Jobbá teszel (Levi X Reader)

Új iskola, új osztálytársak

-Jó reggelt! -ébresztett édesanyám.

-Regg..Reggel? VÉGRE!-Mondtam. Már izgatottan vártam, hogy találkozhassak az új barátaimmal.

-Jó, később örvendezhetsz, most gyere enni!

-Rendben, megyek!

Leültem, és letette elém a reggelit. Mesélni kezdett, de nem emlékszem miről, mert csak egy dolgon járt az eszem: Az osztálytársaimon. Vajon milyenek lesznek? Elfogadnak? Kedvesek lesznek? Utálni fognak? Egyáltalán fognak beszélni hozzám? -Gondoltam.

-Miért vagy ennyire ideges? Aggaszt valami?

-Honnan tudod hogy ideges vagyok?

-Ismerlek, lányom. Ne félj, biztosan jó lesz majd!-mosolygott.

-Lehet, hogy igazad van. Még az is megtörténhet, hogy lesz pár új barátom is.

-Na látod, mondom én! Most pedig szedd a lábad, mert elkésel!

-Rendben, sietek! Szia anya!

-Szia, legyen szép napod! :)

Kiléptem az ajtón, és elindultam az iskolába. Természetesen ma is fekete ruhát vettem fel. Sétálás közben nyomkodtam a telefont, és megbotlottam valamiben. Vagy inkább valakiben. Felnéztem, és egy 160cm-es fekete hajú srác nézett le rám.

-Pff.. gondolom új diák lehetsz.

-I..Igen.-Motyogtam kicsit félénk hangon.

-Gondoltam. Általában nem szoktam senkivel sem kedveskedni, de veled most kivételt teszek, bár én sem tudom, hogy miért. Állj fel.-Nyújtotta felém a kezét.

Elfogadtam a kedvességét. Szépen lassan felsegített, és továbbmentünk.

-Nos..Hogy is hívnak?-Kérdezte.

-Y/N vagyok, és te?

-Levi. Levi Ackerman.

-Értem. Idevalósi vagy?

-Hát hogyne. Itt lakom pár utcával arrébb. Miért?

-Csak érdekelt.

Nagyon gyorsan eltelt az idő, miközben vele voltam. Pár perccel később odaértünk az iskolába. Mikor beléptem, erős hangzavar fogadott.

-Tudom, tudom. Zaj. De ez itt már megszokott. Körbevezesselek?-Ajánlotta fel.

Kicsit nehézkesen, de beleegyeztem. Mindent megmutatott, és elmagyarázta, hogy mit merre találok. Végül az osztályteremhez értünk.

-Készen állsz?

-Hát..rendben. Menjünk.

Vettem egy mély levegőt, és együtt beléptünk az ajtón.