Novellák

Hidegvérű gyilkosok

- Jelentéktelenek vagyunk mind. Csak egy csapat gyerek.-Mondtam, majd leültem a vérfoltokkal borított bőrkanapéra.
- Egy csapat gyerek, borzalmas múlttal. Egy múlttal, ami kiölte belőlünk az összes olyan dolgot, ami most meggátolna minket a sorsunk beteljesítésében. Éppen ezért vagyunk félelmetesek. Nem ismerünk olyat, hogy állj vagy, hogy túl sok. Nem tudjuk feszegetni a határainkat, mert nincsenek. Nem tudunk megbánást vagy szerelmet érezni, mert nincsenek érzéseink.-Mosolygott keserűen a fekete hajú fiú, miközben a vassufni ajtajához lépett.- Mi vagyunk a tökéletes gyilkoló osztag. Ez már szinte a vérünkben van. Ez a végzetünk.-Nézett ki az ajtón, miközben zsebébe nyúlt, és kivett egy szürke LD dobozt. Felpattintotta, majd kihúzott belőle egy szálat. Meggyújtotta, azután kinézett az ajtón és messzire fújta a füstöt. Ahogy néztem őt, a múlt este eseményei jutottak eszembe. A füstből egy golyó repül sebesen ki, a kezében pedig cigaretta helyett pisztoly villant meg. Durranás, majd vércseppek repülnek a levegőben.