Novellák

Játszd el, hogy szeretsz.

Roxan taxija megérkezett a szórakozóhelyre. Kiszállt az autóból ami el is hajtott. Fekete egyeberuhája éppen nem ért le földig. A ruha vállas részét megigazította, és nyakláncát ami az út közben elcsúszott vissza húzta helyére. Beleharapott vörös ajkaiba majd a sötétkék magassarkújával megindul felém. Göndör loknijait idegesen dobálta hátará. Jobb kezében tartott egy flitteres sötét táskát, ami a megbeszéltek szerint egy kis pisztolyt rejt.

- Gyönyörű vagy ma este.-Mosolyogtam rá mikor mellém ért.
- Köszönöm.-Mondta miközben rám sem nézett. Nem akart itt lenni ahogyan én sem, viszont nem tehetünk mást. Ha fontos számára a családja akkor elfogadja a segítségem és azt teszi amit mondok.
- Na ezt bent ne csináld...-Néztem le rá miközben az ajtó elé léptem.-Mindig kecsesen járj. Ne nézz a magassarkúd elé. Ha hozzád beszélek csak a szemeimet figyeld. Mondj szép hazugságokat, mint például, hogy szeretsz. Nem kell félned, tudom, hogy nem igaz.

- Theo...-Nézett fel rám. Régen hívott már a keresztnevemen... Nem is emlékezetem rá, hogy ilyen szép a szájából hallani.
- Mindig maradj mellettem. Csak akkor mehetsz két méternél messzebb amikor azt mondom. Ne lökd le a kezem a derekadról. Mindenkire üveges tekintettel nézz kivéve rám. Azt szeretném, hogy amikor a szemeid szembe kerülnek majd az enyéimmel lángoljanak fel. Mutasd meg, hogy egy igazi nő hogyan tud szeretni.-Mondtam majd kezemet a derekára helyeztem.-És a legfontosabb: Úgy csókolj mintha az életed múlna rajta, hiszen tényleg ezen múlik.
- Szeretném, hogy ha te is megtennél nekem valamit.-Mondta majd az ajtó kilincsért nyúlt.
- Mégis mit?-Néztem le rá.
- Legyél olyan mint a szíved elvesztése előtt voltál.-Nézett fel rám miközben lenyomta a kilincset.