Kèk szemeivel az utat figyelte, adtam magamnak egy egész másodpercet, és talán kettővel többet is hogy szemügyre vegyem az ajakait. Felfelè ívelő telt ajkak, szimmetrikus vonalak... Hát persze.
- Nem szép dolog bámulni. - Jane olyan halkan suttogott a fülembe hogy csak én hallottam. Legalábbis ezt hittem, remèltem. Ugyanis Gareth tekintette azzonal rám villant.
Nem voltam elég gyors, tekintetünk találkozott, és utáltam az érzést amit bennem kellett. Villamokat láttam, még mielőtt bűntudatosan más felé néztem volna.
- S-sajnàlom. - suttogtam remélve hogy nem kapok egy " Hé ez az én pasim" fejmosást. Vagy ami még rosszabb, fogja magát és ő is kiszáll. Bár ennek kevés esélyèt láttam, mivel Moon is vele repülne.
Ehelyett, inkább elmosolyodott. Úgy legyintett a levegőbe mintha egy szúnyog is a kocsiban lenne.
- Nagyon kellemes ez a torok szorító szél, nem gondolja királynőm? - a kobold úgy ordított mintha legalábbis orkán lenne az automobil belsejében. Nem tehetettem róla, elnevettem magam, és ha már elkezded nehéz volt abba hagyni, a legjobb barátnőm is velem nevetett.
- Megérkeztünk. - Szakított félbe Gareth.
Gyorsan kipattantunk a kocsiból. Mélyet szippantottam a meleg levegőből. Jó ötlet volt Janetől a rövid nadrág, bár a fekete top már nem annyira. A nap szinte égette a bőrőmet.
Hideg szellő fújt az arcomba, meglepetten néztem fel. Gareth állt mellettem.
Átható tekintetétől félre vert a szívem.
- Aiden ...? - kezdtem de hangom elhalt ahogy kinyújtotta a kezét, benne egy üveggel. Alkalomhoz illő, és kissé ironikus is...
- Royal?
- Miért ne?
- Azt hiszen én vagyok a világ legrosszabb barátnője, ha nevezhetem annak magam egyáltalán.- mondtam, mielőtt meghúztam volna az üveget.
Gareth úgy kapta ki a kezemből mintha víz lenne.
- Én még soha nem ittam vodkát. - mondta, majd ő is ivott.
- Ez jó, add csak vissza!
- Nanana!- húzta el a utolsó pillanatban.
- Gareth ha nem adod ide akkor...
- Akkor mi lesz? - nyalta meg a száját.
- ...akkor minek vetted?
Válasz helyett inkább jó nagyott kortyolt a vodkából majd oda nyújtotta.
- Hogy bosszantsam a drága kis öcsémet. - suttogta a kocsinak támaszkodva.
- Sosem unod meg, nem igaz?
- Túl régóta csinálom, belejöttem.
További magyarázat nélkül adta vissza az üveget. Valami hiányzott.
- Aprópó, hol van a legjobb barátnőm és az... alattvalóm?
- az utolsó szónál elhúztam a szám. A vodka egészen eltüntette az idegesègemet.
Gareth arcára gonoszkás mosoly ült ki. Felém hajolt, és halkan suttogta.
- Gyere csak és nézd meg magad. - Elindultunk az apró bokrok mellett ahol leparkolot.
A benzin kút, nagyban emlékeztetett a munkahelyem re. Poros, vilosbarna téglalap alakú épület. Bár nem étterem húzódott el a közepén hanem egy kis bolt, és a benzin kút. De ami még megdöbbentőbb volt, ahogy Moon falnak dönti a barátnőmet, és szenvedélyesen csókoloznak.
- Te. Atya. Úr. Isten. - minden szót gondosan kiejtettem. Moon ès Jane?
- De hiszen ő veled... - kezdtem levegő után kapkodva.
- ...Jár? - cinkos társam felült a kocsi háztetőre.
- Hát igen...
- Hát igen. -ismételte. Próbáltam valamit kiolvasni Gareth tekintetéből, de addig jutottam hogy... : baszki csodálatos a naplemente fénye, ahogyan a bőrèn vissza tükröződik.
- Én még soha, nem sexeltem természet feletti lényel. - hangom harsány lett az elfogyasztott italtól.
Fél percig csak bámult rám, azt vártam hogy inni kezd, de meg sem rezdült.
- Úristen, erre iszok. - sóhajtottam.
- Mit vártál? Több száz éves vagyok ha nem több...
- Igaz! - emeltem fel a mutató ujjam. - De pontosan mennyi is?
- Kellemetlen ki mondani...
- Ha találgatnék az jobb lenne? - vigyorogtam rá.
- Rendben! - adta meg magát. - Nem rég ünnepeltem 464 születésnapomat.
Azt hittem ki esik az üveg a kezemből.
- Te...te...- Fogalmam sem volt mit akarok mondani.
- Nem látszom többnek 26 nál nem igaz?
Fásultan bólogattam. Eszembe sem jutott megkérdezni Aident mennyi idős, kinézete miatt azt hittem volna velem egykorú, persze a történet amit elmesélt... Hiszen itt volt végig az orrom előtt!
- Mégis hogyan? - az egyetlen reális kérdés ami eljutott a tudatomig.
- A magunk fajta lények sokkal de sokkal lassabban öregszenek. Ha látnád az anyámat, alig tűnik idősebbnek negyvenöt-nél. Pedig van vagy ezer éves.
Bár a te lelked fel veszi velünk a versenyt. - tette hozzá.
- A lelkem? Szóval a lelkem...
- Persze, Clair " hasonmás" vagy. - undorodó grimaszom láttán hozzá tette. - ...részben.
De itt más is játszik. Nem minden emberi lény bírja ki a súlyt amit most magaddal cipelsz. Hasonlítasz rá, de más vagy. Van saját éned, és jellemed. Volt aki bele is örült, hallotta Clair hangját a fejébe, látta a képeket... Megérezte ahogy az öcsém közeledik felé, a vágyait...
- Miközben beszélt láttam magam előtt a lányt, aki talán hasonlított rám, és lassan össze omlott.
-... Megváltás volt neki hogy végeztünk vele.
- Hogy MICSODA!?- Agyamba valami kisült.
- Ugyan már Honey ez régen volt, és ha én nem teszem meg, meg teszik helyettem a bátyáim. Hidd el, ők sokkal kegyetlenebbek. Hogy is hívták... Lolly vagy Polly... Ó megvan... Connie Lovely. - Garethnek csak járt a szája, észre sem vette hogy már nincs a kezembe az üveg. Még magamat is megleptem a gyorsaságomat illetően. Amilyen erősen csak bírtam, lekevertem neki egy pofont.
Talán képes lett volna elkapni a kezem, vagy talán biztos...
Mégsem tette.
Kiserkent a vér a szája szélén, ütésem nyomán. Nyelvével óvatosan lenyalta majd rám emelete lángoló tekintetét.
Dühösen néztem vissza rá.
- Megpróbálhatod újra, de ne várd tőlem hogy az öcsémmel ellentétben én majd hülyeségekkel etettlek, hogy megszerezzelek.
- Nem is várom el! - vettem fel ugyan azt a gúnyos hangnemet amit ő is jól alkalmazott. - De fogalmad sincs milyen érzés annak lenni aki, nem tudni mi a valóság az érzéseimből, és ki is vagyok én, és hol kezdődik Clair...- akármilyen dühös voltam, könnyek csorogtak végig az arcomon. Utáltam hogy előtte sírok, holott előbb még fel akartam nyársalni pusztán a szavaimmal.
Előfordultam tőle. Keresnem kellett egy pontot, amibe bele kapaszkodhatok ismét, még mielőtt Aiden visszatér. Bár a szívem azt súgta, bár sose lépett volna be az életembe. Sem ő sem a többi természet feletti lény. A másik felem már rég elveszetette az irányítást.
- Honey... - Gareth hangjából eltűnt a megvetés. Olyan édes lett, hogy nem is mertem elhinni hogy ő szólt hozzám. - Nézz rám kérlek.
Nem tudtam parancsolni a testemnek.
Mikor oda fordultam hozzá, meglepetten vettem észre hogy már nem a kocsi háztetőn ücsörög, hanem előttem áll. Éreztem hűvös leheletét az arcomon, kezeit a karomon, ahogy lassan felfele halad. Ráérősen, mintha miénk lenne a világ összes idelye. Megborzongtam.
- Érzed ezt?
Próbáltam szavakat találni, de hangom elhalt amint szólásra nyíltak ajkaim. Elég válasz volt ez, azt hiszem.
- Ez Te vagy! Ahogyan most érzel, amit most akarsz. Csak ki kell mondanod. Bármire is vágysz, én veled tartok. - Szavai felemésztettek, a szívem hevesen vert, agyam felmondta a szolgálatott. Már csak a kék ég maradt, vihart ígérve, ami lassan elsöpörni készült.
- Rád... Rád vágyom...Gareth. - szám kiszáradt, a francba is. Időm sem volt végig gondolni mit is mondtam.
Ajkai olyan hévvel csaptak le az enyémre mintha maga lenne a villám, és a cunami egyben. Testemen a vágy gyorsvonatkènt száguldozott végig, miközben a kocsi háztetejère ültetett.
Nem értem be ennyivel, olyan közel húztam magamhoz amennyire csak erőm engedte. Körmeim a bőrébe mélyedtek, ő pedig a számba nyögött, mélyen és borzongatóan.
- Ó Gareth... Gareth... Gareth... Ha ezt Aiden megtudja... - a földöntúli suttogástól megdermedtem.
Túl hirtelen lett vége, túl korán...
Ellenben Gareth... Inkább dühösnek tűnt. Lassan húzódott el tőlem. Miközben még mindig gyorsan vettük a levegőt.
- Már vártalak Damien.- suttogta ugyan olyan halkan.
A föld remegni kezdett szavai nyomán. Lassan süllyedni kezdtünk a kocsival együtt, az utolsó amit láttam Moon rémült tekintette és Jane... Aki nem engedte hogy a kis kobold segítsen nekem. Úgy éreztem, elárultak.