Nekem több vagy mint egy...

7.rész

-Jaden! Kellj fel hallod!

Hirtelen kitágultak a szemeim, és fel ültem az ágyamon.

-Jaden? Jól vagy?

-I-igen, jól vagyok Joe.

-Rendben, de mond el mi történt amitől így megilyedtél?

-Semmi csak egy rém álom.

-Hmmm. Anya mindig azt mondta nekem, hogy ha elmondjuk valakinek, hogy mi volt a rém álmunkban, akkor az segít abban hogy ezt fel tudjuk dolgozni, és soha többé nem fog megjeleni.

-Értem... Ezzel arra célzol hogy mondjam el mi bántott?

-Lényegében igen. Hisz segíteni szeretnék neked. - mosolyodott el.

-Semmi érdekeset, de tényleg. Egyébként mennyi az idő?

-Délután fél 3. Ja a bátyád még alszik, szóval nyugodtan itt maradhatunk mind2 az ágyon és nézhetjük tovább a sorozatot.-ajánlja fel Joe.

-Köszi, de én inkább megyek kaját csinálni ha nem baj. De addig nyugodtan nézheted.

-Oké asszony.-nevetett fel.

-Ha még egyszer így mersz hívni, ketté töröm a gerincedet, és aztán mágjára raklak.

-Na de Jadeeeen.- gyorsan kiszálltam az ágyból, felvettem a kezembe a papucsomat, és hozzá vágtam.- Áu! Ez most miért?

-Mert idegesítő vagy. Na de most tényleg megyek vacsorát csinálni, hátha pont végzek vele.-oda mentem hozzá, elvettem a papucsomat, és ki mentem az ajtón.

*4 órával később*

-Joe! Gyere le, de előtte szólj a bátyámnak hogy jöhet ő is enni!

-Oké!

Amíg ő fent szórakozott, addig én megterítettem, és kiszetem egy kis paradicsom levest mindnekinek, hogy addig is hűljön.

-Milyen finom illatok szálldosnak- szinte már repült lefelé a lépcsőn Joe.

-A szőrös talpunak igaza van ezúttal.  Na de mit készítetél.-ült le a helyére a bátyám.

-Semmi érdekeset. Csak egy kis paradicsom levest, sajtal sonkával töltött csirke mellett, és browniet.

-Amazing. De most már kuss enni akarok-szárnyalt a helyére Joe.

-Értetem-mosolyogtam el, és ültem le én is enni.

Miután mindneki befejezte a vacsorázást, elraktam a maradék browniet, elnosogattam, és úgy döntöttem, hogy elmegyek lefürödni. Amikor megengedtem a vízet, gyorsan elrohantam a pizsimért, és már ugortam bele a fürdőkádba. Ezután megfürödtem, kimásztam a kádból megtörülköztem, felvettem a pizsomámat, és kimentem a fürdőből. Mikor mentem a szobámba a bátyámmal találkoztam, akinél 2 nagyobb bőrönd volt.

-Figyi. Hétvégén nem leszek itthon, mert a Kriszék valamit elkurtak, és hívtak hogy menjek nekik segíteni. Amíg nem vagyok itthon legyen rend, és vasárnap este ez a görény ne legyen itt. Világos?

-Mint a nap, de ő nem görény hanem a legjobb barátom.

-Na persze, de jobb ha siettek még mielőtt valaki kitörné az ajtót. Na szevasz.-ment le a lépcsőn, és lépett ki a házból.

Gyorsan berohantam a szobámba hogy elmondjam Joe-nak a hírt.

-Hallod Joe! Miénk a ház egész hétvégére! Ami tudod mit jelent?

-Buli time!-üvölti el magát boldogan.- Egyébként Jaden szeretnék tőled kérdezni valamit.

-Mégis mi lenne az?

-Lenne e-kedved elmenni moziba menni holnap esetleg?-kérdezte zavartan.

-Persze! Hát miért ne lenne? Úgyis régen mentünk bárhova. Max ide jöttél. Szóval ja. Van kedvem.

-Remek-kezded el örülni. De mintha kicsit piros lenne az órája. Össze döntöm homlokainkat.- Öm... Mit csinálsz?

-Megnézem hogy nem vagy-e lázas, mert olyan vörös az arcod mint egy érett paradicsom. De úgy érzem nincs.

-O-oké. Viszont Jay valami zavar.

-És mégis mi ha szabad tudnom?

-Hát... Az hogy mitől lett rém álmod. Mert sokszor vagy kialvatlan, és karikák vannak a szemeid alatt... Szóval ha jól sejtem nem ez az első alkalom, hogy ezt álmodod.

-...Igazad van, ez tényleg nem az első alkalom.

-Akkor kérlek áruld el. Segíteni akarok.

-Nem is tudom... Mi van ha meggyülölsz emiatt?

-Egy álom miatt? Jay. Ne légy hülye. Egy álom miatt, hogy lehet valakit utálni?

-Úgy hogy az nem álom hanem emlék kép...-hajtottam le a fejem.

-Aha! Oh várjunk.... Ez szar ügy. De egy múltbéli dolog miatt sose tudnék rád dühös lenni. Sose foglak utálni!

-Ígéred azt hogy sose utálsz meg, és mindig mellettem fog maradni- mutattam felé a kis ujjam. Erre meghatódottan megrázta a sajátjával.

-Ígérem. Na de végre elmondod, vagy harapofogoval kell kihúznom belőled?

-Öm... Úgy nem lehet megoldani nem?- töprengtem el.

-Akkor majd így- vágott gonosz vigyort, és elkezdtet csikizni.

-Joe! Joe állj!- nevetek, és mozgoldok össze vissza.

-Nem amíg el nem mondod! MUHAHAHAHAAAA!

-Öm. Ki mondta hogy nem fogom elmondani-nevettem tovább, és már alig kaptam levegőt.

-Ja senki.- Ált le a csikizésel, és feküdt le mellém.- Na de mond el-nézed rám boci szemmel.

Nagy levegőt vettem közben elgondolkodtam, hogy tényleg elmondtam neki vagy ne.

-Jó rendben- fulytam ki a levegőt, és elkezdtem mesélni...

Na ki hitte volna, hogy ilyen hamar jön rész. Nem dehogy amiatt, mert hamar be akarom fejezni. Áh dehogy... Remélem tetszett a rész nektek💜💙 :3