A víz iskolája

4.fejezet

Minden diák az érkezőben várta a vacsorát. Az öt, tizenhat fős csapat egyáltalán nem vegyült el. Mindenki a saját társai között volt. Ahogyan beléptem az érkezőbe, rengeteg szem szerveződött rám. Hozzászoktam már, hogy megbámulnak az emberek. Azt hiszik, nincs az arcukra írva hogy mit gondolnak, pedig egyértelmű. Ott a korcs. Nem azt mondom, hogy nem esik rosszul, mert egyénenként kegyetlen érzés, hogy olyan dolog miatt néznek rám így, amiről egyáltalán nem tehetek és amin nem tudok változtatni, de már megszoktam.

- Mi volt az igazgatónál?- kérdezte Estella, miközben leültem mellé.

- Szó szerint semmi. Beszélgettünk és ennyi.-válaszoltam meg röviden a kérdését, közben Noryn-t figyeltem. Folyamatosan a kezén lévő vágásokat piszkálta, majd egyszercsak rám nézett. A tekintete félelem, gyűlölet és kíváncsiság keveréke tükröződött.

A másnap reggel érdekesen indult. Neva prof. az első órát az étkezőben tartotta.

- Nincs egyenlőre még konkrét magyarázat a tegnap történtekre, de az iskola már ma megjavíttatja az ablakokat és újra minden normális lesz!- mondta vidám hanggal.

Neva egész nap egyetlen pillantást sem vetett rám, ahogyan sok diáktársam sem. Azt még megértem ha a diákokat Noryn ellenem hangolta, de a professzort is?

Az utolsó óra végén, a professzor arca izgatottá vált.

-Diákok, holnap végre elkezdjük a gyakorlati órákat! Megkérek mindenkit, hogy ennek megfelelően készüljön!-mondta, majd elengedett minket.

Nem sok barátot sikerült szereznem még annak ellenére, hogy anya szerint erre a pár évre, az osztálytársaim lesznek a családtagjaim. Estella nagyon aranyos és tudom hogy próbál barátkozni és remélem jobban leszünk. A többiek vagy levegőnek néznek, vagy Noryn barátai. Sosem voltam az a társasági ember, mindig inkább a sarokban meghúzódó lány próbáltam lenni. Próbáltam... Próbáltam de nem ment. Mindenkinek feltűnik az, ha valaki különbözik az átlagtól és mivel a tűz mágus vér forr az ereimben, így elég hirtelen haragú vagyok. Általában előbb cselekszem mint gondolkozom. Ez bizony ma este is így történt.

Mint mindig, most is kivártam, hogy minél kevesebb lány legyen a zuhanyzóban. Az egyik fülkébe belépve magamra zártam az ajtót és neki dőltem a falnak. Ilyenkor szoktam gondolkodni. Ha egy perccel hamarabb megnyitom a zuhanyt, nem hallom meg azt a bizonyos beszélgetést ami a fogat mosó és sminket lemosó osztálytársaim között zajlott le.

- Tuti hogy igazából direkt csinálta, és Growenfield falaz neki!-hallottam meg Noryn jellegzetes, magas hangját.

-Igazad van! Ezért nem is büntették meg őt azért, mert tönkre tett egy termet és bántott egy normális, vér szerint víz mágus lányt!-helyeselt Hella. Ebben a pillanatban már nagyon annak a határán voltam, hogy ki megyek és még többet bántok.

-De valyon hogyan csinálta?-gondolkodott el Lyann, majd ez után elhangzott Noryntól, az utolsó csepp a pohárban.

- Ez úgy lehetséges, hogy ő nem csak kívül, de belül is egy korcs.-mondta nevetve.

Kicsaptam a zuhany fülke ajtaját. Hella és Lyann ijedten hátra léptek, Noryn viszont csak meglepetten állt egyhelyben.

-Lyann, most személyesen megkérdezheted ettől az izétől, hogy mi történt tegnap!-nézett hátra barátnőjére.

- Minek neveztél?

- Hát ami azt illeti nem tudom minek hívjalak. Te minek hívnád magad? -mondta, majd közelebb lépett.

-Szeretnéd hogy megmutassam hogy mi történt tegnap?-léptem én is közelebb.

- Mit? Hogy a tenger becsapott a terembe? Azt hiszed te voltál? Azért ne szállj el magadtól.- nevetett. Tudok hogy direkt csinálta. Tudom hogy nem lett volna szabad felhúznom magam rajta és tudom hogy ezt magamnak okoztam. A következő pillanatban a zuhanyrózsákból, a lefolyókból és az összes csapból egyszerre ömlött a víz. Igen, ez sem normális, de ami még furcsább volt, hogy a Noryn közelében összegyűlt víz, elkezdett megfagyni. A következő pillanatban pedig... Jajj ne. Már megint.

A fulladás kínzó érzése kezdett nyomni. A kés szúráshoz hasonlító fájdalom szorította a mellkasomat. A sötétben zuhantam, de fogalmam sincs hogy hová. A fülem zúgott, a fejem pedig olyan érzést keltett mintha ezer tű szúrás után valaki épp nyomkodná. Fájt. 

Egyszercsak földet értem. A vérrel vegyült vízzel ellepett padlón feküdtem. Nem tudom meddig nem voltam képben, de Noryn és a másik két lány már sehol sem voltak. Helyettük Neva egész a szobatársaim néztek rám ijedten.

- Most hogy felébredt kisasszony, kérem keresse fel az igazgatót az orvosi szoba után!-utasított Neva. Nem úgy nézett ki mint aki aggódott, vagy meglepett. Inkább csak fáradtnak. 

Estella le kísért a nővérhez, majd utána Growenfield irodája elé is. Nem szólalt meg, csak nézett maga elé. Egyszer csak vissza fordult, hogy a szobánkba menjen.

Growenfield szórakozottan járkált éppen a szobában. Ahogy beléptem, elmosolyodott. 

-Ülj csak le, Lisoyan!-mondta mosolyogva.

- Elnézést kérek Igazgató úr! Én nem akartam semmi rosszat csinálni! -kértem bocsánatot.

- Lisoyan kedves, az ártatlanok nem magyarázkodnak. Hogy tetszik az iskola?-kérdezte mosolyogva.

-Nincs sok barátom, de még csak most kezdődött. Elnézést, de ha nem azért, hogy büntetést kapjak? - értetlenkedtem.
- Ismered Trian professzort?- kérdezte, majd mellé lépett egy fiatalember, aki addig fel sem tűnt hogy ott van.
- Még nem volt szerencsém hozzá.
- Külön órákra fogsz hozzá járni. Egyenlőre két naponta, tanítás után, aztán meglatjuk hogy alakul.
- Már bocsánat, de mi szükség van erre?
- Az utóbbi napokban fény derült valami furcsaságra veled kapcsolatban. Van benned valami más, ami a többieknek nincs. Egyenlőre még ötletem sincs hogy mi ez, de ezért is van itt tanár úr! Trian professzor egy sokat látott, igazán éles szemű úriember, aki már mind a négy iskolában tanított.
- Ha nem probléma, el is kezdeném Lisoyan óráját egy üres teremben, így elrabolnám.
- Ahogy kívánja professzor!