Felejthetetlen | Lando Norris

first

Ajánlott zene:
Bruno Mars - Runaway Baby

Sokk. Teljesen megmerevedtem, hiszen ugyanaz a fiú állt velem szemben, aki ma megmentett attól, hogy egy autó autó által palacsinta legyek, illetve, akinek az autóját oly' nagy előszeretettel feszegettem. Tenyerem még mindig Lando tenyerébe simult, a pillanat kezdett hosszúra nyúlni és kissé kínossá is alakulni, így gyorsan kicsúsztattam a mancsomat az övéből. A fiú lazán a farzsebébe csúsztatta azt, továbbra is mélyen a szemembe nézve.
Legjobb barátom szinte már a nyakamba lihegve állt, finoman meglökte a derekamat, hogy ideje lenne valamerre megmozdulni.

Sajnos a srácok elfoglalták mind a kanapét, mind a foteleket, így Luka úgy gondolta, hogy nekem tökéletes helyem lesz az ölében. Rettentő módon meglepődtem, a lendülettől az italom kis része a szórakozóhely fekete linóleum padlóján végezte. A horvát fiú csak nevetni tudott rajtam, intett a pincérnek, hogy jöhet az újabb kör.
-Luka, én eddig abban a hitben voltam, hogy neked nincsen senkid - az egyik fiú, aki Max néven mutatkozott be, nekem és a barátomnak szánta a szavait.
Egymásra néztünk a fiúval, majd jót nevettünk a megjegyzésén. Rengetegszer megkapjuk azt, hogy milyen jól mutatnánk együtt, vagy éppen mióta vagyunk együtt, mikor lesz a lánykérés.
-Szebb is lenne az életem egy ilyen nő mellett! - Luka egyik kezét a combomra simította, amit én rosszalló tekintettel néztem, így a fiú azonnal el is vette a kezét.

Folyamatosan éreztem magamon valaki tekintetét. Egy ideig tűrtem a helyzetet, úgy gondolom jól kezelem az ilyesfajta helyzeteket, de azért az én türelmem is véges.
Pár perc után már meguntam azt, hogy Luka baráti közül valaki nem bírja elszakítani rólam a tekintetét, így körbetekintettem a társaságon.
Eléggé meglepődtem azon, hogy ki volt az, aki ennyire érdeklődött szerény személyem felől.

Lando volt az, aki perceken keresztül engem bámult. Amint észrevette, hogy én is őt vizslatom, tekintetünk összekapcsolódott, barna szemeim nem tudtak elszakadni az ő kékes zöld párjától.
Arca előtt cikáztak a szórakozóhely különböző színű led fényei, időnként pedig bele-belekortyolt a kezében tartott italába.
Hiába éreztem azt, hogy kezd kínossá válni a kettőnk között kialakult néma kommunikáció, nem tudtam elszakadni a fiú gyönyörű szemeitől. Az agyam már kiadta a parancsot, de a testem nem engedelmeskedett.

A transzból az ülőhelyemként funkcionáló barátom szakított ki azzal, hogy egészen közel hajolt a fülemhez és a háttérben szóló zenét túlkiabálva beszélt hozzám.
-Nev, miért csorgatod a nyáladat Lando után? - szemöldökömet ráncolva néztem rá Lukara, a fiú pedig egy huncut mosolyt villantott felém. - Csak nem bejön?
Szemforgatást követően csak mellkason csaptam a fiút, láttam rajta, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot, biztosan beszélni fogunk még erről az estéről.

Az újabb italom ismét elfogyott, amit a velem szemben ülő - számomra ismeretlen - srác ezt észlelte, így elém lépett és kezét felém nyújtotta.
-Meghívlak egyre, gyere! - óvatosan csúsztattam tenyeremet az övébe, felhúzott Luka öléből és elindultunk a bár irányába.
A fiú a derekamra csúsztatta a kezét és úgy kísért le a pár fokból álló lépcsőn. Nagy nehezen sikerült csak átverekedni magunkat a táncoló emberek között, ami így hétköznap este rendkívül ritka látvány volt.
A fiú eközben sem engedte el a derekamat, a pult előtt állva továbbra is ott pihent a tenyere. Két kezemmel a pultra támaszkodtam, onnan bámultam a két pultos fiút.

Egyikük hamar észrevette a párosunkat, kiszolgált egy szomjas társaságot, majd elénk lépett.
-Mit adhatok srácok? - a fiú éjfekete hajába tűrt, miközben alaposan megbámulta a dekoltázsomat.
-Egy whisky-colat és egy pohár sört - a srác bólintott, gyorsan csatolta a folyékony kenyeret és az én italomat is viszonylag hamar elkészítette.
Elénk lökte a poharakat, illetve egy fehér szalvétát az én irányomba lökött. Kezembe vettem az anyagot, amit csak forgattam a kezeim között, míg fel nem tűnt rajta egy hosszú számsor.
Kikerekedett szemekkel néztem a pultos srácot, aki viszont mindenféle zavar nélkül rám kacsintott. A mellettem álló fiú egy szempillantás nélkül kivette a kezemből a szalvétát és a pénzzel együtt a pultra vágta.

Nagyon gyorsan visszakeveredtünk a társaságunkhoz, ahol majdnem mindenkinek feltűnt, hogy a mellettem álló fiú eléggé feldúlt.
-Max, minden rendben van? - a fiú mérgesen ledobta magát Lando mellé, majd azonnal ecsetelni kezdett.
-A pultos srác, Matthew nem tud leállni. Múltkor Savannah-val kezdett ki, most meg Nevena... áh, mindegy, inkább hagyjuk - mindenki rám kapta a tekintetét. Zavaromban a poharamban lévő fekete szívószállal kezdtem el játszani.
Luka aggódva nézett rám, de én csak a fejemet ráztam felé. Ledobtam magamat a barátom és Lando közé. A horvát fiú végig simított a hátamon, szeme sarkából pedig akkor is engem nézett, ellenőrzött, amikor éppen valamelyik fiúval folytatott eszmecserét.
-Minden rendben? - Lando finoman állam alá nyúlt, így kényszerítve arra, hogy a szemeibe nézzek.

Óvatosan bólintottam, viszont ismét elvesztem a fiú gyönyörű kékes zöld szemeiben. Lando kezét elvette az állam alól, majd a combomra simította azt. Tekintetemet levezettem a tenyerére, hüvelykujjával apró köröket írt le a bőrömön.
Éreztem, ahogyan az arcom kipirul, viszont ezt a fiú a szórakozóhely fényeinek köszönhetően nem vehette észre. Lando közelebb hajolt hozzám, ajkai a fülemet súrolták, miközben az üvöltő zenét próbálta meg túlharsogni.
-Mióta ismeritek egymást Luka-val? - a fiú állával a barátom felé biccentett, aki éppen pár fiúval egy újabb felest gurított le.
-Nagyjából két éve, amikor Londonba költöztem - ezúttal én hajoltam közelebb a fiúhoz, aki ezt az alkalmat ki is használta, így kezét a hátam mögé csúsztatta, így pedig közelebb vont magához.
Egészen mély beszélgetésbe kezdtünk a brit fiúval, aki érdeklődve hallgatta végig a mondandómat. Meséltem neki arról, hogyan is kerültem Belgiumból ide az Egyesült Királyság területére, illetve arról is, hogy miért éppen a nemzetközi kapcsolatok szakot választottam.

Az idő csak szaladt, az emberek pedig nemhogy kevesebben, inkább többen lettek a táncparketten és a bárpultnál. Már nem tudtam közelebb hajolni a mellettem ülő fiúhoz, Lando szavai összemosódtak az éppen aktuális zene dalszövegével, így csak a fejemet ráztam a fiú felé, hogy nem igazán értem mit is mond.
A fiú is látta, hogy így nem folytatódhat tovább a dolog, megfogta a kezemet, majd olyan közel hajolt hozzám, amennyire csak lehetséges volt.
-Lépjünk le! - felállt mellőlem, kezemnél fogva pedig húzott maga után. Luka érdeklődve nézett utánunk, a lépcsőn állva még vissza fordultam felé, de ő csak kacsintott egyet és jelzett, hogy ne várattassam meg Landot.
Amint kiléptem a szórakozóhely ajtaján azonnal egy mélyet szippantottam a hűvös levegőből. Lando mellém lépett, karját felém nyújtotta.
-Mehetünk? - egy bólintás után belekaroltam a fiúba, majd elindultunk az éjszakába. 

Csendesen sétálgattunk egymás mellett, mindketten a saját gondolatainkba merültünk. Az utcák szintén ugyanolyan csendesek voltak, mint mi, itt-ott találkoztunk fiatal társaságokkal, akik éppen cigarettáztak vagy egy szórakozóhely felé siettek.
Lando megállt egy éjjel-nappali előtt, majd maga után húzott. Az ajtóban előre engedett, az üzlet pedig pangott az ürességtől. Az eladónő lehet félálomban volt, amikor észrevett minket és rögtön felébredt.
Lando az egyik polc elé lépett, ahová a borokat és egyéb tömény alkoholokat pakoltak. A fiú egy üveg whiskyt nézegetett, amikor mellé léptem. Magamhoz vettem két üveg rozét a kedvenc fajtámból és elindultam fizetni.
A fiú a pénztárnál beért engem, az én két üveg alkoholom mellé elhelyezte az előbb nézegetett töményt is. A táskámból éppen kivettem volna a pénztárcámat, de ebben a fiú megakadályozott és nem engedte meg, hogy fizessek.

A kisboltot magunk mögött hagyva lesétáltunk a Temze partjáig, ahol a fiú helyet foglalt a földön, én pedig mellé telepedtem. Lando kibontotta az egyik bort, az üveget pedig felém nyújtotta, így az első korty az enyém volt. Felválta ittunk a borból, időnként belekortyoltunk a whiskybe is.
Közben rengeteg új téma felvetődött kettőnk között, így eljutottunk egészen Lando családjáig és munkájáig is.
-Félig én is belga vagyok, de csak nagyon keveset tudok a nyelvből - nevetve mesélte, hogy a számokon kívül igen csekély a tudása.
-Na, majd akkor fejlesztjük! - az alkoholnak köszönhetően megeredt a nyelvem és sokkal bátrabb is lettem. Mondhatjuk úgy is, hogy kikezdtem a fiúval. - De még mindig nem tudom, hogy mivel foglalkozol.
A fiú egy nagyot kortyintott a whiskyből, majd felém nyújtotta az üveget.
-Autóversenyző vagyok, ez a második évem a McLaren-nél - az alkohol tompított a gondolkodókészségeimen, így nem igazán esett le, hogy apukám kedvenc csapatáról beszél.

Elfogytak a közelünkben az alkoholok, mi pedig eléggé spicces, jobban mondva részeg állapotba kerültünk a brit-belga fiúval.
Sok dologra nem emlékszem innentől, annyiban még biztos vagyok, hogy rengeteget viccelődtünk a fiúval, aki fejét az ölembe hajtotta és úgy bámultuk együtt a csillagokat.