Leszármazottak-A Legenda

2. fejezet

     Jelenleg éjfél van, nem tudok aludni. Emma már mélyen alszik, nyitva hagytuk az ablakot a friss levegő miatt, de hangokat hallottam pontosabban egyet, de az túl ismerős. A tó felől jött. Egy hirtelen ötlettől vezérelve halkan kimásztam a nyikorgó ágyból, bele bújtam a papucsomba és elindultam le a tóhoz. Az iskolát csak a hold fénye világította meg, csend volt, mindenki aludt mégis úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül a folyosókon.
Kilépve az iskola ajtón kissé megborzongtam, hűvös van, de még kellően tűrhető. A móló előtti padon megpillantom Aident.

-A magabiztosságod nem hagy aludni?-kérdeztem mosolyogva mire csak felnevetett.
-Csak nem én járok a fejedben azóta is és nem hagy aludni-mosolygott vissza. 
-Na jó ezt megérdemeltem-nevetünk-Szabad?-kérdeztem a mellette levő üres helyre utalva.
-Egy makacs, veszélyes, vicces lánynak, aki nagyon nehéz eset és nem mellesleg a főgonoszok leszármazottja.
-Hm kicsit ismerős ez a leírás.
-Szóval nem is zavar?-csodálkozott el.
-Nem, hiszek abban, hogy mindent lehet más...jobb szemszögből látni.
-Igen, talán-mondta a semmibe meredve. 
Próbáltam kitalálni mit néz, de fogalmam sem volt szóval inkább elengedtem.
-Szóval csak a szokásos első napi pánik vagy más oka van annak, hogy nem tudsz aludni?
-Csak az első nap-mondta továbbra is a semmibe meredve-Neked?-egy pillanatra rám nézett.
-Detto-fordítottam előre a fejem egy sóhaj kíséretében.
Pár percig csak némán ültünk egymás mellett és gyönyörködtünk a holdfényben.
-Szóvaaal azt tudod, hogy én ki vagyok, mi vagyok, vagyis, hogy mi leszek. De beszélhetnél magadról is.
-Oh szóval most már érdekellek-mondta poénkodva.
-Emlékeztetnélek, hogy az elejétől kezdve ezt akartad-löktem meg a vállát, mire felnevetett.
-Hibrid vagyok. A vérfarkas átkom balesettel teljesedett be. Egy házibuliban az egyik haverom részeg volt, a lépcső tetején álltunk. Nekem esett minden ok nélkül, egy kicsit meglöktem mivel nyilván nem hagyom magam ha nekem esnek, de legurult a lépcsőn és mikor leért már halott volt. Eltört a nyaka-rám sem nézett, végig az eget nézte-fél évvel később kiálltam az egyik falkatag mellett, akit kiakartak tenni. Az alfának nem tetszett, elkezdett verni és mivel ő volt az alfám nem üthettem vissza. Haldokoltam, Maya talált rám osztálytársad, ha jól tudom. Ő is hibrid. Adott a véréből, de nem hatott elég gyorsan így meghaltam és hibridként ébredtem. Szóval félig vámpír, félig vérfarkas vagyok. Sosem akartam vámpír lenni, pláne nem hibrid.
Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, annyira hihetetlen volt számomra, hogy valaki akit ennyi jó szándék vezérel, csupa rosszat kap az élettől. Egy kis ideig csendben voltam, gondolkodtam mit mondhatnék, amit Aiden épszre is vett és hagyta, hogy elvesszek a gondolataimban.
-Nézd a jó oldalát. Akkor változol farkassá amikor csak szeretnél, nem kell minden egyes teliholdkor eltörnie minden csontodnak és erősebb vagy, gyorsabban gyógyulsz-mondtam közben pedig felálltam, mert elakartam indulni vissza a szobámba, későre járt már és úgy éreztem Aiden egyedül akar lenni-Öhm én felmegyek. Te maradsz még?
-Igen-felkelt és megállt velem szemben-Jó éjszakát-ölelt magához én pedig enyhén szólva meglepődtem.
-Neked is-gondoltam most inkább nem fordítok neki hátat.
-Ezek után biztos jó lesz-mondta magabiztos mosolyra húzva a száját, mire én csak meglöktem a vállát.

     Reggel Emma ébresztett fel és nem igazán kímélt meg a fénytől vagy a hangzavartól ugyanis a függönyt elhúzta és Taylor-Shake itt off  című számát üvölttette és énekelte.
-Drágám örülök neki, hogy barátkozol, de ne az éjszaka közepén tedd. Ja és remélem valami helyes srácot szedtél össze-miközben Emma nem kímélt elmaradhatatlan testvéri szeretetétől én átfordultam a másik oldalamra megpróbálva visszaaludni, amit Emma nem hagyott ugyanis lehúzta rólam a takarót.
-Melany-nál csak jobb lehet-vetettem oda gúnyosan majd nagy nehezen kimásztam az ágyból.
Emma csak a szemeit forgatta és tovább készülődött. Kivettem a szekrényből az egyenruhát, majd belebújtam, ezután célba vettem a fürdőt. A folyosó tele volt diákokkal. Jó hangulat volt, mind beszélgettek, varázsoltak, házit írtak vagy épp elkérték (amivel mi ugyebár elvoltunk maradva, így jár az aki évközben vált sulit). A fürdő után visszamentem a szobánkba ahol tovább készülődtem.
-Kész vagy?-kérdezte Em.
-Igen, mehetünk.
Lebaktattunk a konyhába és nekiláttunk a reggelinek, Em a szöszihez ült (ismét el lettem felejtve) én pedig leültem egy üres padhoz. Pár perccel később két lány csatlakozott hozzám.
-Szia-köszöntek egyszerre és leültek velem szemben. Egyikük vállig érő barna hajú és barna szemű rengeteg ékszerrel. A másik lány pedig hosszú világos barna, göndör hajú és zöld szemű, egy félhold anyajegy van a nyakán- Én Maya vagyok-a lány, akiről Aiden mesélt-Ő pedig-mutat a sok ékszeres lányra-Lia. Ő egy boszorkány. Ahogy hallottam rólam már tudsz egy két dolgot-húzza mosolyra a száját.
-Úgy érti-szólt közbe Lia-reméljük nem bánod, hogy ideültünk és nem zavarunk.
-Nem, dehogy-válaszoltam őszintén bár kicsit meglepve.
A reggelit végig beszéltük, rengeteg dolgott elmeséltek a suliról és a diákokról, talán nem is baj, hogy iskolát váltottunk. Egészen megszerettem ezt a helyet. 

     Reggeli után jöhettek a tanórák. A hétfő elég könnyű nap; Fajok eredete, Irodalom, Mitológia, Tesi, Angol, Sóvárgás leküzdése tanulói program (vámpíroknak kötelező) és az olyan kötelező tárgyak amik a normális gimikben vannak. Ezen órák többségén csak olvasni vagy figyelni kell szóval elvoltam velük, leginkább Mayával és Liával voltam, akik nagyon segítőkészek és kedvesek voltak velem. A tesi és a S.L.T.P. (sóvárgás leküzdése tanulói program) volt különb. Tesin a boszorkányok különböző labdajátékokat játszottak, de kizárólag bűbájokkal. A vérfarkasok általában külön vonulnak a többiektől, ők erőnlétiztek természetfeletti módra. A vámpíroknak, hibrideknek pedig egy akadálypálya volt felállítva (ami nekünk embereknek, nos mi nem biztos, hogy túlélnénk azokat az eséseket és sérüléseket amiket ők szereztek). Mi pedig Emmával és tanári felügyelettel (plusz Mayáéval) önvédelmet tanultunk.
Sóvárgás leküzdése szakon pedig igazából csak figyeltünk, mivel még nem vagyunk vámpírok. Először mindenki állat vért kapott itt még nem volt semmi gond. Ezután jött a korházi vér, aki nem bírt vele az ment vissza az állati vérhez. A következőkben emberek jöttek be akik önként vállalták az etetést. Aki nem tudott leállni (szerencsére nem sok ilyen volt) az verbénát kapott és maradt a korházi vérnél. Miután ettek az önkéntesekből megigézték őket, ezután ők haza mehettek. Számunkra pedig vége volt a tanításnak.

Délután Em nem jött fel a szobába szóval írtam neki, hogy merre jár:

Em! Minden rendben? hol vagy?

Nyugi Nadia, Melany-ékkal vagyok. Lazulhatnál már te is. Rád férne.

     Én itt annyiban is hagytam a dolgot. Sosem volt még ilyen velem, de gondoltam ráhagyom, úgyis csak megakar felelni az elvárásoknak és hol máshol kezdhetné mint "a piramis csúcsány" a híres hármas keménymaggal. Meg persze amúgy sem hallgatna rám, magától kell rájönnie.
A nap további részében vázlatot írtam és készültem az órákra. Anyagot gyűjtöttem felmenőinkről, mert érdekel miket tehettek amiért mindenki gonosznak állítja be őket, egészen addig tartott a kutatás amíg nem kopogtak az ajtón. Valaki egy szórólapot hagyott ott:

Péntek este
21:00 évnyitó bál
Téma: álarcosbál
Mindenkinek jelen kell lennie!

     Ugyan a bál jó ismerkedési és beilleszkedési lehetőségnek tűnt semmi kedvem nem volt elmenni. Egek, ha ezt Emma hallotta volna. Már biztos mondaná a magáét. Csakhogy még mindig nincs itt. Ebből kifolyólag átmentem Mayáékhoz. Maya nagyjából annyira lehetett lelkes mint én, na de Lia... Huh te jó ég! Ő egyből neki állt tervezni a jelmezeinket, levette a méreteinket, szó szerint mindent megtervezett.  Mayával párszor összenéztünk és szemeinkkel meg is beszéltük, hogy ez most épp túl sok; mikor fejezi be; semmi kedvünk; én ezt fel nem húzom; ez egész tűrhető. 
Így telt tehát az első hivatalos tanítási napunk.