Maffia Románc

6.rész

^6 héttel később^

- Massimo Torricelli, haza akarok menni!!

- A válaszom ugyan az: Nem.

- Ahhh..

- Készülj, kihajózunk.

- Én nem!

- Nem vitatkozok veled. Jössz és kész.

- Nem!!!

- Tegyél le! Massimo, most azonnal tegyél le!- ah.. persze, hogy nem rak le. Két hete folyamatosan csak veszekszünk. Domenico szerint az elfojtott szexuális vibrálásunk az oka, vagy mi.. nem hiszem.

Nem bírok úgy meglenni a férfivel egy helyiségben, hogy ne veszekedjek vele. De ő is ugyan így van vele.

^1 nappal korábban^

- Szép hely Róma- mondom leginkább magamnak az autóban ülve.

- Igen. Figyelj.. Fontos emberekkel kell tárgyalnom, gondolom megérted.

- Hülye vagyok szerinted?- már csak dacból is, nem nézek rá.

- Egyáltalán nem. Csak az utóbbi időben eléggé.. Dacos vagy.

- Ch.. te meg értetlen ennyi erővel- feléfordulok- Haza akarok menni!

- Veronika.. nem lehet. Tudod, hogy miért- ja igen, elmondta, hogy majdnem meghalt, és akkor látott engem, ami rohadtul hihetetlen. Sőt. Na meg a másik hülyesége..

Kaptam tőle 365 napot, hogy beleszeressek. Ha nem jön össze, egy év után elenged. Már apámmal is beszélt, ő meg.. ő meg belement. Aaahhh...

- Ja.. persze hogy tudom- szememet forgatva visszafordultam az ablak felé.

^1 órával később^

Massimo egy pasassal beszélget, én meg Domenicoval elmentem fagyizni..

Massimo rengetegszer rám-rám pillant. Itt ez én időm- örvendezek magamban. Lassan felállok és melléjük lépek.

- Unatkozom- mondom ki, majd a lehető legerotikusabban nyalok bele a vaníliás fagyimba. A két férfi tágra nyílt szemekkel nézik végig, ahogy ujjammal letörlöm ajkaimról a jégkrémet.

- Veronika..- sóhajt Massimo.

- Ha már magad mellett tartasz, tegyél azért, hogy jól érezzem magam- motyogom fülébe. Állkapcsa megfeszül. Megforgatom szemeimet, megint, majd távozom.

#Massimo#

- A szökőkútban fog fürdeni.

- Nem, nem fog.

- De, fog.

- Nem- hátrafordulok és..

#Veronika#

- Mondd csak, ez mégis mire volt jó?

- Mondtam, hogy unatkozok! És konkrétan le se szartad.

- Erre pedig az a megoldás, hogy belemászol a szökőkútba?!

- Hirtelen ez jutott eszembe. Legközelebb kitalálok valami jobbat- mondom ki, majd ezzel egyidőben becsapom a hátam mögött az ajtót.

Vettem egy forró zuhanyt, majd egy köntöst felvéve leültem az ágyra. Ennek nagyjából fél órája.

Egy miért is ne gondolattól vezérelve már azon kaptam magam, hogy Massimo ajtaján kopogok. A férfi egy, a derekára tekert törölközőben tessékel be.

- Nagyon.. érdekes a szobád. Látom kicsit sem vagy egoista- bökök a falon lógó bazi nagy képre, amin Massimo látható egy oroszlánnal.

- Ajándékba kaptam- válaszolja. Leülök a kép alatti kanapéra. Keresztbe tett lábamon lecsúszik a köntös anyaga, amit a férfi végig figyelemmel kísért.

- Ja.. Persze.

- Mondd.. miért is vagy most itt? - hirtelen nem tudok egy értelmes mondatot sem kimondani, ami neki is feltűnik- Nem tudom, miért teszel dolgokat. Megfosztasz mindkettőnket a gyönyörtől..

- Azt mondtad- felállok, szorosan a férfi elé- Csak akkor érsz hozzám, ha én kérem- tarkójánál fogva húzom le a férfit velem egy magasságba, másik kezemmel finoman érintve húzom végig ujjamat a törölköző vonalán.

- Ne. Provokálj.

- De hisz- ajkamat éppenhogy az övéhez érintve folytatom tovább- nem csinálok semmit- ez lehet rossz ötlet volt.. Csuklómat megszorítva lelök az ágyra. Ösztönből kúszok hátrafelé, míg az ágy keretének nem ütközik a hátam. A férfi fölém mászik, kezeimet egy-egy bilincsbe fogva- Eressz el, azonnal!- zihálom.

- Tudod, hogy ez mi?- forgatja kezében a vas rudat. Értetlenül rázom a fejem- Egy teleszkópos cső. Nagyon okos szerkezet- magyarázza, közben a cső két végén található bőrszíjakba fogja bokáimat. Leszáll az ágyról, majd leül velem szembe a kanapéra- És most, megmutatom miből maradsz ki- ahogy kimondja, egy csaj, minden bizonnyal egy fizetett kurva. Ledobja selyem köntösét, ami alatt egy szintén fekete fehérnemű van. Bruh..

Leveszi Massimoról a törölközőt, letérdel elé és.. hadd ne mondjam ki...

A férfi arcán tisztán látszódott, mennyire élvezi.. viszont nekem is kezdett kényelmetlen lenni a helyzet..

A hárpia szilikon ajkait törölgetve, seggét rázva távozott. Massimo térdeire támaszkodva feláll, majd az ágy fölötti lécbe támaszkodva néz végig rajtam. Én is ő rajta.

- Van még kedved húzni az időt?- fújtatva fordítom el a fejem. Lehajol, meztelen lábamat végig hintve csókokkal. Ezek sóhajokat váltanak ki belőlem akarva akaratlanul, amiket próbálok elrejteni. Végig szemembe néz, ami rátesz a helyzetre egy lapáttal.

Fentebb hajol, pontosabban mellemhez, amire szintén forró puszikat nyom, tovább haladva nyakamhoz.

- Massimo..- hangom szinte csak nyögés.

- Ugye, milyen szar ? Ezt érzem mindig, mikor játszadozol velem..

- Kérlek..

- Most úgy ki vagy szolgáltatva nekem, hogy tehetnék veled bármit. Amit csak akarok.

- Akkor tedd már meg..!

- Nem. Most nem- mondja, és kiszedi kezeimet a bilincsből, ugyanígy a lábaimat is. Mire összeszedem magam, már az ajtóban áll. Ahogy odaérek, kinyitja, én pedig mint egy üldözött vad rohanok vissza saját szobámba. Miután bezártam azt magam mögött, hátamat nekidöntve próbálom szabályozni levegővételeimet.