Behaviour Befejezett ✔✔

5.

○Írói pov.○

Szíve hevesen dobogott. Félt. Amint beértek a házba, felmentek az emeletre, majd Jimin visszaöltözött. Egyedül akart lenni, így visszafordulva, lesétált a földszintre, s leült a kanapéra. Apja nem sokkal később megjelent, s helyet foglalt mellette.
- Nagyon megijesztettél minket. Legközelebb szólj előbb, hogy ha baj van. - Megpaskolta fia térdét, majd visszament, s felváltotta őt felesége.
- Miért jöttél le ?
- Egyedül akartam lenni. - Sóhajtott fel, anyja pedig leült mellé. - Pszichológushoz akarok menni.
- Miért ?
- Mert az orvos azt mondta.
- Miért nem jó, ha velünk beszélgetsz ?
- Mert veletek nem tudok. - Felelte. Egyre idegesebb lett, s hiába tudta, hogy anyja csak jót akar, ő egyedül akart lenni, de a folytonos kérdezgetése, s hogy nem tud rá olyan választ adni, amit mások nem értenek meg rajta kívűl egyre jobban irritálta.
- Miért ?
- Mert nem, hagyjuk már ezt, kérlek, értsd meg, hogy pszichológust szeretnék. - Sóhajtott fel ismét ingerülten, majd egyszerűen feltápászkodott a kanapéról, s visszasétált az emeletre, egyenesen szobájába. Testvére egy pillantást vetett rá, de nem kérdezett semmit.

Hétfő reggel ismét remegtek lábai, hisz a tegnapi fájdalmának köszönhetően, nem is evett semmit. Nem mellesleg, a szúró érzés, még most is jelen van benne. Ideges volt, s tisztában volt azzal - hisz nagyon jól emlékszik a tegnap elhangzott szavakra -, hogy az idegesség okozza, ő ezt nem tudta elkerülni. Ahogy lépkedett előre, lábujjait akaratlanul szorította össze, nem érdekelve, hogy a napokban véresre piszkálta le róluk körmét, ami szintén fájdalommal járt, de a stressz így jött ki rajta részben, észre sem vette igazából, mikor ezeket tette magával. Besétálva, szokásosan integet a bentlévőknek, kik mind boldogan köszönnek neki. Yugyeom, Mark és Lucas. Ők azok, akik általában már bent vannak, és ez most így van természetesen. Úgy dönt, ma nem akar a saját problémáin rágódni, így, hogy elterelhesse fájdalmáról gondolatait, Lucast kezdi fürkészni szemeivel. Alacsony termetű, alacsonyabb, mint Taehyung.
- Mi az ? Van rajtam valami ? - Dönti oldalra fejét kérdőn, mikor észreveszi, hogy a szőke őt pásztázza.
- Nem. Csak elbambultam. Bocsi.
- Nem gond, csak azt hittem, nem mostam le a fogkrémet az arcomról. - Tapogatja meg arcát, mire Jimin elkuncogja magát. Teljesen érti, hogy legjobb barátja miért kedvelte meg.

- Jimin, most velem jössz. - Jelenti ki Baekhyun, majd megragadja a fiú kapucniját, s úgy húzza le őt a padról, egészen ki a teremből. Óra előtt vannak pár percel, Jimin s a kis csapatuk tagjai a paduknál ültek, mint mindig, hogy az utolsó pillanatban induljanak el az órára. A szőke egészen addig a pad tetején ült, míg Baekyhun el nem rángatta onnan, amit ő csak sóhajtva tűrt. Ám Jimin fülét, még mielött kiérnek, három ideges hang csapja meg, amit nem tud mire vélni. Látta, ahogy Mark a padra csak egy aprót, majd ökölbe szorítja kezeit, hogy lenyugtassa magát, hallja, ahogy Jungkook mérgesen morogni kezd, s azt is, hogy Yugyeom ingerülten felszusszan.
- Woah. Nem semmi. - Húzza fel orrát szórakozott Hoseok, ahogy szemügyve veszi a három féltékeny fiút.

- Esküszöm, hogy meg foglak ütni, amiért ilyen helyzetekbe hozol. Mit szeretnél ? - Forgatja meg szemeit, s majd maga előtt összefonva karjait, a falnak dől.
- Donghun már megint kerül, mégcsak hozzám se akar szólni.
- És most mit tegyek ?
- Te is tudod, hogy rajtad és rajtam kívűl, szinte nem is beszél mással. Pontosan jól tudom, hogy téged úgy kezel, mint valami porcelánt, és többet is elmond neked, mint nekem, így arra kérlek, hogy derítsd ki, hogy mi baja van velem.
- Hát én feltudnék sorolni egy párat. - Forgatta meg szemeit, de egy apró mosoly a szája sarkában bújkált.
- Igen, én is nagyon szeretlek.
- Na most, hogy ezt megbeszéltük, hadd menjek vissza, ha már így elrángattál. - Fújtatott egyet, majd ténylegesen visszaindult a terembe. Az őt égető három tekintetet észre sem vette, csak visszaült eredeti helyére.

- Gyertek már, olyan lassúak vagytok. - Forgatta meg szemeit a szőke hajú, s nyüszítő hangot adott ki. Ekkor már barátai is odaértek hozzá, azonban Jungkook pont ekkor ment el Jimin mellett, így ezt az alkalmat kihasználva, Taehyung beharapta ajkait, s meglökte legjobb barátját, ki egyensúlyát elveszítve hátrált meg, egyenesen a barna hajú karjaiba.
- K-köszönöm. - A magasabbik csak biccentett egyet, de amint kiért a teremből, elmosolyodott. - Miért löktél meg ? Gyere csak ide. - S ezzel el is indult egy pár perces kergetőzés kettejük között.

- Jimin, beszélhetnénk ?
- Miről kéne ? - Kérdezte felsóhajtva. Hazafele tartottak volna, mikor Hoseok a szőke után szólt.
- Mióta érzel így ? Mióta gondolod magadról azt, hogy kövér vagy ? - Jimin szorosan összezárta ajkait, s nem válaszolt. - Válaszolj már.
- Mióta azt mondták. Azt mondta, hogy dagadt vagyok. Hogy leszakad alattam az ágyam, a lépcső, és senki nem fér el mellettem. És tudod mit !? Rohadtul igaza van. Minden ruhám kicsi rám...- Mutatott végig magán, s Hoseok elszörnyedve nézett végig rajta, látván, hogy minden ruhája lóg rajta. - Recseg alattam minden, kövér vagyok, és nem vettem észre.
- Ki a szar mond neked ilyeneket ? Mond, te teljesen hülye vagy ? Elment az eszed ?
- Csak mert van szemem, és látom a valóságot ? Tudod, egészen addig, míg el nem szóltam magam, észre sem vettétek. Nem tudtatok erről semmit, Hánytatás után, sokkal jobban érzem magam, tudod ? Boldog vagyok, mikor tudom, hogy nincs semmi a gyormromban.
- Mi a francért nem tudtad elmondani ? Tönkre fogod tenni magad, a hánytatással.
- Pontosan ezért nem szóltam egy szót se. Mert nem értesz meg, csak hülyének nézel. Ne foglalkozz ezzel a problémával, az én gondom, és eddig is megbírkóztam vele egyedül, nem kérek segítséget. - Ezzel hátat fordított, s kilépett az iskolából hazafele indulva. Még az iskola utcájában volt, mikor Baekhyun megállt mellette, s leszált a bicikliről.
- Miért vagy ilyen nyomott ?
- Nem vagyok az...
- Hmh...pillanatnyilag elfogadom ezt, de beszélgessünk. Van valaki, aki tetszik neked ?
-...Nincs... - Ingatta meg fejét, de nem nézett rá, a mellette sétálóra.
- Biztos van, mindig van valaki. Naa, mond eeel.
- De tényleg nincs senki. - Sóhajtott fel, majd újra megtorpant, mikor meghallotta, hogy valaki utána kiáltott. Megfordulva, az ikerpárt látta meg, kik szintén leszáltak a biciklijükről. Jungkook Baekhyun oldalán, Taehyung pedig Jiminén ment.
- Baek, te nem is erre laksz. - Ráncolta össze szemöldökét, a barna hajú.
- De hazakísérem Jimint.
- Miért ? - Hangjában hallatszódott a feszültség, s a levegőt is élesen szívta be.
- Miért ne !? - Vonta meg vállát. Jungkook morgott valamit orra alatt, majd végül felült a biciklire, s lefordult az egyik utcában. Taehyung felsóhajtott, majd miutan elköszönt, testvére után indult. Jimin furcsálta a fiú viselkedését, de nem tudta hova tenni.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Ooh, ahogy nézem, csak nyolc részes. Megvan az oka, amiért ilyen rövid, szóltam is miatta. Most még furának tűnik, amiért ilyen rövid, de amint a végére érünk, érthető lesz.💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜