Védelmezők- Sárkányok legendája

2. rész - tehetetlenség

*Napjainkban*

A szombat, egyszerűen imádom az egyetlen olyan nap amikor tényleg semmi dolgom nincs. Sem edzés sem tanulás...semmi. A franciaágyamon ülve komótosan nyújtóztam egyet.
- Auuu ~ kaptam hirtelen a hátamhoz mert hatalmasat roppant. Még a szememet dörzsölgetve kászálódtam ki az ágyból. Az ablakhoz lépve elrántottam a sötétítőt mire csodálatos aranyszínű fény telepedett a szobára. Ragyogó júliusi nap volt. Egy egyszerű nyári ruhába bújtam a hajamat kiengedve hagytam, már nagyon megnőtt hosszú fehér lepelként borult a vállamra egészen a derekamig. Még pár másodpercig néztem magam a tükörben majd egy vállrándítással kiléptem a szobám ajtaján.
- Szia Marry ~ köszöntem a házvezetőnőnknek a lépcsőn lesietve
- Szia Drágám. Jannie a konyhában van. ~ Mosolyogott rám. Marry alacsony idősödő néni volt. Imádtam olyan volt mintha a nagy mamám lenne.
- Óvatosan a lépcsőn most mostam fel!~ De már késő volt megcsúsztam de végül megtudtam állni a lábaimon. Vigyorogva fordultam vissza az utolsó lépcsőfokról mire ő csak legyintett de láttam rajta hogy jól szórakozik rendeszeresen vidul a bénázásaimon. Elnevettem magam majd a konyhába siettem
- Szia anya ~ üdvözöltem boldogan.
- Melanie! Hát hogy áll a hajad? ~ Méltatlankodott, de láttam a szemén, hogy mosolyog.
- De anya most kit érdekel? ~ ellenkeztem
- Engem! És nincs semmi de Kisasszony irány fésülködni! ~ Koppintott a fejemre a kezében tartott fakanállal. Fejemet dörzsölgetve indultam fel a szobámba. A hajmacerát gyorsan letudtam majd vigyorogva álltam meg újra anyám előtt.
- Tadaaa ~ mondtam mire elnevette magát.
- Na gyere te kis vadóc és segíts reggelit csinálni. ~ Mondta mosolyogva és adott egy puszit a homlokomra.
- Jó rendben csak előbb még köszönök apunak is. ~ Mondtam ő bólintott majd tovább darabolta az uborkát.
- Apa szia! ~ Köszöntem neki az étkezőbe lépve mire leengedte maga előtt a mai ujúságot.
- Szervusz Melani! ~ Nézett rám mosolyogva.
- Na mi izgalamas történt mostanában? ~ Biccenetttem a hírlap felé.
-Semmi érdekes de erről jut eszembe elvinnéd ezt a levelet a postára? ~ Kérdezte miközben beleivott a kávéjába. Én persze örömmel igent mondtam.
- És Melanie! Vigyázz magadra! ~ Kiáltotta utánam hiába vagyok már 17 éves ezt a mondatot mindig megkapom még ha csak pár utcányival arrébb megyek akkor is. A levelekkel a kezemben léptem újra konyhába mire anya kérdőn nézett rám.
- Na mit kaptál? ~ Tudakolta.
- Csak pár feladni való levél. ~ Legyintettem mire anya a fejéhez kapott.
- De jó, hogy mondod! Visszafelé útba esik a gyakorló terem add már oda Jason-nek az uzsonnáját. ~ Nyomott a kezembe egy kosarat én pedig beleraktam a leveleket is.
- Elmentem! ~ Kiáltottam még vissza az ajtóból és kiléptem a nyüzsgő utcára. Ezek a legjobb napok teli van élettel a sziget ilyenkor még a levegő is könnyű. Elindúltam a forgalmas kis utcán egyenesen a posta felé. Egy tündér száguldott el a fülem mellett mire ösztönösen oda kaptam a kezem. Majd nevetve néztem a kis lény után. Éppen egy ruha üzlet mellett sétáltam amikor egy hatalmas árnyék vetült a járdára hirtelen felkaptam a fejem de a tűző nap miatt nem láttam semmit.
- A francba elszalasztottam. - Szitkozódtam halkan. De még mindig az eget kémleltem hátha meglátom újra. A bámészkodásból egy kobold zökkentett ki.
- Figyelj már oda! Nem hiszem el ezek a fiatalok! Egy sem tud odafigyelni másokra! Mindegyik csak magával foglalkozik! ~ Morgolódott az idős kobold. Mire lesütöttem a szemem.
- Jaj bocsánat nem figyeltem oda! ~ Mondtam illedelmesen.
- Na hát pont erről beszéltem egy sem tud..... ~ Kezdte megint elölről. Mire inkább csak tovább mentem ott hagyva a zsémbes öreget. A leveleket feladtam már csak Jason ebédjét kell elvinnem. Dúdolászva indultam a gyakorló terem felé. Amikor is egy újabb hatalmas árnyék került a felhők felé. Meglepve pillantottam újra az égre egy nap 2 sárkány is halad át a város felett máskor jó havonta egyet látni. De az árnyék egyre nagyobb és nagyobb lett.
Amikor is egy újabb hatalmas árnyék került a felhők felé.
- Mi a franc történik? ~ Suttogtam magam elé. És ezután több dolog is történt egyszerre az égbolt hirtelen beborult és a semmiből egy villám vágott bele egy öreg platán fába ami lángokkal borítva borult az utcára és mind ezekkel egy időben valami hatalmas puffanással esett mellém a földre. Ijedten kaptam oda a fejem de a felszálló por miatt nem láttam semmit de hangos szuszogásra lettem figyelmes az első gondolat ami eszembe jutott hogy egy sárkány zuhant le.
- De nem lehet ~ miért esett volna le? A porfelhő lassan eloszlott és beigazolódott a gyanúm...egy tűzsárkány feküdt előttem. Igaz sárkányt még csak a természet könyvekben és a régi papiruszokban láttam de valami nem stimmelt vele...a bal szárnyát valami fekete szurok szerű dolog borította. És a szeme fehérje teljesen sötét volt. Mintha megvakult volna nem is érzékelte hogy ott vagyok. Finoman hátráltam 2 lépést láttam hogy szenved de féltem. Mint körülöttem mindenki más és gyűlöltem érte magam, olyan vagyok mint ők. Segíteni akarok...de nem megy.
- Ott van! Óvatosan közelítsétek meg! ~ Egy őr hangja hasított a levegőbe. Én pedig a kosaramat felvéve rohantam el. Még visszanéztem az állatra nehéz vashálót vetettek mire az felmordult de nem tudta hol van vagy hogy merről éri a baj. Elfordítottam a tekintetem.
-Nem tudtam segíteni rajta! ~ Mondtam és könnybe lábadt a szemem. Már megint tehetetlen voltam.