A Black ikrek titkai

3. fejezet

Belladora White úgy híresült el a Roxfortban, mint a legkedveltebb tanár a diákok körében. Óráin ugyan Pitonhoz hasonló fegyelmet tartott a diákok kedvelték. Az órák végén a diákok szinte kedvet kaptak a könyvtárba menni és történelem könyveket olvasni. Sokan hasonlították ugyan össze Piton professzorral, azonban bájital tanárral ellentétben ő nem kivételezett a mardekárosokkal, és nem utálta a griffendéleseket. Sőt, a hollóhátasok döbbenetére, velük sem kivételezett, hiába volt egykor ő is annak a háznak a tagja. Mindenkitől vont le pontot, mindenkit megbüntetett, de ugyanakkor mindenki kérdésére szívesen válaszolt és jól megtalálta a hangot a diákokkal. A mardekárosok és hollóhátasok együtt jártak mágiatörténetre, és az ikrek mint mindig, szinte pislogás nélkül hallgatták anyjukat egészen az óra végéig. 

– Mára ennyi lett volna. - zárta le az órát Belladora, mire mindenki pakolászni kezdett - Ne felejtsétek el, hogy a következő órára két pergamen hosszú esszét várok a kedvenc történelmi eseményetekről. Ez lehet olyan amit tanultunk, amit nem tanultunk, és a mugli történelem eseményeiről is szívesen olvasok ha valakinek az tetszene jobban.

– Ha hosszabb lesz mint két pergamen, az ronthat a jegyen? - emelte fel a kezét  Terry Boot, az egyik hollóhátas. 

– Természetesen nem. De ha esetleg három pergamen hosszú esszét írtok akkor érdemes lerövidíteni. 

Terry bólintott, majd hollóhátas barátaival együtt távozott a teremből. Melody és Violetta azonban anyjuk mellett maradtak. Mikor kiürült a terem anyjuk feléjük fordult. 

– Baj van lányok? - kérdezte - Ugye nem ellenszenvesek velük még mindig a diákok? Komolyan mondom, az a Rita Vitrol rosszabb mint az apám volt. - gondolta magában. 

– Csak Harry. - panaszkodott Melody, ő tényleg szeretett volna jóban lenni a fiúval - Még mindig olyan gonosz. Mintha minden rosszért minket okolna, ami történt a múltban. Pedig azokat Tom nagyapa és Susan nagyi csinálták, nem te, és nem is mi.    

***

Telt, múlt az idő és a Roxfortban beköszöntött a Halloween. Az ikrek továbbra sem voltak túlságosan népszerűek az iskolában. Ami azonban meglepő volt, hogy a Weasley ikrek elég gyakran kezdeményeztek velük beszélgetést. Melody persze kapott az alkalmon és pár nap után már a fiúkkal tervezgetett mindenféle csínyt, Violetta azonban kissé bizalmatlan volt. Nem volt hátsó szándék a fiúk gondolataiban egyik alkalommal sem, de a lány úgy érezte mégsem bízhat meg bennük ilyen könnyen. A Weasley ikreknek hála megismerhettek pár idősebb griffendéles diákot is. Például a kviddicsmeccsek kommentátorát Lee Jordant, és a griffendéles csapat egyik hajtóját Angelina Johnsont. Mind a ketten először kissé bizalmatlanul közeledtek a lányokhoz, de amikor rájöttek, hogy ők is csak olyan gyerekek mint ők maguk, akkor már nyíltabbak voltak. Így történt az, hogy a Halloween vacsorára a Black ikrek négy griffendéles társaságában érkeztek meg. 

– Vacsora után ha gondoljátok leosonhatunk a konyhába pár süteményt szerezni estére. - ajánlotta Fred és vigyorogva az ikrek felé fordult. 

– Vacsora után anyával és Perselussal fogunk találkozni. A Halloweent mindig így szoktuk tölteni, csak mi négyen. - magyarázta Violetta. 

– Néha Remus is el szokott jönni, de Perselus olyankor nem marad sokáig. Nem bírják egymást. - tette hozzá Melody. 

– Olyan furcsa Piton keresztnevét hallani diákok szájából. - jegyezte meg vigyorogva Lee - Nehéz elképzelni, hogy nem átkoz titeket ezért porrá. 

– Pedig nem. - mondta büszkén kihúzva magát Mel, mire Letti is elmosolyodott.

A kis társaság végül az asztalok között kettévált, a griffendélesek leültek saját asztalukhoz, ahogy az ikrek is helyet foglaltak a mardekár asztalánál.  Alig ülhettek le pár perce amikor hirtelen Mógus professzor rontott be a terembe. A turbános professzor egyenesen Dumbledore elé szaladt, majd reszketeg hangon szólalt meg.