William gyönyörűen nézett ki azon az estén. A halvány holdfény visszaverődött rubinként ragyogó szemeiről, így arca még sápadtabbnak tűnt. Finom vonásai érzelemmentesek voltak, de szája sarka felfelé görbült, apró mosolyt elejtve. Rejtélyes volt, mint mindig, mintha egy újabb vészjósló tervét dolgozná ki, de a másik végpont is előfordulhat, mintha olyan apróságokon tűnődne, hogy holnap mit egyen vacsorára.
Annak ellenére, hogy Sherlock már egy ideje vele él, még mindig fogalma sincs, mit rejt el William elméje mélyén. Számára mások olyanok, mint a nyitott könyvek, amiket a legegyszerűbb nyelven írtak, és őszintén, William is ilyennek tűnt első látásra. Mígnem Sherlock azon kapta magát, hogy falakba ütközik olvasása -pontosabban érzelmei olvasása- közben. Nem arról van szó, hogy panaszkodna, valóban magával ragadó az emberek elemzése. Megfigyelni William viselkedését, apró gesztusait, arcmimikáját, mindezek miatt Sherlock nem akarta elhagyni őt egy lépésre sem. És ezt viszonylag ritkán teszi.
És az a nap, amikor végre megakadás nélkül képes lesz őt olvasni, az lesz élete legcsodásabb napja.
A csillagpettyes éggel fejük felett a tisztáson fekve, jó módszernek tűnt a haladáshoz William olvasásában. Állítólag éjszaka könnyebb beszélgetni, mintha a sötétség varázslatos módon megoldaná a nyelvet, kényelembe helyezné az elmét.
Az utóbbi időben többnyire, csak azokról az esetekről beszéltek, amiken épp dolgoztak, de Sherlock titokban mélyebb témákról akart beszélgetni Williammel. Hogy mit gondol William, például a szerelemről? Volt-e már szerelmes? Sherlock majd' belehalt a kíváncsiságba, de valami állandóan megállította, hogy feltegye a kérdést. A bizonytalanság lehetett ez az érzés.
Ezért Sherlock várta, hogy a témák maguktól feljöjjenek. Soha semmit sem jó erőltetni, főleg az olyan dolgokat, amik az ő és William közötti kapcsolatához fűződnek.
Kapcsolat? Milyen kapcsolat van kettőjük között? Közel vannak egymáshoz, de valahogy mégis távol. Sok mindent tudnak egymásról, de van amiről nem tudhatnak. Készen állnak, hogy életüket feláldozzák a másikért anélkül, hogy megadnák az igazi okot.
Talán Sherlock túlgondolja. Talán csak barátság köti őket össze, ami így is marad. Ennek gondolatától azonban Sherlock furcsa feszültséget érzett gyomrában. Hosszú szemezések, egy ágyban alvás, gyengéd érintések és egyéb apróságok elhitetik vele, hogy talán....lehetségesen...remélhetőleg lehetnek többek, mint barátok.
- Tudtad, hogy a csillagok igazából nem is ragyognak? -mondta Sherlock le sem véve szemét Williamről. Az oldalán feküdt, egyik kezével fejét támasztotta, másikkal a közelében lévő fűszálakat tépdeste.
-Mmh. Tudtam. -bólintott William lassan, és kezével feljebb tornázza felső testét, így Sherlocknak jobb kilátása nyílt oldalprofiljára.
-Hát persze, hogy tudtad. -sóhajtott Sherlock. -Van valami amit nem tudsz?
-Sok mindent nem tudok. -William Sherlockra nézett, de gyorsan elkapta tekintetét és visszafordult a csillagokkal borított égbolt felé. -És ennek örülök, mert minél többet tudsz, annál szomorúbb leszel...
-Miért gondolod így? -kérdezte Sherlock kicsit megdöbbenve.
-Mert egy idő után kezded azt érezni, hogy senki sem ért meg. Ez magányhoz vezethet, és a magányból sosem származik semmi jó. -Sherlock elgondolkozik ezen állításon, megpróbálta kitalálni van-e rejtett jelentés a mondat mögött. William nem magányos, igaz? Nem, biztosan nem, hisz' Sherlock mindig mellette volt.
-Szóval... az ostoba emberek a legboldogabbak? -tette fel a kérdést Sherlock.
-Lehetséges...de ki tudja. -vont vállat William. -Mindenkinek meg van a maga elképzelése a boldogságról. Nem számít bolond vagy okos, gazdag vagy szegény. -Sherlock némán elmosolyodott , és realizálta mennyire is szereti hallgatni William édes hangját. Körülöttük békés csend volt, amit csak néha-néha szakított meg a tücskök ciripelése. Sherlock említette már, hogy William gyönyörű volt aznap? Különösen most, amikor egy lágy szellő szégyenlősen simogatja szőke fürtjeit. Sherlock leplezetlenül bámul rá, szívverése kontrollálatlanul felgyorsul, és biztos benne, hogy hamarosan mindketten hallani fogják, ahogy ez a zabolátlan szerv mellkasában dobog.
