𝐒𝐳𝐨̈𝐠𝐥𝐞𝐭 | 𝐉𝐊 𝐟𝐟.

Prológus

Apám boldogan ugrott be szobám ajtaján. Ami azt illeti eléggé meglepett. Az imént meg olaszul ordibált az ajtó túloldaláról. Nem értve a helyzetet tettem le a laptopot ölemből.

- Minek örülsz ennyire apa? - kérdeztem olaszul apámat.

Apám leült mellém a hatalmas ágyra. Éreztem hogy valami fontosat akar mondani, egy sóhajtás után meg is szólalt.

- Nagyon büszke vagyok rád, ugye tudod? - kérdezte.

- Mindennap elmondod apa. - forgattam meg a szemem.

- Szeretném ha mellettem lennél - mondta.

- De apa mindig melletted vagyok.- elsőre nem értettem mit akar.

- Tudom. - ölelt magához.

- De szeretném ha itt is mellettem lennél. - húzott elő egy kártyát amin a következő szerepelt.
" Szövetségi kapitány helyettes".

- Úristen. Ez komoly? - tettem kezem a szám elé. Bólintva jelzett hogy mindenképpen szeretné hogy mellette legyek ebben a pár héten.

- És most? - kérdeztem.

- Pakolj. Indulunk Telkibe. - ejtette ki.

És itt kezdődött  minden ami ma már történelem...