Felejthetetlen | Lando Norris

second

Ajánlott zene:
Jonas Blue - Perfect Strangers

FIGYELEM! A RÉSZBEN KÁROMKODÁS ÉS SZEXUÁLIS UTALÁS TALÁLHATÓ!

Hányinger. Ez volt az az érzés, ami felébresztett engem a kellemes álomból. Óvatosan kinyitottam a szemeimet, azonban a hirtelen jött fény csak még rosszabbá tette az így is elviselhetetlen rosszullétemet.
Újra megpróbáltam kinyitni a szemeimet, ami ezúttal sikerült. Pár pillanatig csak pislogtam, szemeim kezdtek hozzászokni a fényhez.

A szoba falai túl sötétek voltak, egyáltalán nem hasonlítottak az én halvány narancssárga színű szobáméhoz.
Ekkor realizáltam, hogy egyáltalán nem otthon vagyok. Hirtelen pattantam volna fel az ágyból, ám a derekamat szorító kéz ebben megakadályozott. Óvatosan megfordultam és erősen reménykedtem benne, hogy legalább egy olyan valaki feküdjön mellettem, akit valamennyire ismerek is.

Szemeim teljesen kikerekedtek, amikor a tegnapi nap során megismert Lando arcát pillantottam meg. A fiú mellkasát semmi se takarta, göndör haja kócosan terült el a párnán.
A srác az igazak álmát aludta, szinte plüssmaciként használt engem. Kezével még közelebb vont magához, arcát a nyakamba fúrta, eközben pedig mélyeket szuszogott.
Lassan eltoltam magamtól a fiút, aki immáron a takarót ölelte körbe helyettem. Kimásztam mellőle az ágyból és lepillantottam magamra.

A testemet mindössze egy férfi póló takarta, ami valószínűleg a fiú tulajdona lehetett. Táskámat és cipőmet sehol se láttam, szoknyám a szoba ajtajában hevert a felsőmmel egyetemben.
Melltartómat megtaláltam az ágy mellett, bugyim pedig az ágytámlán pihent. Próbáltam minél halkabban és gyorsabban felöltözni, nem szerettem volna felébreszteni a fiút.
Éppen a szoknyámat cipzáraztam fel, amikor halk neszt hallottam a hátam mögül, végül pedig valaki hozzám is szólt.
-Úgy akartál elmenni, hogy nem köszönsz el? - Lando ekkor ébredt fel és álmosan dörzsölgette a szemeit.
-Tudod, kissé szégyellem magamat - a fiú lassan elém sétált, arcomat két keze közé vette.
-Hé, én sem emlékszem semmire sem az estéből. Ezért ne érezd magad rosszul - hüvelykujjával finoman simogatta az arccsontomat.

Egy aprót bólintottam, majd magamra vettem a felsőmet is. A fiú szintén összeszedte a szétdobált ruháit, majd lesétált velem a nappaliba.
A kanapén megtaláltam a táskámat, valamint Lando is az ingjét. A földön pár gombot is találtunk, így a fiú alaposan megvizsgálta a felsőjet. Történetesen az összes gomb hiányzott róla, mind leszakadt.
-Valaki nagyon türelmetlen volt - a fiú egy kacér mosollyal az arcán figyelt engem, én pedig fülig pirulva kerestem elő a táskámból a telefonomat.
Rengeteg üzenetem volt Luka-tól, valamint egy nem fogadott hívás anyukámtól.

Elnézést kértem Lando-tól, majd visszavonultam a fiú hálószobájába. Rányomtam édesanyám nevére, fülemhez emeltem a készüléket és vártam, hogy anyukám felvegye a telefont.
-Kislányom, nemrég kerestelek - szokásosan aggódó volt a hangja.
Amióta elköltöztem otthonról, azóta naponta háromszor beszélünk, amikor csak lehet üzenetekkel bombázzuk a másikat.
Nagyon szoros a kapcsolatom a szüleimmel, mindent megbeszélünk egymással és az életem legapróbb mozzanatairól is tudnak.
-Bocsánat, nagyon sokat aludtam - mivel annyira berúgtam este, hogy egy hajnali hancúr után úgy aludtam, mint a bunda.
-Nagyon sokat tanultál mostanában, meg is értem. Karácsonykor ugye hazajössz? A fiúk mind itt lesznek - az ajkaimra egy nagy mosoly húzódott a testvéreim említésére. Két bátyám van, őket szeretem a világon a legjobban.
-Persze, csak január elején kezdődnek a vizsgáim.

Pár perc csevej után bontottam a hívást, a szülőm pedig a lelkemre kötötte, hogy mindenképpen hívjam fel a bátyáimat is.
Tipikusan filmbe illő kapcsolat a miénk, pont olyan, amilyent a forgatókönyv írok elképzelnek. A testvéreim ha tehetnék, még a széltől is óvnának. Amikor az első barátomat hazavittem bemutatni, az ajtóban vártak minket karbatett kezekkel, a legfeszülősebb fekete ingjeikben, hogy megfélemlítsék az udvarlómat.
Szegény fiú, mit kapott volna tőlük, ha megtudják, hogy ő vele feküdtem le először.