Felejthetetlen | Lando Norris

prologe

Ajánlott dal:
The Killers - Mr. Brightside

Anglia. Rengeteg álmodoztam róla kiskoromban, hogy milyen jó lesz majd ott élni és tanulni, megpróbálni a saját lábamon megélni. Második éve élek itt és napról napra erősödik bennem az érzés, hogy visszasírom Belgiumot. Az időjárás valami borzalmas, a két év alatt többször láttam itt esőt, mint otthon a tizennyolc esztendő alatt. Az itteni ételek csak jobban emlékeztetnek arra, hogy milyen jó lett volna, ha megtanulok anyutól főzni. A közlekedést inkább hanyagoljuk.

Jelenleg is esik az eső, én pedig próbálkozom felhúzni az esernyőmet, védve ezzel magamat és a laptopomat is. Nem sokkal múlt öt óra, én pedig még csak most végeztem az egyetemen. Kemény napot tudhatok a hátam mögött, hiszen ma zárthelyi dolgozatot írtunk, amivel akár a félév végi vizsgát is ki lehet váltani.
Természetesen a baráti társaságom előre iszik a medve bőrére, így még az eredmények tudta nélkül ünnepelni megyünk este.

Próbálok minél hamarabb hazaérni, ám ez nehezen megy. Olyan sűrűn esik az eső, hogy az orrom hegyéig is alig látok el. Szemüvegemet gyorsan leveszem és a szövetkabátom belső zsebébe süllyesztem. Nem elég, hogy a barátnőm egy nagyon drága Dior keretet választott nekem, sajnos a szemeim sem az én oldalamon álltak. Az egyik szemem sokkal rosszabb, mint a másik, ráadásul még cilinderes is - amit a genetikámnak köszönhetek, - így még kontaktlencsét sem viselhetek.

Imádkoztam, hogy szemüveg nélkül legalább az autómig eljussak. Sajnos a kapmusz területén kizárólag a professzorok és az ott dolgozók parkolhatnak, ennek köszönhetően bérletes helyem van a legközelebbi parkolóházba.
Megéri minden egyes hétköznap tíz percet sétálnom, csakhogy biztonságban tudhassam az autómat. Egy fekete Minit tudhatok magaménak immáron másfél éve. Matt fekete fólia, sötétített ablakok, fekete bőrülés, maga a mennyország.

Próbáltam minél közelebb sétálni a házak falához, de sajnos amint elértem a zebrához a túloldalon lévő jelzőlámpát már nem láttam. A sűrű esőnek köszönhetően még a színeket se volt esélyem megállapítani, így történt meg az, hogy majdnem elütöttek. Az utolsó pillanatban a vállamnál fogva hátra rántott valaki, majd a hátam a mellkasának csapódott.
-Hé, nem látod, hogy piros van? - a férfi hangja kissé vékony volt, de hallani lehetett rajta, hogy ő is megijedt.

Csak csendben megráztam a fejemet, majd megvártam, hogy a férfi jelezzen számomra. Amint zöldre váltott a lámpa a mellettem álló idegen finoman megfogta a könyökömet és elindult velem a zebrán.
A parkolóház bejáratánál lecövekeltem, előhalásztam a szemüvegemet és felhelyeztem az orromra.
-Köszönöm szépen a segítséget! - egy halvány mosolyt küldtem a férfi felé, akinek végre az arcát is láthattam.
Kisfiús arcán a borosta semmilyen nyoma nem mutatkozott be. Kék szemei az én barnáimat fürkészte, ő is mosolyogni kezdett.
-Most már értem, hogy miért akartál öngyilkososat játszani... - halkan nevetett saját viccén, miközben a szemüvegem felé biccentett.

Ismét csak egy mosolyt küldtem a fiú felé, majd elindultam a parkolóházba. Leengedtem az esernyőmet, amit próbáltam minél távolabb tartani a ruhámtól. Elég, ha a cipőm vizes, nem szükséges, hogy még a kabátom is az legyen.
Nem nagyon figyeltem, hogy hányadik emeleten járok, így a legelső fekete Minihez léptem, majd megpróbáltam kinyitni.
Kihalásztam a fekete táskámból a nagy kulcscsomómat, a zárba helyeztem a slusszkulcsot, de meglepetésemre nem fordult el. Megpróbáltam még párszor, de az autóm megmakacsolta magát és sehogyan se tudtam kinyitni azt.

A hátam mögött valaki köhögni kezdett, én pedig lassan megfordultam. Ugyanaz a fiú állt velem szemben, mint aki megmentett engem egy csúnya balesettől.
A férfi mellém lépett, behelyezte a saját kulcsát a zárba és azonnal kinyílt. Felhúztam az egyik szemöldökömet és rögtön elszégyelltem magamat. Egy idegen autóját próbáltam feltörni.
-Szép kis köszönet azután, hogy megmentettelek! - a srác csak halkan nevetett.
-Ne haragudj, kérlek. Hosszú napom volt és úgy tűnik, ugyanolyan autónk van. - a srác csak megrázta a fejét, majd beszállt az autóba.