Live like a shinobi

2. Csapatmunka

Másnap reggel izomlázzal ébredtem. Nehézkesen magamra húztam a ruháim és belebújtam a shinobi szandálomba. Komótosan sétáltam a megbeszélt találkozóhely felé egy onigirivel a kezemben.
- Szia Nirisa! - integetett messziről Misuki. Visszaintettem és odamentem mellé.
- Misa? - kérdeztem és körbenéztem mert a szőke még nem volt itt.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát. Pár percig csendben álltunk egymás mellett, majd én voltam az aki megtörte a csendet.
- Figyelj... Tegnap mikor otthagytál a 7-es csapattal a rámenesnél... Az Sasuke miatt volt? - puhatolóztam. Misuki arca egy-két árnyalattal vörösebb lett.
- Hazudnék, ha azt mondanám nem. - nyögte ki végül.
- De! Ha bárkinek mondasz erről valamit kitekerem a nyakad! - sziszegte a képembe. Hoppá. Tegnap tisztán kijelentettem Sasuke előtt, hogy tetszik Misukinak. Amiről nem tud az nem fáj. Inkább csak felröhögtem.
- Próbáld csak meg Lilahagyma. - Misuki mosolyogva támaszkodott neki egy oszlopnak, de a nyugalma nem maradt meg sokáig.
- Te csúfot űzöl belőlem! - lökte ki egy nagytestű fiú Misát az utcára. Misukival összenéztünk és azonnal elindultunk a barátnőnk felé.
- Hé! Ha most azonnal nem hagyod békén azt a lányt, elbúcsúzhatsz azoktól az undorító gombszemeidtől te barom! - kiáltott oda Misuki. Szerencsétlenségünkre a nagydarab mögül két kicsit véznább fiú is előlépett.
- Nocsak nocsak! - röhögött a dagi.
- Társaságunk van. - a társai röhögni kezdtek.
- Nem mondom még egyszer! - ordította Misuki. Én csak ott elrettentésnek álltam mellette vagy mi?
- Hé. - vetettem be a beszédemet
- Te ott! Szürke pólóban! Gyere csak ide! - szóltam az egyik csatlósnak aki engedelmesen megindult felém.
- H-hé! Loe mit csinálsz?? - ordított rá a nagydarab de az engedelmesen idejött.
- Jó fiú. - mondtam neki és a következő pillanatban már a hátán tapostam.
 - Mit gondoltok lányok? Egyenként törjem el az ujjait vagy egyszerre? - morfondíroztam. Loe addigra már feleszmélt a beszéd hatása alól és szinte sírva könyörgött.
- Ké-kérlek miss-miss... engedj el! - szánalmas.
- Hahh. Fuss! - mondtam a beszéd használata nélkül de láss csodát a fiú engedelmesen elhúzott.
- Misa! Gyere ide. - szólt a szőkének Misuki. Misa amilyen gyorsan csak tudott odajött hozzánk és köszönt.
- Kösz a segítséget! Elgyepáljuk őket? - kérdezte vidáman.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre Misukival.
- Hahh. Mintha lányok ellen veszíthetnék. - röhögött a dagi.
 - Gyertek csak. - állt mellé a társa is. Egymásra néztünk és megindultunk. Misa a lehető leggyorsabban leszerelte a kisebbiket egy hatásos (és fájdalmas) judo mozdulattal ezért amaz hamar elszelelt. Már csak a dagi maradt.
- Hé dagadék! Anyád sose mondta merre van a fürdőszoba? Két méterről érzem a testszagod. - provokálta Misuki és megjegyzem hatásosan. A nagydarab mint egy felhergelt bika rontott Misuki felé aki egy könnyed mozdulattal Misának "passzolta" aki játszadozott vele egy kis ideig és megejtett pár kisebb nagyobb zúzódást a fiú arcán. Amikor úgy ítélte meg, hogy végzett egy határozott rúgással felém irányította. Elvigyorodtam és könnyű szerrel bevittem egy ütést a fiú gyomrába amitől összeesett. A hatás kedvéért bevetettem a beszédet is.
- Meg ne lássam még egyszer hogy hozzá mersz érni a barátnőmhöz. Különben nem úszod meg ennyivel! - sziszegtem neki de meg se várta a végét már ahogy tudott futott a csatlósai után. Összenéztünk Misával és Misukival majd egyszerre kezdtünk el nevetni. Összepacsiztunk és visszamentünk a folyóparthoz.
- Gratulálok! - szólt egy hang a hátunk mögül. Ha nem kaptunk mindannyian legalább három szívrohamot egymás után akkor egyet se.
 - Megmutattátok nekem azt a csapatmunkát amit vártam. A mai napot még edzéssel töltjük és holnap indulunk az első küldetésünkre együtt. - újságolta Yasuya sensei.
- SENSEI! - kiáltottunk fel szinkronban.
- Hehe, megijesztettelek titeket? - nevetgélt a sensei.
- Nem, dehogy! - feleltem cinikusan kapásból. A sensei csak tovább nevetett a szerencsétlenségünkön.
- Szeretnétek velem edzeni? - kérdezte kedvesen.
- Te vagy a senseiünk! Még jó, hogy veled akarunk edzeni! - forgattam a szemem.
- Rendben van! - mosolygott a sensei.