A víz iskolája

2.fejezet

Neva prof. mindannyiunkat összeterelt, majd egy hosszú, kő lépcsőn fel sétálva beléptünk a hatalmas épületbe.
Az első éveseken kívül, (tehát rajtunk kívül) már minden diák elfoglalta szobáját.
- Gyerekek, mivel tizenhat a kis csoportunk létszáma, ennek pont a fele lány és fele fiú, úgy döntöttem négy szobába lesztek beosztva. Az első szobába kerül Noryn, Lyann, Hella és Flora. A második szobába Lisoyan, Estella, Vivienne és Dora. Fiúk, a következő szobán Lysander, Gregory, John és Baeron osztozik, a másikon pedig értelem szerűen Tommen, Zain, Robin és William. A szobáitokba a négy segítőm fog elvezetni benneteket. Pontosan egy óra múlva ugyan itt találkozunk!- tájékozatott minket Neva prof.
A segítő egy világoskék szoba ajtaját tárta ki előttünk. A szoba hatalmas volt. A négy ágy egymás mellett helyezkedett el, közöttük egy-egy éjjeliszekrénnyel. Az ágyakkal szemben négy ruhás szekrény állt, kinyitott ajtókkal. Az ablakok elképesztő méretűek voltak, és a kilátás csodaszép. Az ablak párkány alatt szorosan húzódott végig egy könyves szekrény faltól falig. A szoba közepét egy hatalmas fehér szőnyeg fedte el.

A három lány akikkel a "lakosztályon" osztoztam, nem igazán volt bő beszédű. Ami azt illeti én sem, de nem akartam (legalább) öt évet itt tölteni egyetlen barát nélkül. Úgy döntöttem megtöröm a csendet.
- Örültök hogy a víz választott ki magának titeket?- fordultam hozzájuk.
Egymásra néztek, majd rám.
- Tudod Lisoyan, azt mondja Noryn, nem szerencsés az olyanokkal társalogni mint te...- mondta Vivienne, de Estella közbeszólt.
- Miért? Miben lenne olyan más Lisoyan, hogy nem érdemes szóba állni vele?- vonta kérdőre.
- Hát...tudod...ilyen...ilyen...-kereste a szavakat.
- Korcs.- segítettem neki.- Semmi baj Vivienne, én is ennek érzem magam. - nyugtattam meg, hogy nem bánt meg azzal ha kimondja.
- Nem ezt akartam mondani.
-De erre gondoltál. Ne aggódj, többször neveztek már korcsnak mint Lisoyannek, ez tagadhatatlan tény.-vontam vállat.
- Tudod Lisoyan, szerintem nem vagy korcs. Csak különleges.- mosolyogott rám Estella.
Fura volt. Anyán kívül eddig nem sokan mosolyogtak rám.
Kicsomagoltuk a bőröndöket, majd egymást segítve tettük fel a megüresedett kellékeket a szekrények tetejére.
- Siessünk!- szólt Dora a fali órára nézve.
Nem sokáig kellett a megbeszélt helyen várakozni, mire mindenki megérkezett. Estella és a lányok, számomra érthetetlen okból, nem hagytak ott, mikor a többi lány is megérkezett. Én eddig azt szoktam meg, hogy ha kedves is velem valaki, abban a pillanatban abba marad, amint más emberek is a közelembe tévednek.
Közösen átsétáltunk egy kisebb terembe. A hely tényleg nem volt nagy, valószínűleg ezt pont egy tizenhat fős csapatnak tervezték. Az ablakok üvegén néha-néha megcsillant a kinti égen tomboló vihar egyik fénylő villáma. A teremben négy darab négy fős asztal, valamint egy kisebb asztal helyezkedett el, ezeken kívül pedig könyveknek helyet adó szekrények és polcok.
- Rendben, üljetek le mindannyian!-utasított bennünket Neva prof.
Én termesztésen leghátulra ültem a fal mellé. Mindig féltem közvetlen az ablak mellett hosszabb ideig időzni.
Estella leült mellém, majd az ő oldalán helyet foglalt Vivienne, és vele tartott Dora is.
- Jól van gyerekek! A mai napon még nem igazán megyünk bele a víz mágiájának megértésébe, inkább ismerkedjünk egy picit! Szeretném ha mindenki elmondaná hogy hogyan hívják, mikor használta először az erejét és hogyan! Noryn, te kezded!- szólította fel.
- Nos, ugyebár az én nevem Noryn. Először kilenc éves koromban használtam az erőmet, mikor felborult egy pohár víz és vissza tereltem a pohárba.- mondta büszkén, majd leült.
Mindenki elmondta mikor használta először az erejét és hogy miért és hogyan, de ők mint elmúltak már legalább nyolc évesek akkor már...
- Lisoyan?-szólított fel Neva prof. valószínűleg másodjára.
- Nos, mint azt bizonyára tudjátok, Lisoyan vagyok. Sokáig kérdéses volt, hogy melyik elem választ ki engem. A társasaim gyakran féltek tőlem, így egy délután, mikor még csak 5 éves voltam nagyjából és a kikötőnél sétáltam a szüleimmel, néhány fiú bele lökött a vízbe, és mivel nem tudtam úszni, így hagytak volna megfulladni, de az erőmmel eltaszítottam magam körül a vizet, egészen addig míg anya ki nem húzott.
- Azt mondod hogy öt évesen te már a háborgó tengert irányítottad?-kérdezett vissza Noryn kételkedő hangon
-Nem szándékosan. Féltem hogy megfulladok.- vontam vállat
- Tudod, a csoport az igazat várja, nem egy mesét! Halljuk, igazából mi történt?
- Most mondtam el!- mondtam már kicsit dühösen.
- Hazudsz.- fejtette ki véleményét
- Én a helyedben vissza ülnék és kussolnék.-mondtam
- Nem félek tőled!- nézett a szemembe. A kinti vihar egyre jobban kezdett eldurvulni.
- Lányok, azonnal üljetek le!-kiabált ránk Neva prof.
- Azt mondod nem félsz tőlem?- vontam fel a szemöldököm.
- Nem félek egy korcstól! Mindenki tudja hogy az vagy, neked nem itt van a helyed! Nem az emberek között... -próbált belém szúrni a szavaival.

Ebben a pillanatban történt valami. Az ablakot szilánkosra törte a hirtelen bezúduló víz. Noryn testét megvágták a szilánkok, de a többi diákot nem.

- Uram atyám!- mondta Lysander az ablakon kinézve.
- A tenger...
- Konkrétan szó szerint háborog.-mondta Neva.
A bokáig érő vízben egyszer csak vér cseppek tűntek fel. Az én vérem. Ekkor minden sötét lett, és már csak Estella segítség kérő hangjára emlékszem.