Széljegyzet - ON HOLD -

Tizenötödik

Louis: 

Pislogás nélkül néztem Zayn-re, aki csak szórakozottan mosolyogva nézett hol rám, hol Harry-re. Olyan csend telepedett körülbelül fél percre az egész szobára, mintha le lettünk volna némítva. Csak kintről lehetett hallani pár ember hangját, de ez volt minden. Harry végre fel kelt a  földről, majd ugyan valamit mondani készült Zayn-nek, de végül csak zavarodottan nézett rám hátra a válla felett.

- Még velem sem láttalak ennyire zavarban, most akkor mi a bajod?- háborodtam fel, de a mondatom végén elnevetettem magamat. Harry megdörzsölte a tarkóját, aztán ismét Zayn-re nézett.

- Srácok, ti hihetetlenek vagytok!- karolta át legjobb barátját- Akkor csak annyit áruljatok el, hogy mióta is lett több az a "csak játék flört"?- vonta fel a szemöldökét, mire kezeimet tördelve megvontam a vállam.

- Tábor előtt nem sokkal..- rágtam az ajkaimat, Zayn pedig bólogatva igyekezte felfogni a dolgokat.

- Kérlek ne szólj róla senkinek, mert még-

- Harold, fogd be a szád.- szakította félbe őt Zayn- Az ég világon senki sem fog tudni rólatok.- mondta határozottan, én pedig már éppen köszöntem volna meg neki, de..- Ha már nem feltételezné az egész világ, hogy bizony együtt vagytok.- vonta meg mosolyogva a vállát, mire Harry-re néztem.

- Honnan gondolnák ezt?- kérdezte a göndör zavarodottan nevetve, miközben végig rám nézett.

- Á, nem tudom. Louis tökre nem szokott szinte már az öledben ülni a terem kellős közepén suliban, dehogy! Rosszul látunk, tudjátok.- legyintett Zayn.

- Ó.- ennyire tellett Harry egész szókincséből, nekem pedig még ennyire sem. Csak néztem Zayn-re, aki biztosan nem árulja el senkinek ezt, ameddig mi nem akarunk coming outolni mindenkinek, de akkor is valami olyat mondott, amibe eddig teljesen szerintem sem én, sem pedig Harry nem gondoltunk bele. 

- Ennyire egyértelműek vagyunk?- fogtam a fejemet.

- Dehogy, Lou. Ti? Soha.- rázta meg a fejét, de egy kis fuldukló hangot hallatott, ahogyan próbálta visszatartani a nevetését. 

- Oké, értettük.- mosolyodott el Harry is végül- De akkor nem mondod el senkinek, ameddig mi úgy nem döntünk?

- Ne legyetek már hülyék! Senkinek sem árulom el, bolondok.- biztosított minket, én pedig bólintottam egyet, majd bujkáló mosollyal néztem Harry-re, aki szerintem kicsit sokkban volt még ez után az egész után.

Avery: 

- Ne Anthony! Ki eszik sima csokis jégkrémet, amikor van vagy harminc másik féle?- problémázott tovább Niall arról, hogy Ant bizony csokis jégkrémet választott, pedig volt vattacukros is. Charlotte duzzogva igyekezett bevédeni a barátját, de amikor Niall meglátta, hogy ő meg vaníliát vett, akkor ez lett a másik probléma. 

- Ez kész.- nevetett Luna, miután kiválasztotta az almás fahéjas tea ízű jégkrémet.

 - Uh, de extra vagy.- mutattam az édességre, ő pedig mosolyogva megvonta a vállát, majd a kassza felé biccentett, hogy fizessünk, és inkább hagyjuk kicsit magukra a többieket a jégkrém dilemmával. 

Kifele menet Luna előre engedett, én pedig annyira zavarba jöttem, hogy fél vállal nekimentem az ajtónak. Fogaimat összeszorítva könyveltem el ezt egy eléggé kínos szituációnak, de Luna-ra hátra nézve csak egy szórakozott mosolyt kaptam tőle. Fél kézzel átkarolt engem, majd elindultunk a kis sétány irányába, amerre más emberek is voltak. Néhányan ugyan így sétálgattak, vagy a kenuzás után pihentek egy kicsit a kitett napozóágyakban. Liam-ék is ott voltak, így intettünk nekik egyet. 
Egészen késő délutáning ültünk a víz mellett, és néztük, ahogyan a turisták, vagy más suliból érkezők a vízben szórakoznak. Egy fa tövénél ültünk le, közel egymáshoz, nekem pedig eszembe jutott a kis flörtölésünk a házban. Vajon komolyan gondolta? Vagy csak egy játék lett volna? Nem tudom.. egyből Harry és Louis esete jutott eszembe, még ha ők azt is állítják, hogy csak barátok. Persze senki sem hisz nekik, de az már másik kérdés. Viszont mi tényleg csak barátok lennénk Luna-val? Tudom, hogy nyíltan biszexuális, viszont felém sosem mutatott különösebb érdeklődést. Ezért is nem árulom el neki, hogy mit érzek iránta, hiszen van arra esély, hogy emiatt tönkre megy a barátságunk. Sóhajtottam egy halkat.

- Lassan vissza kéne menni.- ásított Luna- Az ebédet is kihagytuk, én meg már éhen halok.- dörzsölte meg az arcát, én pedig csak szótlanul bólintottam egyet- Hé, mi a baj?- nézett rám.

- Ja, semmi. Csak kicsit elfáradtam a kenuzásban.- feleltem egyből zavartan nevetve, de biztos voltam benne, hogy Luna egy szavamat sem hitte.

- Tudod mit?- karolt át, ezzel közelebb húzva magához- Maradhatunk még egy kicsit. - mondta.

- De nem azt mondtad, hogy-

- Avery, mondom maradhatunk.- kezdett a hajam végével játszadozni- Olyan kényelmes most itt amúgy is.- tette hozzá. Jó érzés volt ennyire közel lenni hozzá. Megfordult a fejemben, hogy a többiek már kereshettek is minket, de nem tudott érdekelni. Luna annyira közel volt most hozzám, amennyire talán még sosem. Nem volt ott senki ismerős, csak idegenek, így még jobban mellette akartam maradni. Most is olyan édes illata volt, mint minden egyes alkalommal. Nem tudtam, hogy parfümöt használ-e, vagy egyszerűen a hajának és a bőrének van ilyen illata, viszont egyenesen imádtam ezt az aromát. 
Talán egy kicsit huzamosabb ideje néztem őt, mint kellett volna. Mielőtt azonban még azon aggódhattam volna, hogy ez esetleg fura lesz neki, Luna az arcomra simította a kezét, ahogyan ő is rám nézett. Még a levegőt is visszatartottam, ahogyan Luna egy pillanatra az ajkaimra nézett, majd zavartan újra a szemembe. 

- Szabad?- kérdezte szinte suttogva, de mivel a nyári szellőn és a távolabb lévő embereknek a zaján kívül semmi sem szólt együtt az ő édes hangjával, így tökéletesen hallottam. 

- Persze.- feleltem remegő hangon, még a pólóm alját szorítva hajoltam kicsit előrébb Luna felé. Komolyan képtelen voltam elhinni, hogy ez az egész most tényleg megtörténik. Annyira féltem, hogy hogyan mondhatnám el neki, hogy mit is érzek iránta, most pedig olyan váratlanul történt ez az egész, hogy fel sem bírtam fogni. Ajkai puhák voltak, és éreztem rajta azt az epres ajakbalzsamot, amit direkt erre a táborra vett, hogy még jobban meg legyen a nyári hangulat. Ahogyan pedig elhajolt, már az én ajkaimon is volt belőle. Úgy vigyorogtam, mint egy idióta, és csak bámultam magam előtt a vízre, ahol az emberek még csak egy pillantást sem vetettek felénk. Akkor csak én éreztem úgy, hogy mindenki minket néz? 

- Azt a rohadt..- motyogtam, mire Luna halkan felnevetett.

- Az nem kifejezés.- helyeselt, én pedig alig vártam, hogy elújságoljam Harry-nek, hogy Luna és én, hát.. szerintem jó úton haladunk.