Felejthetetlen | Lando Norris

third

Szoknyapecér. Rosszabbnál rosszabb tulajdonságokkal tudnám illetni jelenleg a brit fiút. Egészen idáig abban a hitben éltem, hogy a tegnap estét felfogjuk egy apró botlásnak. Ennek ellenére a fiú most már ismétlést szeretne.
Remegtem az idegtől, félő volt, hogy kiejtem a kezeim közül a telefont. Luka egyik kezét a hátamra simította, a másikkal pedig kivette a kezeim közül a készüléket.
-Hé, nyugalom - a horvát fiú mindent megtett azért, hogy lenyugtasson. - Nevena, lehet csak viccelődni akart.
Idegesen felpattantam a fiú mellől. Lando Norris, tinilányok kedvenc pilótája nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik. Ahogyan kezdett kimenni a hajnali alkohol a szervezetemből, úgy jöttek elő a fejemben az éjszaka emlékei.
-Ilyennel nem illik viccelődni, Luka! - szavaim kimértek voltak a fiú irányába, mégis érezni lehetett rajta, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magamat.
Luka lassan feltápászkodott a szőnyegről, a kanapéban megkapaszkodva tolta fel magát. Karjait kitárta előttem, én pedig szinte belemenekültem az ölelésébe. A horvát fiú szorosan karolt át, tenyerével a hátamat simogatta, vérnyomásom fokozatosan visszaállt normálisba, sikeresen lenyugodtam.

A közénk beállt kellemes csendet a telefonom egy újabb csipogása zavarta meg. Luka finoman eltolt magától, nadrágja farzsebébe nyúlva előhalászta a készüléket. Karjaimmal továbbra is szorosan öleltem a fiú derekát, fejemet izmos mellkasán támasztottam.
a horvát ismerte a telefonom kódját, így csak lazán beütötte a kombinációt. Egy újabb üzenetem jött, természetesen a brit fiútól. Egysóhaj után kivettem a fiú kezéből a telefonomat, majd megnyitottam az SMS-t.

Ismeretlen szám
Látom, hogy elolvastad
Valami rosszat csináltam?
Nevena, kérlek válaszolj

A fiú által írt sorokból sütött, hogy mennyire kétségbe van esve. Felpillantottam a mellettem ácsorgó Luka-ra, de a fiú szemeiből ugyanúgy az értetlenséget vettem ki, mint ami bennem is volt. Csak bámultuk a telefonom elsötétült képernyőjét, mindketten azon gondolkodva, mégis mit kellene válaszolnom a fiúnak.
-Az ujjad köré csavartad a kölyköt – Luka mosolyogva nézett le rám, majd feloldotta a telefonomat.
A képernyőről gúnyosan nézett vissza rám Lando utolsó üzenete, és igen nehezen vettem csak rá magamat, hogy válaszoljak neki. Szívem a torkomban dobogott, nagyon vacilláltam, hogy küldjem el a fiút a búsba vagy legyek igen kedves hozzá. Nagy nehezen meggyőztem magamat, hogy az lesz a legjobb, ha normális emberi lény módjára válaszolok a fiúnak.

Én
Nem volt időm válaszolni
Elmehetünk valahova

Luka halkan felkuncogott mellettem, így a tekintetemet felé fordítottam. A horvát szemei csillogtak az izgalomtól, ajkain pedig egy hatalmas mosoly ült.
-Azt hittem, hogy másra mondasz igent - rosszallóan néztem a fiúra, aki csak egy kacér mosolyra húzta ajkait.
Ha egy pillantással, esetleg egy hosszabb ideig tartó bámulással ölni lehetne, abban az esetben az én drága, horvát barátom már régen a pokol legmélyebb bugyrain salsázna Hitler és Sztálin társaságában.
Mérgesen néztem a mellettem ácsorgó Luka-t, aki egyáltalán nem zavartatta magát. Ajkain – ha lehet – még nagyobb lett a mosoly, mérgemben pedig egy nagyot suhintottam a fiú vállára.
-Aú! Mióta vagy te ilyen erős? Olyan kis nyeszlett kezeid vannak – a fiú sértődöttségében levágta magát a kanapére, zsebéből pedig előhalászta a telefonját. A készülék látványa, mint mindig, most is megmosolyogtatott. A fiú már lassan két éve, hogy azzal a tokkal védi a készüléket, amit tőlem kapott.

Emlékszem, hogy még születésnapi ajándékként kapta a szüleitől az új telefont, amit minden áron óvni akart a karcolásoktól és egyéb sérülésektől. A fiú igen egyedi stílussal rendelkezik, odáig van az absztrakt művészetért. Így bele vetettem magamat az internet legmélyebb bugyraiba, és felkerestem minden olyan oldalt, ami telefontokok értékesítésével foglalkozik. Számtalan céget felkerestem ezáltal, kezdve az Amazonnal, egészen a Wish és az Ebay oldalakon át, de végül az Etsy-n kötöttem ki.
Természetesen egy kicsivel személyesebb ajándékkal is megleptem a horvátot születésnapján, így a lapos dobozba a telefontok mellé bekerült két repülőújegy is. Két huszonéves fiatal, akik imádják a bulikat és az alkoholt, egy pénteki napon az előadások végeztével elindultunk a párizsi Disneyland felé.
-Nem is vagyok olyan vézna – a fiú felpillantott a telefonjából, alaposan végig mérte a testemet, majd figyelmét újra a készülékének szentelte.
-Dehogynem, ezért is rendelek magunknak pizzát. Négysajtos megfelel? – a kérdésre csak egy bólintással válaszoltam, majd a fiúhoz hasonlóan én is a telefonomat kezdtem el nyomkodni.