Novellák

Nem hagyhatsz itt

- Gina, nem érzem jól magam.-Hunyom le szemeim.
- Tarts ki Harry, már úton vagyok!-Hallom lihegését a vonal másik végén.
- Szükségem van rád.
- Nekem is rád. Pont ezért nem hagyhatsz itt! Érted amit mondok?-Emeli fel hangját.- Nem hagyhatsz itt!
- Kérlek segíts.-Rogyok össze. Kihangosítom a telefont majd földre dobom és leguggolok vele szemben.- Nem bírom G, összeroppanok.-Hajtom fejem térdeimre.
- Már itt vagyok!-Kiabál- Itt vagyok!-Csuklik el hangja.
Szememből hullanak a könnyek és lábaim már nem bírnak tartani, így hátra esek. Földön ülve nézem kötésekkel teli karomat, majd kézfejemet. Mindenem fáj. Kezeim sebekkel vannak teli, combom vágásokkal és arcom zúzódásokkal. Megpróbálok hátradőlni, de oldalam annyira szúr, hogy végül eldőlök nagy puffanással jobbra. Csak fekszek és nézem ahogyan a fák lombjait fújja a szél. Gyönyörű ez a park. Mindenhol virágok, hatalmas, egekbe nyúló fák, és egy nagy fa híd, paddal a közepén. Csodás randi helyszínekre ez a hely és az egyetlen, pad felett égő lámpa. Olyan mintha ha bejönnél alá megvédne mindentől, hiszen innen, a fényből nézve minden ijesztően sötét. Lehunyom szemeim, majd csak nézek magam elé.
- Harry!-Sikít a lány a telefonba.-Könyörgöm mondd hogy ott vagy!-Zokog.- Sietek! Már ott vagyok!-Mondja, majd feltűnik a távolban. Megijed attól, hogy a földön fekszem. Eldobja telefonját, majd maradék erejével megpróbál méggyorsabban futni.
Ahogyan kilép a sötétből a fény megvilágítja arcát. Kirajzolódik tökéletes alakja. Gyönyörű combok, csodás csípő, lélegzetelállító arc. Haja szemébe lóg, pulóvere leesik válláról és szemüvege lecsúszik orrán. Mikor közel ér térdre hullik, majd arcomat körbefonja kezeivel. Felém hajol és magához húz. Zokogva rogyik rá mellkasomra, amit én csak egy felszisszenéssel reagálok le, hiszen akaratlanul is megnyomja fájó pontjaimat. Felkapja fejét, majd megpillantja a mellettem lévő pisztolyt. Felé nyúl, majd megragadja és olyan messzire hajítja amilyen messzire csak tudja.
- Nem hagyhatsz itt! Soha nem hagyhatsz itt!