Az eltitkolt testvér /BEXI ff. /

2.

A szálloda valami mesés. Vacsorázni már nem tudtam, mivel későn érkeztem (olyan 10 óra fele), a vacsora már nem volt elérhető. Lerendeztem a papírokat, átvettem a kulcsokat, és beszálltam a liftbe. A harmadik emeleten található a szobám, így lifteztem egy kicsit. Mikor kiszálltam onnan, elsétáltam az üres folyosón, majd megkerestem a szobámat. 338. Pont a legvégén. Nekem megfelel.

- Na nézzük. - nyitottam be a szobába. - woow! - mondtam elképedve. Mennyibe került ez a szoba??

Miután kicsodálkoztam magam, dobtam egy üzenetet Ákosnak, és Juditnak, a nevelőmnek, hogy itt vagyok, jól vagyok.

Ezek után, elmentem zuhanyozni, majd mivel éhes voltam, kivettem a kis (fizetős) hűtőből egy mogyorót és zenehallgatás közben megettem. Ezután ránéztem az órára, ami háromnegyed 11-et mutatott, gondoltam, ideje aludni.

Másnap reggel 9-kor kelhettem, majd villám sebességgel elkészültem, a reggelihez, ami a kiírás szerint tízig tartott.

Fél 10-kor értem le az étkezőbe, és gyorsan megreggeliztem.

Éppen mentem fel a szobámba, amikor megcsörrent a telefonom, a kijelzőjén Ákos nevét mutatva.

- Szép jó reggelt! - köszöntem bele elsőnek.

- Neked is - mondta. - hogy aludtál? Milyen a szálloda?

- A szálloda szuper. - meséltem boldogan, miközben kinyílt előttem a lift ajtaja, így besétáltam.- És jól aludtam, köszi. Veled mi van?

- Semmi, nem rég keltem. Úgy 4 perce - röhögött bele a telefonba, mire én is elmosolyodtam.

- Én kilenckor keltem.Viszont, most megyek vissza a szobába, összeszedem a cuccomat, és indulok is a címre - kezdtem izgatott lenni.

- Nyugi - kezdett nyugtatni, de nem annyira ment neki. - nem lesz baj. Figyelj, maximum, ők vagy ő nem lesz a rokonod. De mostmár igazán jónak kell lennie.

- Reméljük. - mondtam.

- Na akkor, hagylak készülődni, majd értesíts hogy mi lett - mondta kedvesen.

- Rendben. Majd írok, vagy hívlak. Szia- köszöntem el.

- Sok sikert - mondta majd megszakította a hívást.

Ahogy beértem a szobába, összepakoltam a hátizsákomba pár alapvető dolgot ( telefon, zsepi, kézfertőtlenítő, fülhallgató stb.), majd fogtam a szobakulcsot, majd kiléptem a szobából.

Miközben sétáltam ki az épületből, azon gondolkodtam, hogy, ha esetleg tényleg egy rokonomhoz megyek, akkor vajon kit találtak meg? Anyukámat? Apukámat? Öcsémet? Húgomat? Bátyámat? Nővéremet? Vagy valaki mást? Nem lehet tudni. Az is lehet, hogy tévedtek...

Kelemen utca 12. - ezt a címet kaptam. Ide kellett mennem.

És hát, én, mint egy 21.századi gyerek, elővettem a telefonom, megnyitottam a maps alkalmazást, beírtam a címet, majd követtem az útvonalat. A telefonom azt írta ki, hogy egy laza 6 és fél perces séta áll előttem. Az nem is vészes.

Nem voltam még Budapesten. Viszont van egy "álmom", amit ha Budapesten járok, kis eséllyel, de talán valóra tudok váltani. Bár, nem rajtam múlik annyira.

Ez az álmom,pedig nem más, mint hogy találkozzak, Nagy Márkkal és Bexivel. Hatalmas álmom, azóta amióta megláttam Márkot a TV-ben a Pop/Rock sztár leszek! - ben. Azóta vágyom arra, hogy egyszer találkozzunk. Tudom, voltak és vannak is koncertjei, de mivel szülők, és család hiányában nem tudtam elmenni.