Jobbá teszel (Levi X Reader)

Öröm és bánat

-GYERTEK MÁR!-Ordított a tanár a tanteremből.

-Miért is? Nyugodtan taníthat, amíg be nem érünk. Tudtommal attól még a többiek tanulhatnak, és nem okoz önnek traumát egy kis késés. -Mondta Levi.

-....Mindegy. Most pedig üljenek le, a beleértve a fekete ruhást is!

Ezzel rám gondolt, de nem lepődtem meg, hogy nem tudja a nevem. 38-an voltunk az osztályban. A régi iskolámban is volt ilyen. Volt olyan is, hogy összekevertek valakivel. De nem baj, számítottam erre. Pont óra közepén vagyunk, mikor azt veszem észre, hogy Levi ismét engem néz. Én is ránéztem, és elbambultam. Mikor szólított a tanár, akkor persze mi történt? Igen, kaptam volna a könyvemért, és leestem a székről. Körülöttem mindenki csak figyelt, és nevetett. De Levi kinyújtotta a kezét. Újból felsegített.

-Jól vagy? Nem esett bajod? Megsérültél?-Kérdezte aggódva.

Megnéztem a kezem, és láttam hogy egy kisebb seb lett a tenyeremen.

-Hát, ami azt illeti.. Van egy kis sebem-Mutattam neki.

-Ahj.. Nem baj, úgyis mindjárt csengetnek, és utána pedig takarodunk kifelé, hogy kezeljük.

-De nem nagy ügy..

-Leszarom. Attól még elfertőződhet, szóval siessünk.

-Rendben..

Mikor a csaphoz értünk, meg akartam mosni a kezem, de megállított.

-Hagyd. Segítek.-Mondta.

Gyengéden megfogta a kezem, és megmosta a sebet. Igaz, kicsit csípett, de annyira nem éreztem. Miután végzett, halvány mosolyt erőltetett az arcára.

-Kész vagyunk. Már csak jobb lehet. Sebtapaszt is tehetsz rá, ha szeretnéd.

-Köszönöm. De minden rendben?

-Igen. Vagyis, fogjuk rá. Miért?

-Semmi, csak..

-Csak mi?

-Mindegy.

-...

-Na de most mennem kell, mert vége az óráknak. Holnap találkozunk.

-Rendben, szia!

Elköszöntünk egymástól, és szépen hazasétáltam. Mikor beléptem a kapun, édesanyám fogadott.

-Na, milyen volt az első napod? Jól érezted magad?

-Nem volt rossz. Voltak páran akik inkább bántanak, minthogy hozzám szóljanak, de semmi gond. Legalább lett egy új barátom.

-Örülök neki. Hogy hívják?

-Levi.

-Fiú? Ebből nem csak barátság lesz..-mosolygott.

-ANYA! Ezt már megbeszéltük.

-Ah.. Jólvan. Menj, fürödj meg.

-Indulok is!

Elindultam a fürdőszobába, és csináltam magamnak egy jó kis habos fürdőt. Ezt szeretem a legjobban, mert nyugtató. Csend van, és azt csinálok, amit akarok. Elmerültem a gondolataimban. Rengeteg kérdés ment keresztül a fejemben, amikre valószínűleg nem most fogok választ kapni. Nem sokkal később kiszálltam a kádból, és megtörülköztem, felöltöztem. Elindulok a szobámba, és alszok. Kíváncsi vagyok, mit hoz a holnap.