Behaviour Befejezett ✔✔

2.

○Írói pov.○

- Jiminie, hazaértünk. - Vette ki az egyik fülest a füléből, majd egy puszit nyomott a fia arcára, apja meg a fejére nyomott egyet.
- Sziasztok. Még ezt megírom, tanulok, aztán lemegyek.
- Rendben, addigra kész lesz a vacsora is. - Mosolyodott el a nő, majd kilibbent a szobából férjével együtt. Délután öt óra. És Jimin még semmit nem evett. Úgy tett, ahogy ígérte, s amint végzett a tanulnivalójával, lement az emeletről, hogy asztalhoz ülve megvacsorázzon a család. Apja mellett ült, így mindig szórakoztak egy kicsit, lökdösték, s bökdösték egymást a szórakozás képpen.
- Jó étvágyat. - Ült le az egyetlen nő a házban, majd miután mindenki viszonozta szavait, neki láttak az evésnek. Nagyjából húsz percet tölthettek az asztalnál együtt, majd Jimin arra hivatkozva, hogy elfelejtett valamit elkészíteni, az emeletre szaladt, de nem szobájába ment, hanem a fürdőszobába, hogy a mosdó felé hajolva, öklendezést erőltetve, s kezével rásegítve, újra találkozzon vacsorájával. Szemeiből könnyei fojni kezdtek. Amint végzett, lehúzta maga után, majd a csaphoz sétálva, megnyitotta a hideg vizet, s megmosta az arcát, majd ivott pár korty vizet. Ahogy belenézett a tükörbe, egy duci arcú, fiú nézett vissza rá az ő szemszőgéből, miközben egy beesett arcú, karikás szemű fiú jelent meg tükörképként. Elégtételt érzett, hogy ismét üres a gyomra, így már kissé megnyugodta, ment le az emeletről, hogy a földre ülve, hátát a kanapénak támasztva, élvezhesse a TV-ben menő filmet.
- Anya, hétvégén átmehetek Taehyunghoz ?
- Persze, szívem, de tudod, hogy ő is bármikor jöhet.
- Legalább addig sem vagy itthon. - Szólalt meg fölényes hangon Yoongi, Jiminre nézve.
- Yoongi. Ne legyél már ennyire bunkó.
- Te meg állandóan mindenbe beleszólsz. - Jinnek intézte most szavait, ki csak próbálta megvédeni öccsét, aki most közölze a tényeket nem sokkal idősebb testvérével.
- Te pont ugyanezt csinálod, mindig mindenhez hozzászólsz valamit.
- Olyan idegesítő vagy. - Forgatta meg szemeit, mire Jimin végül csak előre fordult.

- Ezt felvehetem ? - Mért magához egy pólót a szőke hajú, anyja felé fordulva másnap reggel.
- Szerintem ez Yoongié, de persze. Miért ne vehetnéd !?
- Nem veheted fel a pólómat mert kinyújtod.
- Yoongi. Mégis hogy nyújthatná ki ? - Rivallt rá a nő, majd bűnbánóan legfiatalabb fiára nézett, s közölte vele, hogy nyugodtan felveheti, de ehelyett szomorúan visszatette oda, ahonnan elvette. - De Jimin, nyugodtan felveheted.
- Nem, mert Yoongi szerint, kinyújtom.
- Idősebb vagyok, hol a tisztelet !?
- Téged nem tisztellek. - Ingatta meg nevét, gúnyosan felnevetve.

Ismét fekete nadrágot, ugyanilyen színű pólót, s egy fekete pulóvert vett fel. A fekete karcsúsít. Mikor beért a terembe, Yugyeom és Mark már ott volt, így megint csak intett nekik egyet, majd helyet foglalt, s ahelyett, hogy kipakolt volna, lefeküdt a padra. Eszébe jutott, hogy tegnapi szendvicse a táskájában pihen, érintetlenül. Ma pénzt kapott, hogy ételt vehessen magának, de tudta, hogy ez nem fog megtörténni, szóval majd vissza kell juttatnia a pénzt apjának, anélkül, hogy megtudná. Ahogy ott csendben feküdt, csak hallgatta a másik két fiú beszélgetését, közben pedig érezte magán Mark tekintetét. Sóhajtva egyet feltápászkodott, s elindult az ajtó felé, hogy sétáljon egy picit. Ahogy az ajtóhoz ért, nyitotta volna az ajtót, de az pont kinyílt, így megijedt, s hátrahőkölt, miközben Jungkook döbbent szempárjával szemezett.
- Bocsánat. - Mosolyodott el a magasabb. A szőke arrébb állt, hogy most ne ütközzenek össze, s szinte a falnak simult, de még így is úgy érezte, hogy elfoglalja az egész folyosót.
- Menj már. - Lökte meg hátulról báttyát Taehyung, majd meglepettség került arcára, amitn meglátta Jimint. S tekintetét kapkodta közte, s testvére között. A szőke végül kislisszolt az ajtón, s elindult lefele a szekrényükhöz, ahol már ott volt két barátja, s Baekhyun is. Az utóbbit ismét átölelte őt hátulról, míg a szekrénynek dőlve várta a másik kettőt.
- Na, mostmár engedj el. - Rázta le magáról az ölelő karokat, mire az lebiggyesztve ajkait eleget tett a kérésnek.
- Gond van ? - Bökte meg az alacsonyabb karját Namjoon. Jimin gondolkozott, egy ideje már ezt csinálja, hisz olyan érzések keletkeztek benne ismét, amit már érzett, még sem teljesen értett.
- Nem, nincs, csak gondolkoztam. - Ahogy haladtak lépcsőhöz, de közben elhaladtak a büfé előtt, ahol Jungkook áldogált, egy barátjával Lucassal. A fekete hajú szemei ismét rászegeződtek Jiminre, így arra sem figyelt, hogy a sor haladni kezdett, egészen addig, míg Lucas hátba ütötte. Elnézést kérve, kikérték, amit szeretettek volna, majd kiálltak a sorból.
- Haver, miért bámulod őt ennyit ? Ha sakarsz valamit tőle, menj oda, és mond meg neki.
- Nem hiszem, hogy ugyanazt érezné, amit én. - Felelte fejét ingatva, s érződött rajta a csalódottság.
- Miért, te mit érzel ?
- Szerelmet.

- Már megint verekedés van az udvaron. - Sóhajtott fel leülve helyére Namjoon.
- Kik verekszenek ?
- Jungkook, meg valami elsős srác. - Forgatta meg szemeit, Jimin ezt hallva lassan felállt, s kisétált a teremből, egyenesen az udvarra. Látott egy kisebb tömeget, ahogy körbe állnak valakiket, akik valószínűleg a verekedő fiúk lehetnek. Jimin csak az ajtóból figyelt, ám már érkezett is egy tanár, hogy szétszedje őket. Jungkookot leültették egy padra, mondván; várjon ott, míg a másik fiút elvitték. A tömeg oszlani kezdett, a szőke pedig valami ötlettől vezérelve, odasétált hozzá, s leült mellé.
- Miért verekedtél vele ?
- Csak...mert. - Fonta össze maga előtt karjait durcásan.
- Ez nem rendes válasz. Szóval ?
- Mert mondott valamit ami nekem nem tetszett. - Mondta végül egy sóhajtás kíséretében.
- Micsodát ?
- Az nem lényeges, ne foglalkozz vele. - Ingatta meg fejét. Véletlenül sem akarta elárulni, hogy azért kezdett verekedésbe a sráccal, mert az ő szerelmére tett valami perverz megjegyzést, amit nem tudott elviselni. Jimin bólintott egyet, majd felkelt, s elsétált, nem látva a másik boldog mosolyát, hogy beszélhetett vele.

Egy óra elteltével, Jimin ismét sétálni kezdett a folyosókon, majd az egyik folyosóra fordult volna be, mikor meghallotta nevét, így a falnal simult, s várt.
- Na és miről beszéltetek ?
- Azt kérdezte, miért verekedtem. - Hallotta meg először Lucas, majd Jungkook hangját.
- Mit mondtál neki ? Na meg, tényleg, miért is verekedtél ?
- Aahj már. Neki semmit nem mondtam. Hogy jöttem volna ki abból, ha elárulom, hogy miatta vertem meg !? Az a srác azt mondta, hogy szívesen kipróbálná, hogy tudja, milyen a kézügyessége, persze, hogy felidegesített. - Jimin ledöbbent, s még levegőt sem mert venni. El sem hitte, hogy komolyan miatta verekedett valakivel.
- Áá, így már minden értelmet nyert. Hát barátom, büszke vagyok rád.
- Mert verekedtem ? - A szőke látta maga előtt, ahogy a fiú összeráncolja szemöldökét.
- Nem. - Sóhajtott fel. - Hanem mert megvédted. - Jimin úgy látta, most kell elhagynia a helyszínt, hogy ne bukjon le, hogy végig ott volt. Épphogy bekanyarodott egy másik folyosóra, így kikerülve a két fiú látóköréből. Még mindig sokkosan ült vissza helyére, s támasztotta meg fejét tenyerén.
- Chim, kérsz ?
- Nem, köszi. Most ettem. - Tudatta legjobb barátjával, de ekkor már Namjoon is közbe szólt.
- De hát itt se voltál.
- Igen, mert a büfébe mentem, vettem egy szendvicset, és megettem, miközben sétáltam egy kicsit. - Úgy látszott elhitték amit mondott, hiába volt számukra furcsa, hogy napok óta, barátjuk mindig akkor evett, mikor nem látták, vagy ha evett is, utána eltűnt egy szünetre.

- Hazaértem. - Kiáltotta el magát, de válasz nem érkezett, így tudta, hogy egyedül van. Leült a kanapéra, s az asztalon elhelyezkedő gyümölcsöket kezdte lesni. Úgy gondolta, talán nem lesz baj belőle, ha eszik egy picit. Mikor már neki látott, belépett a házba egyik testvére.
- Már megint eszel ? Úgy van, tűntetsd el az egészet, hogy másnak ne is jusson. Csak magaddal foglalkozol. - Erre eltolta maga elől, s visszaült a kanapéra, nem is válaszolva a másiknak.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜