Jobbá teszel (Levi X Reader)

#5 ^^

ZzZzZzZz...
ZzZz..
Z-
-Áááá!-kiáltottam, remélvén hogy senkit nem keltettem fel a legjobb, legrosszabb,  vagy franc tudja milyen álmaiból. Mondjuk az most pont nem érdekelt, inkább magammal törődtem, hogy alvás-és szerintem horkolás közben sikerült leesnem az ágyról. -Na ilyet is csak én tudok, hogy abba a rohadt életbe- jegyeztem meg magamnak. Ráadásul pont a születésnapomon kell ilyen szerencsétlennek lennem, ugyan mikor máskor. Oh, nem mondtam még? Igen, ezen a napon születettem meg. 16 éves lettem, bár nem éreztem semmi változást magamon, azon kívül, hogy ezen a reggelen nem dugult be az orrom,- de mondjuk ez sem valami nagy "változás".
Mint mindig, most sem kértem semmilyen ajándékot, legalábbis én nem tudok róla.

Gondolatmenetemből édesanyám kiabálása zökkentett ki a konyhából.

-Kicsim, gyere reggelizni! Csináltam mini palacsintákat,  amiket oly' nagyon szeretsz! Boldog születésnapot!!

Igen, 16 évesen a mini palacsintákért vagyok oda- meg vissza.
Több éve, hogy legelőször kóstoltam,  és mit ne mondjak: nagyon megtetszettek. Édesanyám mindig ilyen reggelit készít születésnapomkor. Ez nálunk úgymond ilyen szokássá(inkább hagyománnyá) lett.

-Itt vagyok, Anya! Köszönöm!:)

Miután gyors sebességgel megreggeliztem, felvettem az egyik kedvenc ruha összeállításomat, ami egy fekete topból,  és egy kiszaggatott farmernadrágból állt.

-Elmentem!! -Szóltam -már a kapuból- remélve,  hogy valaki meghallja odabent.

Az iskolába gyalog indultam el,  és meglepő módon nem csatlakozott hozzám útközben senki, akivel egy kis reggeli csevejt folytathattam volna. Már félúton voltam, mikor véletlenül ránéztem az órára: 7:56.
- ...Hogy abba a kicseszett rohadt életbe!! 3 percem van beérni, és el fogok késni  Mr.Williams  órájáról.

Minden erőmmel futottam,  már a lelket is kileheltem magamból, de így is képes voltam elkésni. Nagyszerű. Milyen jól indul a reggelem.-Motyogtam halkan.

--Elnézést a késésért, Mr.Williams! -futottam be a terembe.

-Megbocsátok, de mostmár tanácsolom, hogy maga se menjen testnevelés órára.  Eleget futott idáig. A francos óraátállítás miatt 1 órával hamarabb kell beérni,  mint igazából. Higyje el, az én alvási időmmel-és idegrendszeremmel sincs jól,  hogy 1 órával kevesebbet alhatok. -Mondta.

-Most pedig,  ülljön Rivaille mellé! Kezdődik az óra.

Az óra csendben nagy része csendben telt. Se én, sem Rivaille nem szóltunk egymáshoz, de hogy miért, azt biztos tudja.-Gondoltam.

Egyszer csak az óra utolsó 5 percében azt vettem észre, hogy Rivaille egy kis cetlit nyújt át nekem. Ez állt benne: "Nagyon boldog születésnapot! :)" Az előbb említett dolog alatt egy kis dobozkát véltem felfedezni. Kinyitottam,  és egy gyönyörű rózsa alakú medál díszelgett benne. Boldog voltam.
-Nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna. Ne rám pazarold a pénzed.

-Dehogynem! El ne merd utasítani, mert  mérges leszek. Virágot a virágnak! -Mondta fülig érő mosollyal.

-Hát jó,  mindenesetre is köszönöm! -Villantottam felé egy örömmel teli,  barátságos mosolyt. 

Gyorsan elment a nap,  és vége lett az óráinknak. Mielőtt hazafelé vettük volna az irányt, elköszöntünk egymástól.
-Szia, holnap találkozunk!
-Ez csak természetes.  Szia! -Kacsintott rám.

Hazaértem, kinyitottam a kaput, gyorsan megcsináltam pár teendőmet, hogy édesanyámnak ne kelljen, és elviharzottam fürdeni. Pár perccel később lefeküdtem az ágyba.
Ez volt az eddigi legjobb születésnapom. -Gondoltam magamban,  és a csodaszép medállal a nyakamban álomba szenderedtem.

Sziasztok! Hosszú idő után, viszont mivel sokat gondolkodtam rajta és kértétek,  elhoztam nektek a "Jobbá teszel " című könyvem újabb (5.) Részét.  
Remélem tetszik,  és örültök neki. A visszajelzéseiteket-és esetleg a votejaitokat- nagyon nagy szeretettel várom. + a kommentekre is szívesen válaszolok. :)
Mit gondoltok, legyen folytatás? ^^