All right Los Angeles! |3|

31

Hát, Ashton nem hazudott, eltelt egy év és még mindig ugyanaz a helyzet. Az érzelmek még mindig stimmelnek, túl vagyunk egy csomó közös pillanaton és jócskán odaköltöztem a sráchoz, de sajnos most egy hétig újra túl kell élnünk egymás nélkül, mert a Los.A-ban kezdetét veszi a kettőezer tizenkilences fesztivál.

-Muszáj menned?- karolt át hátulról Ashton, mire én mosolyogva hátrapillantottam rá.

-Igen, muszáj, de ma jössz velem, hogy kipróbáljuk az új dj pultos sátrat- nyomtam egy csókot a szájára, majd felpattanva, kikaptam a ruháimat a szekrényéből(!) és megindultam a fürdőszoba felé.

Ashton tegnapi pólóját lekapva, felkaptam a tiszta fehérneműm, majd rá egy farmernadrágot, amit egy borzalmas kék haspólóval párosítottam és szokásomhoz híven, ennyivel letudtam a reggeli rutin dolgot.

-Ember! Vegyél már fel valamit- akadtam ki, amikor megláttam Ashtont egy szál alsóban.

-Nem mintha még nem láttál volna boxer nélkül- kacsintott, felkapva a nadrágját és egy random pólót, majd átkarolva a vállam megindultunk a kocsija felé, hogy kidobhasson a parkban.

Szerencsére, nem kellett a 5sos fanok miatt aggódom, nem akartak maguktól kideríteni rólam mindent, mióta szoktunk képeket posztolni... Így egy év alatt, kellően csitultak az események. Már nem ugráltak körbe a rajongók, megszokták, hogy Ashtonnal vagyok, így az egyetlen dolog, ami zavar a sok fanfiction, amiben úgy tüntetnek fel, mint egy ribit. Így ez az egyetlen hátránya annak, hogy egy híres dobossal járok, de legalább tudok min siránkozni Calummal, akit rendszeresen egy erőszakos emberként tűntetnek fel. Konkrétan minden második róla szóló sztoriban apucizzák, amin mi ketten marha jókat szoktunk röhögni. Meg, ezen kívül van pár nyálas, de hiteles sztori vele a főszerepben... Mint például az, amiben egy női mosdóban találkozik a csajjal, aztán meg összehaverkodnak, a parton elcsattan egy csók és a Long way home lesz a kedvenc számuk, amíg végül valami miatt nem szakítanak. Gondolom, a kitalált csaj nem bírta a sztorikat... Az író tuti nem ismerte ki eléggé a srácokat, vagy csak ők túl jók a színészkedésben, de 5sos-ék tuti nem hagynák, hogy az életvitelük lehúzzon. Engem például támogattak, mikor annyira érdekessé váltam a rajongók szemében, mint a négy srác, akik a saját tehetségükkel és erejükkel másztak ide. Emiatt rendszeresen lelkiismeret furdalásom volt, de a srácok egyöntetűen próbálták megértetni, hogy őket ez nem érdekli, örülnek, hogy itt vagyok. Hát, így, a legjobb haverunkkal mi lettünk a ribi, meg a daddy és itt van Ashton, a mosolygós unikornis, Michael a gamer, barátnőjével Crystallal, akit meglepő módon kedvelnek és Luke, a sexi énekes. Még mindig zavar a dolog, de a srácok túl jófejek ahhoz, hogy ne röhögjem el magam minden önirónián...

Ezek mellett, még mindig van egy Kiám és egy Mattem, akik életem fontos részei. Kia nagyon éli az életet egy ruhaboltban, Mattel meg rendszeresen leüvöltjük mindenki fejét, ahogy az ezen a szép napon is volt, miután beengedtük az idei táborozókat.

Meglepően nagy volt a tömeg és mindenki 5sos pólóban mászkált, de nem baj, senkit ne érdekeljen, hogy ők nem fognak fellépni... Se ma, se soha, mert nem akarom kihasználni a fiúkat és az ismerestségeiket.

-Te mész a Pokémonokhoz, vagy Colehoz?- nyitotta ki az ajtót Matt, mikor elérkezett a délután a nyitókoncertjeinkkel.

-Múlt évben nem találkoztál Coleval, szóval megyek a Pokémonokhoz- döntöttem el.

-Valld be, hogy csak azért, mert nagy fan vagy?- röhögött.

-Rendben, nem tagadom- vigyorogtam.

-Beárullak Colenak!- fenyegetett, mire átgondoltam a dolgot.

-Add át üdvözletem, jövőre fordítva megyünk, hogy ne tudjál panaszkodni- röhögtem, majd az ajtó felé kezdtem lökdösni.