Az eltitkolt testvér /BEXI ff. /

8.

Nos, a legutóbbi bejegyzésem óta eltelt 2 hét. Ebben e 2 hétben elég sok minden történt velem. Elkezdtük a szobámat megcsinálni, festést is elég hamar letudtuk (bézs lett, ha valakit érdekelne), kaptam tapétát is. Az ágyamat is megszereztük, egyszerű fehér, kihúzhatós. A többi bútorom (elvileg) a napokban kell, hogy megérkezzen.

A másik fontosabb dolog az pedig az, hogy Márk elintézte a sulit, egy egyszerű, általános tantervű gimibe kerültem be, 10.b. Második félév első napján kezdem  a sulit, ami egy hét múlva lesz. Rettenetesen izgulok, rettegek, hogy hogyan fognak fogadni, meg ilyenek.

A szilvesztert a Körte Records kis csapatával töltöttem, nagyon sokat nevettünk, a felnőtt társaság nagy része az első fél órában részeg lett. Csongival rengeteget nevettünk és azon az éjszakán nagyon egy hullámhosszra kerültünk. Ami viszont megbélyegezte a január elsejémet, hogy Csongi nem írt, nem hívott, nem akart találkozni. Amikor éjjel, kaptam egy kis reményt, miszerint, lehet valami, Molnár Csongor elcseszte. És hogy én miért nem írtam, vagy hívtam fel? Úgy voltam vele, ha nem keres, akkor én is hagyom a francba.

Amikor Csongival boltba indultam legutóbb (ahol egyébként egy A/4- es spirál füzetet vettem) ott kezdtem el dalokat írni. Oké, ez egy kicsit erős kijelentés volt, mert eddig egy dalom van teljesen kész, és egy ami nem lett teljesen megírva. A kész dalnak a címe Évtized. Arra gondoltam, majd elmegyek valamikor a Körte Records stúdiójába, és felveszem magamnak, valaki segítségével, természetesen. 

Voltunk anyáéknál, hát komolyan egész végig vigyorogtam. Nem tudjátok elképzelni milyen érzés 15 év után találkozni a szüleimmel. Viszont ott megtudtam, hogy miért kerültem a szervezethez. Kiskoromban, anyáék észrevettek rajtam valami furát, ami miatt kórházba kerültem. Mint kiderült 3 és fél évig kórházban "éltem". Utána kerültem a szervezetbe, olyan indokkal, hogy kell nekem rengeteg év, amíg "kinövöm " a betegségem, utána jöhetek haza. Na, mármost engem rohadtul átbasztak (már bocsánat a kifejezésért) mert nekem nem ezt mondták...  túltettem magam ezen,hiszen mégiscsak itt vagyok a családommal, de akkor is rohadtul fáj, hogy ennyi évig hazugságban éltem. Miután hazaértünk anyáéktól, megbeszéltem Márkkal, hogy elvisz a Körte Records-ba és feléneklem a dalomat.

- Sziasztok - köszöntött minket Körte. - mi járatban?

- Szabad a stúdió? - tértem azonnal a lényegre.

- Óóó...Lemaradtam valamiről? - kérdezte tőlem. 

- Lehet.  Nem rég, írtam egy dalt- mondtam.

- Akkor nyomás befelé, vesszük is fel.

- Rendben.

Bementünk a stúdióba, Körte mindent beállított, és elkezdtük a hangot felvenni.

Az évek jöttek mentek. Átéltem néhányat. Szomorút és boldogat de ezek közül jó sokat.

  Érezd, amit érzel és éld át amit élsz, hogy ne maradjon ki egy évtized se. Érezd amit érzel és éld át amit élsz, hogy elmaradjon pár évtized.

  Kigyúlnak a fények és ott látom őt. Az elmúlt évtized emlékeit. Hazugságok, és csalások ez hangzik el onnan, ami egybe fogja ezt az évtizedet.

 Érezd, amit érzel és éld át amit élsz hogy tudd, hogy milyen egy évtized. Érezd amit érzel és éld át amit élsz, hogy át élj egy évtizedet. 

 Boldogság, és öröm ez a maradék, mely hozzá tartozik ehhez az évtizedhez. Így lesz teljes ez a hosszú évtized így mindennel tarkítva lesz.

  Érezd amit érzel és éld át amit élsz, hogy leülepedjen egy évtizedet. Érezd amit érzel és éld át amit élsz, hogy emlékezz egy évtizedre. Hogy emlékezz egy évtizedre.