A Black ikrek titkai

5. fejezet

Pár nappal később két griffendéles kissé idegesen lépkedett mágiatörténet tanáruk irodája felé. Egy mardekáros ikerpárral volt találkozójuk, ugyanis a szemüveges fiú úgy döntött ad egy esélyt a két lánynak. Barátját Ron Weasleyt csak a biztonság kedvéért hozta magával, habár sejtette, hogy Violetta pontosan tudja miért nem mer egyedül Belladora elé állni. 

Melody izgatottan járkált fel-alá a folyosón, minden neszre szinte azonnal odakapta a fejét. Violetta tudta, hogy csakúgy mint testvére, édesanyja is nagyon izgul a találkozás miatt. Melody azért, mert szeretné ha Harry megkedvelné őket, Bellaodra pedig azért, mert utoljára akkor látta a fiút amikor még pelenkás volt, és anyja kezeiben pihent. 

– Biztos, hogy jó ötlet ez? - hallotta meg Ronald Weasley gondolatait Letti - Harrynek nem kéne megbíznia azokban a mardekárosokban. Hiszen...hiszen ők Tudjukki unokái. 

Violetta eddig reménykedett abban, hogy nem kell ilyen gondolatokat hallania, de csalódnia kellett. Hozzászokott ugyan, de sosem szerette ezeket a gondolatokat hallgatni. Melody az idegességtől észre sem vette, hogy nővére testtartása kissé görnyedtebb lett, és szemében már nem csillogott az a kis boldogság ami addig. A következő pillanatban pedig nővére mellett elrohanva lépett Harry és barátja elé, hatalmas mosolyt villantva a két fiú felé. 

– Sziasztok. - köszöntötte őket - Bemehetünk? Anya már nagyon várja, hogy beszélgethessetek. 

– Aha, persze. - morgott közbe a vörös hajú. 

Melody arcáról is eltűnt a mosoly, amit Harry ismét döbbenten vett észre. Nem volt hozzászokva, hogy kedvtelennek lássa a lányt, még akkor sem, ha eddig nem is érdekelte hogyan érzi magát. Tekintetét a Melody mögött álló Violettára vezette, a lány őt és Ront figyelte, bizalmatlan, szomorú szemekkel. 

– Talán hallott valamit, ami miatt ilyen lett? - merült fel a kérdés Harryben. 

Violetta csak tovább nézte Harryt és egy aprót bólintott. A fiú nem igazán volt hozzászokva, hogy olvasnak a gondolataiban, így egy kissé elpirult, és inkább Melodyra figyelt. 

– Nem hozzád beszéltem, Weasley. - szólt vissza kissé idegesen Mel. 

A fiú éppen visszavágni készült amikor kinyílt Belladora irodájának ajtaja és kinézett rajta az ifjú professzor. Először a folyosó túlsó felére nézett, majd a gyerekek felé kapta a tekintetét, és mintha kicsit zavarba jött volna, megköszörülte a torkát, rendesen kilépett az ajtón és lányai mögé állt. 

– Gyertek be nyugodtan. - mondta a négy fiatalnak. 

Senki nem ellenkezett, így csendben, libasorban beléptek az irodába. A két fiú döbbenten nézett körbe a helyiség ugyanis kicsit sem úgy nézett ki ahogy azt ők elképzelték. 

– Nem értem miért számít mindenki arra, hogy anya irodája pontosan ugyan úgy fog kinézni, mint Perselusé. - jegyezte meg Letti, miközben anyja bezárta az iroda ajtaját. 

– Talán azért, mert Perselusnak és nekem hasonlóak az érdeklődési köreink. - gondolkodott hangosan Belladora miközben asztala felé indult - Habár, nekem semmi kedvem mindenféle szervet és élőlényt bepalackozva tartani az irodámban...vagy az otthonomban. 

Harry és Ron még mindig körbe-körbe nézelődtek. Az irodában az ajtóval szemben egy nagy, világos színű íróasztal foglalt helyet, rajta kék terítővel és rengeteg kupac pergamennel. Az ajtótól jobbra az egész falat egy hatalmas könyvespolc borította, tele főleg történelmi könyvekkel. Ami azonban a legjobban megdöbbentette a két fiút, hogy a könyvek legalább fele mugli történelmi könyv volt. Balra egy kisebb polcon családi fotók voltak, tőle nem messze pedig egy másik ajtó, ami Belladora lakrészébe vezetett.