A Black ikrek titkai

1. fejezet

Augusztus végén minden nap tikkasztó meleg volt, ám ezen a napon Belladora úgy érezte majd megfagy. Lányai mellett állt, és próbált nem hangosan felzokogni miközben végignézte ahogy elföldelik az édesanyját. Az ikrek mellett ott állt Perselus is, aki szokásához híven komor, semmitmondó tekintettel figyelte az eseményeket. Belladora másik oldalán pedig a három Malfoy foglalt helyet. Lucius ragaszkodott hozzá, hogy ő fizethesse a temetést, úgy érezte ennyivel tartozik annak a nőnek akit anyja helyett anyjának érzett. 

Violetta üveges tekintettel meredt maga elé, nem is látta igazán, hogy mi történik. A körülötte lévő emberek gondolataiba merült, és próbált minden egyes kis részletet, minden információt megjegyezni. Tudta, hogy anyja legszívesebben zokogva esne a földre, hiszen gyermekein kívül már csak az édesanyja maradt neki. A lány biztatóan megragadta anyja kezét, de nem nézett rá, tudta, hogy ettől csak még haszontalanabbnak érzi magát a nő. Hallotta Lucius Malfoy gondolatait is, aki próbált mindenre visszaemlékezni Susan White-al kapcsolatban. Az idős hölgy mindig is kivételezett a Malfoy fiúval, Violetta azt is tudta, hogy miért. Susannak bűntudata volt Lucius anyjának halála miatt, holott semmi köze nem volt a dologhoz. Mégis, úgy érezte tartozik annyival egykori barátnőjének, hogy vigyáz a fiára. Mind közül azonban Perselus Piton gondolatai kötötték le a legjobban. A roxforti tanár arca és tekintete ugyan nem árult el semmit, de a fejében megannyi gondolat cikázott. Ezek azonban inkább a gyászoló Belladora körül forogtak, nem pedig a halott idős boszorkány körül. Piton azon elmélkedett éppen, hogy Belladora vajon hova fog ezek után menni, hiszen a Black-el közös házuktól olyan hamar megszabadult amennyire csak tudott. Perselus aggódott a nő miatt, Violetta pedig hálát érzett ezért. 

Melody csendben pislogott a sír felé. Ritka volt őt úgy látni, hogy nem mosolyog, most mégis ez volt a helyzet. Nem vallotta volna be hangosan senkinek, de hiányzott neki a nagyanyja. Az idős boszorkány amikor éppen eszénél volt, rengeteget mesélt az unokáinak az életéről. Melody szemei ilyenkor mindig lilára váltottak és alig bírt betelni nagyanyja szavaival. Most szemei mélykék színben pompáztak, és néha egy-egy csepp könnyet hullattak magukból. Akárki akármit mond, ő nem hiszi, hogy nagyanyja gonosz lett volna. Az a Susan White akit ő megismert biztos, hogy nem volt gonosz, és nagyon is tudott szeretni. A síró leányzó még élénken emlékezett a nagyanyja néhány nappal ezelőtti halálára. Susan kiáltását a nappaliig lehetett hallani. Tomot kereste, a szerelmét, a férjét. Melody mindig is így ismerte nagyapját, Tomként. Nem volt hajlandó máshogy megismerni, ő vidám emlékeket szeretett volna, boldognak akarta látni a családját. 

A temetésnek hamar vége lett, és mire az utolsó adag föld is a helyére került Violetta már testvére kezét is fogta. A kis csapat a Malfoy kúriába igyekezett, ám amint elhagyták a temetőt egy seregnyi riporter rohamozta meg őket. Violetta feje sajogni kezdett a sok idegen gondolattól. Tudta, hogy akik itt vannak mind szenzációhajhász riporterek akik minden mozdulatukat lesik és csak a megfelelő pillanatra várnak. Azt várják, hogy anyja kiakadjon, vagy, hogy ő vagy Melody zokogva mondja nekik, hogy mennyire hiányzik a nagyanyjuk. Nem lett volna ez ugyan hazugság, de az újságban úgy jelent volna meg a dolog, hogy mennyire gonoszok már ezek a fiatal lányok is. 

Melody erősen szorította testvére kezét miközben próbáltak áttörni a tömegen. Mosolygott, mindig mosolygott most mégis árulónak érezte magát. A nagyanyja meghalt, ő mégis mosolyog. Tudta, hogy a firkászok csak botrányt kavarnának, ha nem úgy látnák őket ahogy mindig. Melody mosolyog, Violetta pedig üveges tekintettel mered maga elé. Miután sikeresen átvágtak a tömegen a felnőttek kézenfogva a gyerekeket hopponáltak a Malfoy kúria elé. 

Odabent a társalgóban Dobby már kikészített egy adag süteményt mellé töklevet a gyerekeknek és bort a felnőtteknek. A társaság némaságba burkolózott. Az ikrek még mindig egymás kezét fogták, és leültek Draco mellé az egyik elegáns kanapéra. Perselus egy darabig őket figyelte, majd kezébe vette az aznapi Reggeli Prófétát. Violetta egy perccel később gúnyoros horkantást hallatott, aztán Perselus idegesen csapata az asztalra az újságot. Rita Vitrol cikke volt a címlapon, Melody már a név elolvasása után tudta, hogy csupa hazugság van ismét az újságban. Belladora azonban egy sóhajtást követően a Próféta után nyúlt és hangosan olvasni kezdte.