Korbácsra nevelve - WHAT IF sztorik

What if... Karácsony á la Hollósy

- Nyögd már ki, hogy mi a franc bajod van! – csapta le Korvin a kést az étkezőasztalra. A közelében álló fiú ijedtében ugrott egyet.

- Uram, kérem, ez semmiség – hebegte Álmos -, kérem, uram, ne is foglalkozzon vele.

- Ne merészelj hazudni! Látom, hogy reggel óta mondani akarsz valamit! – Álmos tagadólag rázta a fejét, kezeit maga elé tartotta. – Ha hazudsz, előveszem a szíjat.

- Engedelmével, uram, lenne egy kérésem, de nem szeretném, ha uram mérges lenne, ezért inkább nem akarom elmondani. – Álmos, látva, hogy gazdája keze megindul az öve felé, hogy lecsatolja, azonnal meggondolta magát. – Uram, pusztán arról van szó, hogy évek óta szeretnék elmenni megnézni az adventi vásárt. A szüleimmel voltam utoljára, és az öcsémmel ilyenkor mindig elvittek minket korcsolyázni is. Uram, kérem, nem lehetne róla szó, hogy néhány órára elmehessek, és megnézhessem a vásárt?

- Igazság szerint, még én sem voltam ebben az évben – sóhajtott fel Korvin, amint visszatette a kezét az asztalra -, holnap nyélbe üthetjük, venni akarok pár apróságot. Talán egy korcsolya is belefér, ha jól viselkedsz.

- Köszönöm, uram! Ígérem, uram, hogy jól fogok viselkedni!

- Szavadon foglak. Viszont, ha rosszalkodsz, előveszlek, nincs apelláta.

Álmos már bánta, amit ígért, fogát szívva folytatta a vacsora tálalását. Az este hátralévő részében mindent megtett, hogy gazdája kedvében járjon, hogy az ne gondolja meg magát, és vonja vissza ajánlatát. Nem volt jellemző rá, hogy megszegi, amit megígért, de biztosra akart menni. Korvin ezt a lelkesedést gátlástalanul ki is használta: megmosdatta vele a hátát, a haját, miközben fürdött, később pedig ráparancsolt, hogy masszírozza meg őt a feje búbjától a talpáig, amit Álmos készségesen teljesített, nem akadékoskodott.

Másnap reggeli után indultak útnak. Korvin új Volvojával mentek be a városba, Álmos mindig élvezte azokat az alkalmakat, amikor a pompás autóval utazhatott Korvinnal. Ilyenkor mindig szólt a zene, amit néha egy-egy üzleti telefonhívás megszakított. Korvin mindig kiküldte őt a szobából, ha telefonált, így örült, hogy hallhatja, hogy mikről tárgyal a férfi, érdekesnek találta ezeket a hívásokat. Néha becsúszott egy-egy családi beszélgetés is, de ezek sosem tartottak pár percnél tovább, Korvin hamar kihátrált.

A vásártér egy hatalmas útvesztőhöz hasonlított. Álmos szorosan gazdája mellett haladt, nem akarta, hogy eltévedjen, s emiatt az megharagudjon rá, és visszaparancsolja őt a villába. Nézegették a kirakatokat, Korvin néha vett egy-két apróságot, amiket családtagoknak szánt ajándékképpen, később egy forralt borral is meglepte magát. Már fizette volna ki a pultosnak az ital árát, amikor Álmos alig hallhatóan megkérdezte tőle:

- Uram, kaphatnék én is egyet? Szeretném kipróbálni, ha uram megengedi.

- Ugyan már, hova gondolsz? Borgőzös fejjel nem fogsz tudni korcsolyázni, csak imbolyognál össze-vissza.

- Uram, hadd próbáljam ki, soha nem ittam még! Könyörgöm!

- Két választásod van: vagy a forralt bor, vagy a korcsolya.

- Uram – állt egyik lábáról a másikra Álmos -, ha a bortól nem leszek részeg, akkor is korcsolyázhatok? Nem fogok elesni a jégen, ígérem!

- Te akartad – egyezett bele Korvin -, de ha taknyalsz akár csak egyet is, hazaviszlek és elverlek, nem érdekel semmilyen kifogás.

Hálásan markolta két kézre a gőzölgő bort. Nagyokat kortyolgatott belőle, miközben igyekezett Korvinnal lépést tartani. Kapott egy hatalmas szidást a fejére, amikor Korvin belenézett a bögréjébe, és meglepetten látta, hogy az már szinte üres, míg az övéből alig fogyott. Fülét-farkát behúzva követte gazdáját a forgatagban, nem akarta még jobban magára haragítani az ingerült férfit.