A Viszontlátás

OSAMU DAZAI X NAKAHARA CHUUYA
[Nem történt meg az animében]

Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Az egykori áruló itt? A pincében fogva tartva?

Ennél csodálatosabb nem is lehetne! Négy év telt el azóta hogy ez a dög elhagyta a maffiát. Innen ő nem fog ki jutni élve!
Kárörvendő mosoly kúszott ajkamra ahogy igyekeztem a pincébe. Most úgy meg kapja!
Lelassítottam hogy az ex társam ne vegye észre milyen izgatott voltam a viszont látás miatt. Lassú, méltóság teljes lépésekkel indultam le a lépcsőn.

-Rosszban sántikálsz, mint általában?- lépek be a dohos helységbe. Dazai mind két keze a falhoz volt láncolva. Amint meghallota a hangom az arcán fájdalmasan idióta kifejezés terült el. A látvány jobban feldobott mint számítottam rá.- Remek. Ez egy remek látvány. Egy tíz milliárdos remekművel vetekszik.-tényleg mindent megért az a tekintet, a látvány.-Ugye,Dazai?-felemelem a fejem hogy ő is lássa mennyire jól szorakozom a szenvedésén.

-A legrosszabb! Bizony, a legrosszabb!-a szenvedés azon az arogáns, undorító pofáján csak még több lett erre a mondatomra.

-Tetszik a reakciód. Legszívesbben megfojtanálak.-sétáltam elé. Most itt a lehetőség! Teljesen tehetetlen. Most...most megölhetném. Azért amit vele-...a maffiával tett! Kicsit sem érekel, de az árulókat gyülölöm. Megvetem őket! Ugyanakkor...nem változot semmit. Eltekintve az olyan apróságoktól mint hogy, az egyik szemét fedő kötszer eltünt. Persze a nyakán és a kezén még meg maradtak, elrejtve sebei nyomait. Viszont számoára új fehér inget viselt rajta sötét szövet mellényel. Égszínkék brossot helyezett a nyakába barna bőrszíjjal. Fehér farmer nadrája néhol, poros és piszkos volt. Egy bézs kabát helyetesítette a régi megszokott fekete ballonkabátot.

-Semmit sem változtál Chuuya.-említi meg úgy mint aki sértésnek szánja.

- MI?! MIT JELENTSEN EZ?!-csattanok fel.

Ő unatkzó arccal folytatja:

-Mindig is kiváncsi voltam, hogy honann szerzed ezeket a ciki kalapokat..

-Mondj amit akarsz, te, idióta.-morgom-Lefogadom, hogy a korod ellenére még mindig az öngyilkosságon jár az eszed, igaz?

-Ja.

-Legalább tagadhatnád, még ha csak hazudnál is.

Csend. Nem szólalt meg, én meg nem tudtam. A fenébe is! Miért nem áll le az önkárosítással!? Ha már nem is velem...de élnie kell! Dazai..élned kell!

Magamnak sem akartam be vallani de...borzasztóan hiányzott...hiányzik. Hiányzik hogy a társam legyen. Hogy hülye és komolytalan legyen. Hogy felvidítson,hogy idegesítsen, hogy Dazai legyen. Elhagyott minden féle magyarázat vagy üzenet nélkül. Amikor azt hittem hogy van egy ember akiben megbízhatok..Egy ember akiben...

Közelítek felé. Megakarom ijeszteni. Ártani akarok neki. Azt akarom hogy érezze kivül azt amit én belül éreztem. Remegni kezdtem elötte. Utállak...Utálni akarlak!

Nem tudom mi történt. Nem tudok semmit. De egy biztos, ezt nem így terveztem.
-Hé, jól va-
Másodperceken belül a karjaim Dazait ölelték. Beszívva Dazai új illatát. Éreztetve velem hogy ő nem csak egy álom. Valószínűleg legalább annyira megleptem ezzel a mozdulatommal mint magamat. Egy ideig nem tudott mit reagálni, majd...
A hajamba furta az arcát.
Valamiért annyira feldobott ezzel az egy apró mozdulatával. Mint a régi szép időkben.. Jó érzés tölt el ahogy érzem a közelségét.
Miért hiányzott nekem ő ennyire?

Elhúzodok tőlle és igyekeszem rendezni a vonásaim. Nem telhet el magától. Ez az egész meg sem történt. Magamban azért elmosolyodom.
Pót cselekvésként a ruhámat kezdem prolni. Mintha tartanék attól hogy a puszta érintésétől koszos leszek.
Rátérek a tárgyra, amiért tényleg le kellett jönnöm.

°°°

Dazai és én már nem egy oldalon vagyunk. Biztosan lesz pár egymás ellen vívott csatánk. Mégis..
-Chuuya, nem felejtettél el valamit? - néz rám várakozóan az ex társam.
Felmordulok. Nem gondolhatja komolyan..

-Neeem... Felejtettééél... El valaaamit Chuuya? - tapsikol és idegesítően rázza magát. Ez nem fog leszálni rólam. Baszki! Már csak egy lehetőségem van..
Sarkonfordulok a lépcsőn és túlzott nőies mozdulatokal lengedezek.
-Legközelebb nem leszel ilyen szerencsés! - mondom vagy két oktávval feljebb.
A reakció mindent megért. Egy igazi, gondtalan nevetés Dazaitól. Szerintem nem kell mondanom hogy milyen ritka ez...
Az őszinte boldogság... Nagyon jól esett látni hogy én képes voltam kicsalni belőle ezt arckifejezést.

A novellát ellielubby - val közösen írtuk 😌✨

[a helyesírási hibákért és gépelési hibákért elnézést kérek]