Védelmezők- Sárkányok legendája

3. rész - szokatlan erő

Mikor megérkeztem Jason-höz még mindig zaklatott voltam, amit ő persze rögtön észre is vett.
- Szerintem kicsit ki kellene engedned a gőzt.  Gyakorolhatnál velünk. ~ Invitált  párbajra, igaza van valahogy le kell vezetnem a feszültséget. A kérdésre a mögötte lévő tuskók röhögni kezdtek. Jellemző, idióta birodalmi katonák.
- Ugyan már kis madárkám hagyd a férfiakat, hadd tegyék a dolgukat. És inkább találkozzunk este nálam! ~ Mondta undorító vigyorral a képén, és egy olyan mozdulatot tett amit inkább nem írnék le itt. Elfintorodtam és újra Jasonre néztem mert felfordult attól az embertől a gyomrom. De akkor már a legjobb barátom szemei szikrát szórtak és megindult feléjük.
- Jason! ~ kaptam el a karját ~ inkább hozd a páncélom ~ mosolyodtam el, de a háta mögött a barmok még mindig azt a mozdulatot imitálták és hangosan röhögtek.
- Rendben. De én akartam levérni őket azért hagyj 1-2 talpon.~ Nevetett jó izűen. Ő már tudta mi következik. Felöltöztem a gyakorló felszerelésembe. És felszegett állal sétáltam az arénába. Ahol a fő tuskó rögtön észre is vett és úgy látszott vár is rám.
- Ohh madárka! Hát nem bírsz magaddal...akkor kénytelen leszek móresre tanítani téged! ~ Röhögött össze megint a haverjaival.
- Ha még egyszer így hívsz! ~ Néztem rá fogcsikorgatva.
- Akkor mi lesz? ~ És már megint úgy nézett. Elegem volt már nem bírtam nyugton maradni...neki rontottam. Azonnal védekező állásba kényszerült. Az arcán lesajnáló mosoly ült. A következő pillanatban egy profi szintű ütés kombinációt vetett be, amit még a az oktatómtól láttam régebben. Meghűlt bennem a vér, az első ütés a gyomromba érkezett volna. Csak, hogy ezt a mozdulatot profiknak találták ki. Miközben felém mozdult mintha megállt volna az idő és lassítva látnám az eseményeket, és ekkor vettem észre, hogy nem stabil a tartása ami egy kezdő szintű támadásnál is hatalmas hiba. És hirtelen a cselekedtem. Elgáncsoltam így ő hanyatt esett a kardja pedig pont a kezembe landolt. Leguggoltam hozzá és mindkét fegyvert a nyakához fogtam mire rémülten pillantott rám az előbbi lenézésnek már nyoma sem volt rajta.
- Ha most megadod magad akkor egy csipetnyi büszkeséggel távozhatsz innen hogy egy lány csak megvert nem pedig teljesen kiütött. Rajtad áll. ~  Néztem teljesen nyugodtan a szemébe mire ő kelletlenül megrázta a fejét mire elhúztam a nyaka előtt a pengém.
- Megadom magam! ~ Fröcsögte az arcomba mire hátat fordítottam neki és elégedetten feltápászkodtam.
- Te tényleg nem vagy semmi ez egy birodalmi zsoldos volt! ~ Mosolygott rám Jason büszkén.
- És igazad volt már tényleg nem vagyok stresszes, te vagy a legjobb Jas. ~ Mondtam boldogan mire ő elégedetten kihúzta magát. Igen néha úgy érzem a legjobb barátom jobban ismer engem mint én magamat. Az elmélkedésből Jason páncélján tükröző alak zavart meg. És megint megtörtént, a lassításon túl ami szokatlan dolgot érzékelek még az a szuper gyors reflex. A testem hamarabb cselekszik mint, hogy az agyam befogadná az információt. Oldalra fordultam így a döfés Jason és köztem siklott át. Megragadtam a fegyvert ami a bőrkesztyűmön átvágva felsértette a tenyerem. És egy 180° -os fordulatot téve le rúgtam a támadómat aki rongybabaként zuhant a földre. Az események körülbelül 2 másodperc alatt zajlottak le. Mindenki más körülöttem csak most reagált a történésekre. Jason elkerekedett szemmel nézett rám és a földön fekvő zsoldosra.
- Melanie! Mi a franc történt? ~ A meglepettség a hangján és az arcán is egyaránt tükröződött.
- Én azt hiszem használtam egy swift-et! ~ Lelkesedtem.
- De hát hogy tanultad meg? A tanárnő csak tegnap mutatta először ~ ellenkezett. Mire csak megvontam a vállam.
- Aki tud az tud ~ mondtam nevetve. Ő pedig megrázta a fejét és makacsul érvelni kezdett, hogy már pedig ő tanított nekem mindent, a fiús lelkiismerete nem hagyta nyugodni amiatt, hogy én hamarabb tanultam meg valamit mint ő. Közben a zsoldost kitámogatták a barátai, de már nem foglalkoztam vele.
- Jason! Anya küldött uzsonnát kérsz? ~ Tártam fel a kosár tartalmát.
- Még jó! Reggel óta nem ettem! ~ Kérte ki magának azt hogy egyátalán felmerül bennem hogy ő nem kér. Nevetve ráztam meg a fejem. És átnyújtottam neki egy mogyorós-lekváros szendvicset. A nap hátralevő részét a terembe töltöttük. Párbajoztunk. Megvert 2-szer hiába a szuper reflex és a lassítva látás ha ő az erősebb, de nem baj gyakorlok még! Ezen kívül erősítettünk, nyújtottunk mindent csináltunk ami egy jó edzéshez kell. A szombat pihenős napnak indult...de kemény edzéssel ért véget. Mindegy majd lazítok jövő héten.