Ki az akinek igazán szeretnie kell téged? Erre a válasz mindig te leszel.
Az embert a hibái teszik emberré, hibák voltak, vannak és lesznek. Hibák nélkül nem emberek vagyunk hanem csak valami élőlények.
Döntések sorai állnak előttünk, amelyek lehet összetörnek, de a mi döntésünk. Van olyan ami fájdalommal tölti el szívünket, van olyan amely boldogságot futtat át rajtunk.
Egy döntés csak a miénk lehet, és senki másé. Tanácsok, tanácsok után, de azt senki nem hallgatja meg igazán hogy te mit akarsz. Hogy te ki akarsz lenni. Hová is akarsz eljutni.
Levelet írtam magamnak. Megcímzem és cifrabetűkkel tarkítom. Nevemet kiemelem, és belekezdek.
Kedves Én!
Nem is tudom, hogy hol kezdhetném. A kíváncsiság és a félelem egyszerre mar a májamba, és tépked akár egy sas. Fürkészem magam a tükörben abban reménykedve, hogy megtalálom kérdéseimre a választ. Ezen gyermeteg gondolatok töltik be agyamat most is. A bizakodásom oly hatalmas, hogy egy pillanatra minden gond elillan.
Félek, mert a jövő oly távoli, de mégis oly közeli. Távoli és beláthatatlan akár egy esőerdő. Oly közeli, hogy már-már megijeszt. Rettegést keltve képzelem el a jövőt, mintha csak álmodnék. Legnagyobb vágyam én vagyok. Ott ahol lennem kell, azokkal körül véve akikkel kell egy jó helyen.
Reménykedem, hogy jó helyen leszek a jövőben. Jóhiszeműen gondolok arra, hogy milyen is lesz a jövőm, de újra elönt a félelem. Rémülten nézem most magam a tükörben. Egy ijedt lány néz vissza rám, aki attól retteg, hogy vajon jó ember-e. Aggályaim csak még jobban szétoszlanak és most ez telít el.
Az érzések úgy tombolnak bennem akár egy szélvihar. Mindent felkap és elhajítva káoszt okoz, de én ezen a rendetlenségen is átlátok. Az önismeretem csorba késként próbál helytállni a romhalmaz közepén, melyet most teremtettem a saját védőbástyáim mögött.
A fal amely megvéd a csalódástól, ugye? Vajon beengedek-e oda akárkit is később? Lesz-e olyan aki lerombolja? Aki mint faltörő kos ront neki fejjel a falnak, amelyet felépítettem magam köré?
Az a fal mostanra már hegységgé nőtte ki magát, amely védelmezve öleli körül a zűrzavart. Rendre teremtést nem engedélyezve gyarapodik a kavalkád a fallal együtt.
Vajon sikerült ez legyőzni? Sikerült-e már végre helyre tenni a makacs gombolyagként viselkedő személyiségemet.
Egyet sose felejts el kérlek. Az pedig annak a ténye, hogyha nincs is melletted senki, én akkor is ott leszek. Felnézek rád, és szeretlek.
