Az eltitkolt testvér /BEXI ff. /

6.

Ákos üzenete: nem azért mondom,amúgy mert féltékeny vagyok csak nem említetted.
Barbi üzenete: igen, mert tegnap ismertem meg. Viszont, figy. Lehetne hívás? Mert jobban el tudnám magyarázni...

Ákos üzenete: legyen

- Na szia - vettem fel a telefont.
- Mesélj B.
- Szóval. Tegnap amikor voltunk a Körte Records-ba akkor találkoztunk. Egy énekes. Feltörekvő.
- Tudom. Követem. Csongi. Nekem szimpatikus. - mesélte.
- Tudom. Mi nem vagyunk annyira jóban...
- Mi? Miért? De a kép? - nem látott be a "kulisszák mögé".
- tudod, bunkó volt velem az első pillanattól kezdve.
- Kajak? - döbbent le.
- Nem, kenu - forgattam meg a szemem. Barbi ne legyél bunkó, ő az egyetlen veled egykorú barátod. - i mean... Tényleg nem kedveljük egymást.
- Oo... Aha, értem.
- Okee..na viszont, megyek, nem zavarlak, neked holnap suli... Gondolom
- Ja, sajnos.
- Na jóéjt - köszöntem el.
- neked is - mondta majd leraktam.

- Bejöhetek? - nyitott be Márk. Pont a legjobbkor.
- Nyugodtan.
- Milyen volt a napod?
- Szuper. Érted, reggel még a szállodában keltem fel, most meg Nagy Márk lakásában alszom el. - egyszerűen még mindig hihetetlen.
- Szerencsés vagy - nevetett fel. Itt egy pillanatra azt hittem, hogy nem jön saját magával, de tévedtem.
- Tudod, nem mindenki alhat az én lakásomban. A tökéletes Nagy Márknál.
- Ezzel egyetértek.
- Amúgy van Márkeres cuccod? - kérdezte.
- Nincs -húztam el a számat.

- Holnap kapsz - fogta meg a vállam.
- TÉNYLEG? - Na jó. Ez a nap. Csak ne álom legyen....
- Aha, mit kérsz? - kérdezte tökéletes mosollyal a tökéletes fején.
- Nem tudom. Pulcsit.
- Szín?
- KÉKET - egyrészt tudom, hogy az Márk kedvenc színe, másrészt az nekem is nagyon tetszik.

A Márker shop termékei az utóbbi időben kicsit megújultak.  Lettek új színek, új termékek, vannak előrendelhető termékek, előfizetőknek, aláírt cuccok, stb. Nyilván mindig figyeltem, hogy mi meg hogy. De ugye nem kaphattam.

- Nekem is az a kedvencem..
- Igen, Márk, nem véletlenül van a Márk kedvencei között.
- Milyen figyelmesek vagyunk...
- Jó, na meglehet, hogy néha figyeltem az oldalt. - vallottam be.
- Veszem észre. Tetszenek az újítások? - kérdezte.
- Ahaa, nagyon..
Innentől kezdve egészen éjfélig beszélgettünk. Suli, régi emlékek, barátok ilyesmi. Csongit nem hagyhatta ki... Próbáltam kamuzni, hogy mennyire jóban vagyunk, meg minden. Olyan fél egy körül sikerült elaludnom.

Csongival álmodtam. Összekulcsolt kezekkel sétáltunk a Körte Records-ba. Boldog voltam. Kívülről nézve láttam magunkat. Beléptünk a kiadóba, de mindenki meg volt verve, véres volt mindenki keze és az arca, lila foltokat látunk rajtuk.

- Mi van veletek? - kapcsoltam elsőként.
- Mi lenne? - kérdezett vissza Anti.
-  Szét vagytok verve - hüledeztem.

- Nem, Barbi, nem vagyunk. - mondta Beki mosolyogva.

-Dehogynem!! Véres az arcotok!! Néztetek már tükörbe? - kérdezte már-már kiabálva.

- Barbi...Néztünk tükörbe... Semmi bajunk. -mondta nekem Daniella is.

- De, én is látom rajtatok... - mondja halkan Csongi. Az akkori BARÁTOM.

- Ti halucináltok? - kérdezi Körte.

- Nem...

Ekkor belép az ajtón Geri, gúnyos mosollyal az arcán , baseball ütővel a kezében...

- VIGYÁZZATOK !!!! -üvöltöttem a többieknek.

Csapzottan, izzadtan kelek fel az ágyamban. Hajnali kettő, szuper.

Nem igaz. Ma ismertem meg ezt az ember, erre első nap vele álmodok... Great.

Gondoltam, ha már felkeltem, elmegyek iszok egy pohár vizet.

Kimentem a konyhába, viszonylag halkan elővettem egy poharat...VOLNA, ha tudnám, hogy hol a pohár.

Kinyitottam az első szekrény ajtaját, semmi, ott a tányérok vannak. Kinyitom a mellette levőt, ott vannak a poharak. Jeej!

Csukom be a szekrény ajtaját, és hát egy kicsit becsapódott, így az egy hangos csattanással csukódott be. 

- Barbi? - jött ki Beki a szobából, álmosan.

- Bocsánat, csak inni szerettem volna, de becsapódott az ajtaja...
- Ja, semmi gond csak azt hittem, baj van. - mondta kedvesen.
- Bocsánat, már megyek is vissza - húztam be a nyakam.
- Jóéjt - köszönt el halkan, majd választ, meg sem várva bement a hálóba.

Nem is említettem, hogy hol alszok.
Van itt Márkéknál egy vendég szoba,azt mondta Márk, hogy ha a testvére, vagy valamilyen családtagja vagyok, akkor majd megcsináljuk teljesen olyanra, amilyen nekem jó lesz. Addig pedig, nem csinálunk semmit a szobával, ami van benne, az teljesen jó utána, meg majd meglátjuk.

Sikerült valahogy visszaaludnom, és olyan 9 körül kelhettem. Beki már ébren volt, Márk pedig ment dolgozni a Pop/Rock-ba.

- jó reggelt! - köszöntem Bekinek.
- Neked is. Meglett a pohár? - kérdezte mosolyogva, mire én szemforgatva leültem reggelizni. Beki istenien főz. Rántottát csinált ma reggel.

- Elgondolkodtál Körte ajánlatán? - kérdezte.
- Még annyira mélyen nem... De ez most nekem tényleg baromi nehéz döntés. Tudod, először el kellene kezdenem a sulit... Vagy nem is tudom. Suliba akarok járni, de énekelni is szeretnék. De ott voltál te is. Magántanuló voltál, és sikeres zenész. De közben az én helyzetem megint más... Soha nem jártam rendes suliba, nekem az is egy álmom.... És érted, nem tudom mi lenne a jó döntés, így a továbbiakra nézve. Válasszam a karriert, vagy járjak egy két évet suliba. - foglaltam össze a problémámat Bekinek.
- Uh, hát ez így tényleg más, mint ami nekem volt - vallotta be.
- Hát, igen!! - akadtam ki. - ez a probléma. Nem tudom melyiket válasszam.
- Gondold át, hogy melyiket szereted jobban. Viszont... Most nekem mennem kell egyetemre. Utolsó év, vizsgák ezerrel, muszáj mennem. Bocsi - mondta Beki, majd elindult.

Egyedül maradtam a házban, gondoltam elpakolom a reggeli maradékát (ilyen rendes vagyok haha). Miután ezzel kész lettem, bementem a szobámba, leültem az asztalhoz, és azon gondolkodtam, hogy meg csinálom azt a pro-kontra listát, amit Csongi ajánlott.
Kerestem egy lapot, meg egy tollat, majd elkezdtem írni. Ezzel elvoltam egy húsz percig, amikor csengettek. Kérdő arckifejezéssel indultam a bejárati ajtó felé, majd félve nyitottam ki. Celeb lakás, na.

- Szia - szólalt meg Csongor, amikor kinyitottam az ajtót.
- Mit keresel itt? - forgattam meg a szemem.
- Jöttem - mondta, majd lazán besétált a lakásba.
- Nem mondod!! Meddig szeretnél itt lenni, hm? - kérdeztem, miközben bezártam az ajtót.
- Mit csináltál? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.

- Gondolkodtam - most jött el Nagy Barbara durci része. Egyszavas válaszok.

- Min?? - csak nem hagyja abba.

- Valamin - vontam meg a vállam.

- Juj, de hisztis valaki- na itt durrant el az agyam.

- Csongor, nem látod hogy nincs kedvem hozzád? Dolgom volt, te meg megzavartál. Egyáltalán minek jöttél ide, ha nem bírjuk ki egymást. - kezdtem egy kicsit ideges lenni...

- Tudom hogy szeretsz - húzta az agyam, az idióta.
- Na menjél haza, MOST - kezdtem el tolni az ajtó felé, de Csongor kedves lecövekelt a padlóra így nehéz dolgom volt, és ahogy próbáltam tolni, eléggé közel került az ajkunk egymáshoz...