Leszármazottak-A Legenda

4. fejezet

Az elmúlt néhány nap igencsak megterhelő volt iskolánk számára. Minden tükröt  lekellett szedni, az ablakokat bedeszkázni, olyan volt mintha bezárt volna az iskola. Egy ideig próbáltuk tartani az órarendet és figyelmen kívül hagyni a halálos fenyegetést.
Ugyan Rainat nem láttuk, de éreztük, hogy ott kering valahol az iskolában. Rengeteg furcsa dolog történt; telihold nélküli átváltozások, farkasmarások a vámpírokon, ajtók nyikorgása, lépések az éjszaka közepén, amikor mindenki bezárkózott a szobájába, vonyítások, sikoltások és csak ezután kezdődtek a rémálmok.

A bál után minden napot azzal töltöttünk, hogy kiderítsük mi is Raina; honnan ismer minket; milyen átok van rajta; miért mi kellünk neki; hogyan szabadulhatunk a kísértésétől. De ma már végre majdnem mindenre tudjuk a választ.
Mint tudjuk Eweel-ék leszármazottai vagyunk. Hogy pontos legyek Andrea Eweel-é igazi nevén Andrea Pierce, Raina húga. Andrea és Cole Eweel gyermeket akartak. Hogy lehet két vámpírnak gyermeke? A történet elején kezdem; háborúban voltak, a barátjukért küzdöttek; Jack Morganért. Érte haltak meg azonban Cole az első vámpírok közé tartozott, a háború előtt megitatta szerelmét a vérével, aki vámpírvérrel a szervezetében halt meg. Feláldozásáról tudomást szerzett egy boszorkány; Lola Curse. Megáldotta Andrea-t egy gyermekekkel, de mint minden mágiának ennek is ára volt. Andrea elárulta a testvérét igaz szerelméért és gyermekéért, mivel mindig is utálta a családját, utált Pierce lenni, amióta csak ismerte Cole-t, Eweelnek tartotta magát. Így Raina életéért cserébe született meg anyánk, azonban Raina talált egy kiskaput mellyel a két világ közt reked tükörkép formájában. Így lett démon. A démonoknak is több fajtájuk van azonban Raina kifogta a legnehezebben elpusztíthatót. Egyelőre viszont nem jöttünk rá hogyan szabadulhatnánk tőle. A bosszúja lényege pedig egyszerű: Andrea megkapott mindent amire vágyott; szerelmet, gyermeket, családot még a nevét is megváltoztatta Eweel-re, hogy senki ne jöjjön rá mekkora árat fizetett a boldogságáért. Anyánk is megkapott mindent, Raina pedig erre várt. Most pedig elakar venni minket a családunktól, hogy tudják milyen érzés mikor megfosztanak attól, amit szeretsz és mert csakis Eweel vérrel lehet megtörni az átkát mivel azzal lett teremtve. Ugyanis Raina közönséges ember volt mielőtt feláldozták és volt egy lánya, ami azt jelenti, hogy van leszármazottja szóval, ha nem Raina kap el minket akkor elkezd beteljesedni a legenda hivatalosan is. Úgy gondoljuk, ha Raina tudta, hogy hol vagyunk akkor van az iskolában egy tégla, valószínűleg a leszármazott.
Ezért megkeressük és megtaláljuk a módját annak, hogy ne kapjon el minket és annak, hogy Raina-val se vegye fel a kapcsolatot.
-Nadia-kopogott valaki az ajtómon-bent vagy? Doki vár minket az irodájában.
-Egy pillanat és megyek-kiáltottam.
Miután kimásztam az ágyból fogtam az összes anyagot, amit kigyűjtöttem az ősi családokról és Raina-ról majd lementem Doki irodájába, ahol Emma, Maya, Lia, Mia, Aiden és Darren már ott voltak.
-Lehoztam mindent amit eddig sikerült kigyűjtenem-mondtam miközben letettem a mappákat az íróasztalra-Röviden annyi hogy három ősi család van: egy vámpír Eweel-ék; egy vérfarkas Morgan-ék és egy boszorkány Curse-ék. Békében éltek hála a minden teliholdkor felmutatott véráldozatnak melyet a vérfarkasok számára ajánlott fel őseim családja. Andreanak és Rainanak az akkori család két egyetlen lány tagjának már kiválasztották a férjüket ám Raina az egyik farkasba szeretett bele, ám teherbe esett a férjétől. A kicsi születése után a gyülekezet összekapcsolta a telihold és a véráldozat, hogy amikor elég idős lesz megvédje a falut a farkasoktól. Később ez robbantotta ki a háborút a természetfeletti között. Sajnos a történet további részére még nem derült fény. 
-Andrea és Raina testvérek?-kérdezi meglepetten Mia.
-Igen. Öhm testvérek voltak, de miután Andrea férjhez ment , már Eweelékért küzdött nem a szülőcsaládjáért. Elárulta Rainat aki nyilván bosszút akart.
-De ha Raina ember volt és megölték akkor, hogy lehet elátkozva-értetlenkedett Maya.
Mind Liára néztünk magyarázatot várva.
-Megkötő bűbáj egy kiskapuval két világ között. Életet élethez köt. Még nem halt meg teljesen és ha megöl titeket akkor visszakerül az élők sorába.
-Az előfordulhat, hogy életben van a lánya?-félve boszi barátnőmre pillantok aki csak bólint.
-Tehát ha megtaláljuk és megöljük a leszármazottat akkor Raina-tól is megszabadulunk-szólt közbe Aiden.
-Igen.
-Jól van gyerekek először találjuk meg, jöjjünk rá hogy tudja-e a legendát és ismeri-e a múltját utána a többi-mondja Doki.
-És ha már itt van az iskolában? Hiszen Raina is bejutott-aggodalmaskodott Emma.
-Lia valami ötlet-Doki segítség kérően néz Liára.
-Régen nagyon máshogy varázsoltak szóval ehhez már kelleni fog egy régi varázskönyv, hogy tudjam elemezni az igézeteket. Kérek majd anyától.
-Majd keresek párat én is.
-És addig mi mit tegyünk?-vetette oda Darren.
-Én kutatok tovább, de készenlétben kell lennünk.
-Vállalom a plusz edzések levezetését-mondta Maya.
-Taníthatok támadó és védő bűbájt a társaimnak és gyógyítást is-vállalta Lia.
-Én intézem a farkasokat-állt fel a fotelből Aiden.
-Én pedig a vámpírokat-Darren követte a példaját.
-Mia te velem maradsz, mi költöztetjük be az újakat-döntötte el Doki-Nadia, mit mondtál kik az ősi vérfarkasok?
-Morgan-ék.
Doki Aiden-re néz, Aiden megrázta a fejét, a többiek is odakapták a fejüket, Doki és Darren nem akarta elmondani, a többiek nem tudták miről van szó ahogy én sem. Odaléptem Aiden-hez:
-Nem is mondtad el a vezetékneved, mikor bemutatkoztál-érdeklődve figyelem, de nem néz a szemembe. hátat fordít és elkezd fel-le sétálni. Ezek szerint igazam lesz, hát ezt nem hiszem el-Aiden!
-Aiden J. Morgan.
Az egész szobában megfagyott a levegő. Mindenki Aiden-t fürkészte ő viszont csak az én reakciómra várt. Belül majdnem felrobbantam kívül viszont mintha lefagytam volna. Éreztem ahogy Emma rám néz és leesik neki mi a bajom, azonnal mellém lépett belém karolt és elindultunk az ajtó felé.
-Nadia ne csináld-kérlelt de én csak mentem kifelé a húgommal-mondj már valamit!
Utánam kiabált, elengedtem Emma karját és hirtelen fordultam meg egyenesen beleütközve a fiúba, aki ezek szerint elindult utánunk.
-Mondjak valamit?! Amióta csak itt vagyok romokban van az életem! Amióta csak itt vagyunk próbálunk rájönni igaz-e a legenda! Amióta csak itt vagyunk próbáljuk kideríteni ki a másik két család leszármazottja! És ahelyett, hogy rögtön az elején elmondtad volna ki vagy, két rohadt hónapig titkoltad! Minden egyes éjjel amióta csak itt vagyok kutatok, hogy minél előbb vége legyen ennek az őrületnek, szinte nem is tanulok mert keresem a leszármazottakat, alig alszom mert amikor kéne vagy azon agyalok, hogy Raina mikor öl meg minket vagy azon, hogyan lehetnének meg minél előbb a leszármazottak! És mindez majdnem két hosszú hónapja megy így, te pedig most voltál képes az arcunkba köpni ki a frász vagy valójában! Két hónapnyi kutatás és miért? Semmiért.
Az irodában mindig lélegzetvisszafojtva nézte és hallgatta a kirohanásomat, kivéve Aiden. Ő tudta, hogy ki fogok akadni.
-Sajnálom-nézett mélyen a szemembe.
-Van is mit-csuklott el a hangom, majd hátat fordítottam és otthagytam volna, ha nem rántja vissza a karom.
-Ne csináld. Ne reagáld túl.
-Ne reagáljam túl?!!!! Két hónapig titkolóztál és ölbetett karral nézted ahogy bújom a régebbnél régebbi könyveket, hogy lezárhassuk végre ezt az egészet a leszármazottakkal. És ne regaáljam túl?!-néztem rá szemrehányóan- Menj a pokolba Aiden-mondtam mélyen a szemébe és otthagytam mindenkit.
Fel sem fogtam mit teszek csak mentem, mentem és mentem. Az sem érdekelt kinek megyek neki, vagy mit török össze csak addig sétáltam hatalmas léptekkel míg a hatalmas vihar közepén kint az udvarban nem találtam magam...