Védelmezők- Sárkányok legendája

4. rész

Hétfő

Az ébresztőm pontosan 6 óra 00 perckor szólalt meg. Álmosan csaptam a telefonomra. Egy újabb nap kezdete. Elsétáltam Jason szobája mellett az ajtó mögül halk horkolás hallatszott.

- A mázlista. ~ Dünnyögtem Jas majd csak 2 óra múlva fog kelni. Neki még az első óra is lyukas.

Álmosan botorkáltam le a lépcsőn. Nulladik óra hétfőn, kegyetlen ráadásul történelem. Esküszöm kilencedikben még jó ötletnek tűnt töri szakra menni emelt óraszámban. Na de most. Gyorsan összepakoltam a felszerelésem még csak az kéne hogy Mr Tomas megharagudjon rám amiért elkések. Felkaptam a szoba végébe támasztott kardomat. A hófehér fegyveren megcsillant az ablakon beszűrődő kora reggeli napfényben. Az újamat végig futottam a belevésett mintákon mindegyik egy sárkányt ábrázolt. Tűz víz föld levegő, a főbb elemek.

A fegyveremet már rengeteg hozzáértőhöz elvittük de egyik sem tudta megmondani hogy miből készült. Azt is rejtély övezi hogy hogyan került hozzám. Amikor Mr White és csapata rám talált az Eklon hegy lábánál a kard ott volt mellettem. Az akkori zord tél ellenére mégsem hűltem ki az emberek ezt boszorkányságnak tartották, és ott akartak hagyni. Egyedül Elek White lépett ki a tömegből és vett magához.
A vérszerinti szüleimet pár nappal később találták meg, a temetésük után ragaszkodtam hozzá hogy a családnevem még mindig Achador maradjon.
Erre természetesen nem emlékszem, tavaly mesélték el először a történetem, azt persze tudtam, hogy nem vagyok az édes gyermekük de nem zavart. Tudni akartam hogy honnan jöttem. De még mindig rengeteg homály fedi a történetem. A szüleim halálát és a rejtélyes amnéziám, a balesettem előttről semmi emlékem sincs.

Megráztam a fejem a visszajövő gondolatok miatt elbambultam gyorsan az órámra pillantottam 6:54.
- Basszus tényleg elkések! ~ Kaptam a fejemhez. A hajamat gyorsan hanyag copfba fogtam és már rohantam is lefelé. Remek van 6 percem beérni.

Pont csengőre toppantam be a terembe.
- Nem ismeri az órát Achador kisasszony? ~ Nézett rám csúnyán Mr Tomas
- Elnézést tanár úr! ~ Mondtam és a helyemre ültem.
- Most hogy már mindannyian itt vannak elkezdhetnénk az órát! ~ A "mindannyian" szónál rám villant a tekintete mire behúztam a nyakam.

- Ma rendhagyó órát fogok tartani mivel mostanában egyre több sárkányt látni erre. Az iskolavezetés és én is úgy gondolom érdemes lenne kicsit foglalkozni velük. ~ Kezdett bele Mr Tomas ~ Mint tudjátok ezek a lények az ember előtt is jelen voltak a földön de élőhelyük már csak erre földrészre korlátozódik. Rendkívül veszélyes állatok és borzasztóan kiszámíthatatlanok! Borzalmas szörnyetegek rengeteg falut és várost pusztítottak már el. De sajnos a vadászatuk tilos mivel a faj már kihalóban van! ~ Rengeteg sárkányokról szóló tanulmányt olvastam és nem egyszer hallottam ezeket a szavakat most mégis ideges lettem.

Nem azzal volt baj amit mondott hanem ahogy mondta olyan megvetés és undor érződött nyíltan a hangjából hogy felállt a szőr a hátamon tőle. Körbe néztem mindenki egyetértően bólogatott a tanár mondandójára.
- Mi a franc! ~ Mondtam magamnak mire a tanár abba hagyta a papolást és rám nézett.
- Esetleg valami baj van Ms Achador? ~ Kérdezte és a nevemet az előbb használt hangnemben ejtette ki.
- Talán zavarja valami? ~ Kérdezte mosolyogva de a szeme elárulta hogy közel sem őszinte.

- Nem, minden rendben. ~ Feleltem udvariasan. Mire ő felnevetett.
- Bocsásson meg egy pillanatra azt hittem hogy ön is olyan naív és korlátolt mint az édesszülei voltak! ~ Lefagyva meredtem a tanárra. Kellett egy pillanat mire újra megtudtam szólalni.
- Hogy is mondta ?! ~ Álltam fel, a heves mozdulattól szék hangos puffanással ütődött a földnek. Hogy merte a szájára venni a szüleimet? Farkasszemet néztem az előttem álló férfival. Olyan dühös voltam honnan vette a bátorságot hogy becsméreli a szüleimet. Éreztem hogy a haragom egyre nagyobb és nagyobb lesz amikor gúnyos mosolyra húzza a száját. Az egész osztály lefagyva bámul rám és a tanárra. Valami rezegni kezdett az oldalamon a dühömet pillanatra elfelejtve néztem a kardomra ami most sötétvörösben pompázott. Hozzáértem a fegyveremhez és éreztem hogy valami megváltozik bennem. Az osztálytársaim elképedve figyeltek. A hajam vége a szokásos fehértől eltérően vörös színbe futott át elképedve értem hozzá

- Még is mi a franc történik?