Az eltitkolt testvér /BEXI ff. /

11.

- Te leszel az új osztálytárs? - döbbent le.

- Nem tudtad? - kérdeztem én is döbbenten.

- Nem - mondta csodálkozva.

- Akkor Bence honnan tudta? - fordultam az ofő felé, de mire megszólalhatott volna,Bencén, és a haverjain kívül mindenki megszólalt.

- Bence tudta?? - kérdezték szinte egyszerre.

- Várjatok - szólalt meg egy alacsonyabb szőke csaj  - hagyjuk már, hogy mondjon valamit. - mondta, mire én hálásan fordultam felé. Már kezdtem volna el beszélni,mire az osztályfőnök tapsolt kettőt, ezzel csendre intve minket.

- Mielőtt bárki beszélni kezd ész nélkül, még mindig az utcán vagyunk, érjünk már oda. - mondta majd elindult, fogalmam sincs merre.  Az egész osztály csendben követte, de egy idő után mindenki elkezdett beszélgetni a haverjaival, barátnőivel. 

- Szia - lépett mellém a szőke lány - Albert Emese vagyok. Szólíts Mesinek.

- Szia - mosolyogtam rá - Nagy Barbara, de csak Barbi.

- Öhm, ha szabad kérdeznem, honnan ismered Esztert? - kérdezte Mesi kicsit félve.

- Persze. Nem tudom tudjátok-e, de én egy szervezet tagja voltam 15 évig kb.  - kezdtem el mesélni, Mesi pedig hallgatott. - Onnan kerültem ugye a bátyámhoz...

- Igeeen, azt mintha láttam volna, neked a tesód Nagy Márk? - kérdezte, én pedig kissé szomorúan lesütöttem a szemem. Tényleg úgy fogadtak, mint Nagy Márk húga.

- Igen - mondtam.

- Hé, mi a baj? Rosszat mondtam? - kérdezte aggódva.

- Nem, nem, csak azon gondolkodtam, amikor ide felé jöttem, hogy engem hogy fogadtok majd?Mint Nagy Barbara, az új osztálytárs, vagy mint Nagy Márk tesója. És mint látom...

- Jaa, neeem. Barbi figyelj, ez ilyen fura helyzet, és nem tudom a többiek hogy ismertek meg. Én hallottam rólad, de ma teljesen úgy álltam hozzád, mint Barbi, az új osztálytárs. És nagyon szimpatikus vagy. Viszont azt még mindig nem tudtam meg, hogy honnan ismered Esztert - mondta nevetve, és nekem nagyon jól esett amit mondott. 

- Ja igen, persze, szóval ott tartottam, hogy bekerültem Márkhoz, aztán jöttem suliba. Namost. Eszter bátyja, volt ott a "szerelmem" - mutattam idézőjelet - és ezt Eszter soha nem nézte jó szemmel. Ugye a bátyja nagyon hamar elment 5 évet voltunk csak egy helyen, és Eszter már az első pillanatban utált. Amit nem tudok megérteni, de midegy. - meséltem el a sztorit.

- Hu, ez olyan, izé - Mesi ezt jól megfogalmaztad.:)

- Na, gyerekek ide is értünk, mindenki bemegy, és leül a nagy asztalhoz, az van lefoglalva nekünk. - mondta az ofő.

- Ülsz mellém? - kérdezte Mesi. 

- Persze. - válaszoltam mosolyogva.

Bementünk az étterembe (ami nagyon elegáns volt),  elfoglaltuk a helyünket, én beültem Mesi mellé, mellém meg beült hirtelen Bence. Nyilván a másik oldalamra.

- Ülhetek itt? - kérdezte.

- Aha, persze - válaszoltam.

- Amúgy ők itt a haverjaim - mutatott a mellette ülő két fiúra - Ő itt Gergő - mutatott a sötétbarna hajúra - ő pedig Bálint  - mutatott a szőkésbarna hajúra.  

- Sziasztok! - köszöntem nekik kedvesen.

- Na, akkor - állt fel az ofő az asztaltól -  Barbi kedvéért bemutatkozom. Váradiné Gercse Boglárka vagyok, 36 éves, van egy fiam, aki most kilencedikes, és ide jár. Én vagyok ugye az osztályfőnökötök, és a történelmet is én tanítom. -mondta Bogi néni.
- Akkor én is bemutatkozok... - álltam fel az asztaltól.
- Nyugodtan. - mondta az ofő.
- Tehát, Nagy Barbara vagyok. 16 éves leszek nemsokára, van egy bátyám, amit 15 év után tudtam meg. Nem nagyon tudok mit mondani - nevettem fel halkan és láttam hogy többen is elmosolyodtak.
- Köszönjük. Akkor most lehet ismerkedni, beszélgetni, a pizza pedig nemsokára megérkezik. Remélem - mondta Bogi néni.
- Na szóval. - fordult felém Mesi. - egyébként...annyira én sem bírom Esztert, de majd valamit elmesélek - mondta, nagyon-nagyon halkan, és félve.

- Oké, de ugye nincs baj? - kérdeztem.

- Hát nekem nincs - nevetett fel halkan - az a kérdés, hogy neked baj lesz e.

- Na, jó, ez már nagyon érdekel, gyere - fogtam meg a kezét, és elmentünk mosdóba.

- Na, látom jól egymásra találtak - hallottam Esztert és a barátnőjét. 

- Na mondd - értünk be a mosdóba. A biztonság kedvéért megnéztem, hogy van e bent valaki, de nem volt.

- Tehát....Kicsit fura vagyok - kezdte.

- És ez a baj? - kérdeztem értetlenül.

- Nem. Hallgass végig kérlek. Tehát, van pár dolog, amivel kilógok a sorból, és volt már, hogy itt elbukott pár baráti kapcsolatom..az első, hogy van egy testvérem, aki fogyatékos...Mármint nem viccből mondom, tényleg az. - mondta, mire bólintottam. Eszem ágában sem volt lenézni, vagy hasonlók. - második, a szüleink elváltak tavaly, azóta gyökeresen megváltoztam. Sokkal színesebb, és bolondabb lettem, ez elég fura,én sem értem,de  például alig hordok feketét, csak ha kell, vagy nagyon ritkán, de ez most lényegtelen. - mosolyogtam rajta, hogy milyen kis aranyos volt. - a harmadik,pedig...huh, oké. Szóval. Bi vagyok... - mondta ki. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy ez miatt elítélem. Az mekkora baromság. Elmosolyodtam, majd megöleltem, éreztem, ahogy egy könnycsepp gördül le az arcán, mire megint elmosolyodtam.

- Tudod - toltam el magamtól - szerintem ettől emberileg nem vagy rosszabb, ugyanúgy éled az életed, csak, mégis máshogy.

- te vagy az első ember, aki ne ítél el, vannak barátaim, de ők nem tudják.. Ha pontos akarok lenni, Bencével vagyok jóba, meg a haverjaival, és ennyi. Meg most ugye veled.

- Hát..én majd elmondhatom, hogy nekem van a legkülönlegesebb barátnőm - nevettem fel, majd azt beszéltük, hogy ideje kimenni.

- Csajok, itt van a pizza - mondta Bence - jó étvágyat.

Megettük a pizzát, ami nagyon finom volt, utána kezdtek elmenni az emberek, én mindenkivel tudtam beszélni (ha nem is jót, de beszéltem). Mikor már csak páran maradtunk, arra gondoltam mostmár elmegyek haza.

De még milyen jól tettem, hogy akkor indultam el...

Mikor kiléptem a pizzéria ajtaján, gondoltam hazasétálok. Még nem volt olyan sötét, de gondoltam felhívom Ákost. 

- Jóestét kisasszony, hát nem felejtett még el? - kérdezte Ákos szórakozottan.

- Hát, még nem - nevettem el magam halkan.

- Mi jót csináltál ma? - kérdezte.

- Osztálytalálkozón voltam - mosolyodtam el.

- Naa, és milyen volt? - kérdezte Ákos. 

- Nagyon jó. Lettek barátaim. - meséltem vidáman. Jól esett kimondani, hogy vannak barátaim.

- Örülök neki. Akkor ezennel ki lettem túrva a helyemről, igaz? - kérdezte elcsukló hangal, de tudtam, hogy mosolyog.

- Sajnos - szálltam be a hülyülésbe.

- Kár - mondta, majd elnevette magát.

- Neked milyen napod volt? - tereltem a témát.

- Nekem szuper. Holnap suli, matekdoga, arra készültem volna - nevetett fel - ha nem lenne ennyi jó dolog a gépen meg Xbox-on.

- Hasznosan telt a napod akkor - nevettem fel én is, majd a távolba néztem és elakadt a lélegzetem.

- le kell, tennem majd beszélünk - mondtam majd megszakítottam a hívást, zsebre vágtam a telefonomat, és rohantam  a földön fekvő ismerős alak felé.