Holdkő

4. 𝕱𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

-Gratulálok Aidan és Moona! Lelkitársak vagytok!-mosolyog ránk a tanár.

-Mi a fasz? Ez tuti valami tévedés! Ilyen nincs! Nem is lehet ugyanolyan nyaklánca, mint nekem!-háborodik fel Aidan, kirúgva maga alól a széket.

-Ez nem lehet.-fogom a fejemet.

-Nem, ez nem tévedés. Valóban nagyon különleges, de a szabályok szerint, közösen kell kiderítenetek az okát.-válaszolja a tanár.

Nyugi Moona! Nincsen semmi gond! Nyugodj meg...
Anyu, mégis miért küldtél ide?

Egyszer csak felpattantam a székemből, és egyenest kirohantam az osztályból. Szerencsére hamar megtaláltam a mosdó feliratú helységet, így egy fülkébe bezárva magamat próbáltam megnyugodni. Hangosan szedtem a levegőt, majd hangokat hallottam.

-Moona, itt vagy?-hallottam meg Léna hangját.

-Igen.-suttogtam, mégis meghallották. Kimentem a fülkéből, mire a barátnőim azonnal átöleltek.

-Nyugi, nincs semmi baj.-motyogja Kami.

-Ez rohadt sok volt egyszerre.-mondom.-Nem erre számítottam. Közel sem. Mi az, hogy már az első nap egy fiú állja az utamat? Nem lehet. Három hónapig itt leszünk, aztán megyünk haza. Nem kötődhetek itt senkihez rajtatok kívül. Vissza kell mennem apához!

-Figyelj, a szerelemnek nem lehet parancsolni. Én is találkoztam Matthewal, és ő annyira fantasztikus! Nem parancsolhatok a szívemnek, hogy ne szeressek belé! Ahogyan te sem! Ki kell derítened azzal a fiúval, hogy miért küldött anyukád ide. Ugyanis ebben mi most nem tudunk segíteni. Csakis ő.-mondja Léna.

-Igaza van. Ha meg akarod tudni az igazat, akkor olyat kell tenned, amit megígértél magadnak, hogy nem teszel meg. Csak adj egy esélyt neki, nézd meg mi lesz belőle. De Moona, te vagy a legerősebb csajszi, nemár, hogy te félj! Ki volt az aki mindig pofán vágott minket, ha akár egyszer is bőgtünk egy fiú miatt? Te voltál! Te kapartál fel minket a földről, miközben te élted át a legnagyobb fájdalmat! Itt az ideje, hogy te is élj!-bíztat Kamilla is.

Igazuk van. Nem azért utaztam át az egész világot, hogy ne kötődjek senkihez. Anyu utolsó kívánsága ez volt, mert azt akarta, hogy itt megtaláljam önmagam. Én pedig ezt fogom tenni.
Tudtam, hogy nem kell megköszönnöm a lányoknak a bíztatást, mert ez már nekem is kijárt. Így kicsit rendbe szedtem magamat, majd kiléptünk a mosdóból.

-Amúgy Aidan valószínűleg most az igazgatóiban van. Ugyanis miután kimentél, szétütött egy szekrényt a folyosón.-mondja Kami.

-De atyám, az a csávó egy kész Adonisz!-kiált fel Léne, mire elnevetem magam.

-Akkor ti menjetek vissza az órára, én megkeresem őt. Azt hiszem van miről beszélnünk.-mosolygok rájuk, majd elindulok az ellenkező irányba.
A jó memóriámnak köszönhetően, még ebben a hatalmas iskolában is hamar megtaláltam az irodát. Ahol nem rég mi is voltunk. Mivel kint nem volt senki, halkan bekopogtam.

-Áh! Moona.-mondja az igazgatónő, miután beléptem. Aidan egy kötéssel a kezén ült a székben, érkezésemre pedig felém fordult. Végig nézett rajtam, majd a fejét megrázva vissza fordult.

-Elnézést kérek a történtekért, csak nagyon felkavartak a dolgok. Hirtelen sok volt az új információ.-szólalok meg.

-Ugyan semmi gond. Viszont Aidan, neked ez már sokadik kihágásod, azt hiszem értesítenem kell a szüleidet!-jelenti ki a hölgy.

-Ne!!-jelentjük ki egyszerre a fiúval.-Biztosítom önt, hogy Aidan megjavítja a szekrényt, és elnézést kér a történtekért. Így azt hiszem eltekinthetünk ez felől.-folytatom én, mire a nő kérdőn pillant rám.