I'll Find You Again

Soha...

Taehyung:

- Mindent be pakoltunk?- kérdezem miközben el kezdem magam be kötni.
- Hát lássuk...- gondolkodik el- töltők meg vannak, telefonok is, fogkefe, pelenka, cumisüveg, cumi, gyerek... Jézus a gyerek....- szimulál ijedtséget mire csak mosolyogva szemet forgatok- Úristen, jah nem itt van- fordul hátra az erre fel kacagó Chrishez.
- Hű de poénosok vagyunk ma... remélem Chanyeollal is ilyen vidám leszel.
- Mi?! Ők is jönnek?! Ezt nem mondta Hoseok!- nyel egyet, mire én felnevetek. Chanyeol Kookiet sose tudta megkedvelni amióta anno vissza jött. Még mindig azt gondolja, hogy ha egyszer olyan simán lelépett, bármikor újra meg teheti én meg szét fogok újra zuhanni... Habár ha harcra kerülne a sor (amit nagyon nem szeretnék mert mindkettőt szeretem) akkor biztos Kook nyerne, de ettől függetlenül nagyon tart a bátyjámtól.
- Nem mert akkor nem jöttél volna. De egyébként be aggódj a gyerekek előtt csak nem lesz undok.
- Nem vennék rá mérget...
- Na, jól van fosós galamb hősöm, indítsunk, mert ha sokat késünk akkor nem tőle hanem apámtól kell félned.
- Nem fosok csak... Csak távolságot tartok tőle- fújtat.
- Persze, persze, na de akkor nyomás.
Sóhajt egyet majd be köti magát és végre el is indulunk.

Egyébként apáékhoz megyünk két napra mert valami fontos tárgyalásra hívták Kookot estére ami miatt nagyon ideges vagyok... Elég nekem, hogy a szüleim és a bátyám is harcos, de most a már nem falkatag férjemet is valami harcos dologba akarják bele vinni... Már alig várom, hogy miatta is aggódhassak...
Mindenesetre azért jövök én is és a kicsi is, hogy akkor már talalkozzunk minden barátunkkal és családtagunkkal, Christ még úgysem látta még senki, hely meg úgyis lesz apáénál szóval tökéletes időzítés.
- Szerinted Hwanék is ott lesznek?- kérdezi el gondolkodva Kook.
- Nem tudom- gondolkodom el én is- ha nem is jönnek a grill partira, a tárgyalásra még el jöhetnek szerintem.
- Igen...lehet...
- Ennyire hiányoznak?
- Csak mikor vissza megyünk, vagy amikor eszembe jutnak. Tudod még ennyi idő után is és ennyire messze tőlük is... Őket is a családomnak tartom...
- Tudom... Nekem is hiányoznak az enyémek. De végülis az sem rossz, ahogy most vagyunk a városban nem?- mosolyodom el és rá nézek, de az ő arcán csak egy halvány mosoly van és a szeme arról árulkodik, hogy ő valamit máshogy lát vagy érez az életünk során...

Az út során nem beszéltünk többet, Kook az utat nézte én pedig hol arcát és ábrázatát hol pedig én is az utat néztem. A reggeli boldogságnak hirtelen vége szakadt...
Másfél óra múlva végre meg is érkeztünk. Mindketten szótlanul szálltunk ki kissé komoly arccal ami egyikőnkre se volt jellemző.
- Azt hittem már nem is jöttök- ugrik a nyakamba a semmiből drága gyerekkori legjobb barátom és sógorom.
- Mark! Meg folytasz- mondom köhögve, és nevetve.
- Hiányoztál! Utoljára fél éve találkoztunk és a gyerekek miatt alig tudunk normálisan beszélni!
- Tudom, és te is Hiányoztál, de ha továbbra sem engedsz el a következő alkalom, hogy láthatsz az a temetésem lesz- mondom.
- Jó, jó- enged el nagy kegyesen mire rögtön köhögni kezdek- Ó Jungkook- ugrik az ő nyakába mikor észre veszi az éppen csomagokat elővevőt aki el is ejti őket a hirtelen támadástól.
A látványra csak nevetni tudok.
- Tényleg!- Engedi el a szintén levegőért kapkodó Kookot- Hol van a gyerek, még nem is találkoztam vele.
- Még a kocsiba, de még várjál mert el aludt az úton, ha most fel kelted, akkor abból csak ordítás lesz.
- Na bakker... Ez is tudja mikor kell aludni...- dünnyögi viccesen.
- Ha tudná akkor nem panaszkodnék senkinek arról, hogy már féléve nem alszom- nevetek- de nyugi bent le csitítom az embereket, ki veszem óvatosan ki veszem és akkor majd megnézheted.
- Jó... Pár óráig ezzel is beérem...de majd én le csendesítek mindenkit, addig vedd ki és hozd be.
- Köszi- bólintok majd a még mindig szótlan pakolászó Kookra nézek- be hozod utánunk a cuccokat?
- Persze- mondja még mindig komoly hanggal. Nem tudom, most sehogy sem megérteni, hogy mi lett hirtelen vele, mintha szomorú lenne, de miért? Rosszat mondtam volna?
Mindegy, majd este ha már lefekszünk rá kérdezek.

- Milyen gyönyörű!- mondja mindenki aki már itt van halkan körül állva engem és a szerencsére még mindig alvó Christ, mikor le raktam az ágyra.
- Igen, de ha nem baj most menjünk ki- mondom én is halkan miközben le raktam a bébi figyelőt is, hogy halljam kint is ha fel kelne- mert jobb ha még egy két óráig alszik.
- Apu! Apu!- szaladnak hozzám a lányok akik eddig is ugye itt voltak.
- Sziasztok!- puszilom meg őket- hát hogy vagytok drágáim?! Jól szórakoztok?
- Igen! Nagyapa levitt minket a mocsárhoz, majdnem meghaltunk de tök jó volt!- mondja boldogan Vanessza.
- Hogy mit csináltál apa!- fordulok mérgesen apámhoz.
- Ne engem hibáztass! Ők rángattak oda- emeli fel kezeit és teszi az ártatlant.
- Nem igaz! Ugye nekünk hiszel apu- nyújt nyelvet nagyapjára Liza.
- Igen, de többet meg ne halljam, hogy oda mentek!- szidom meg őket.
- Hát persze apu- mondják, de majdnem el nevetik magukat.
- Vani! Lizi!- jelenik meg Jungkook is mire a lányok rögtön hozzá szaladnak.
- Szia, öcsi- húzza pulcsim kapucniát hátulról a fejemre nevetve Chanyeol.
- Naaa- fújtatok.
- Jungkook- biccentett komoran Kooknak.
- Chanyeol- biccentett ő is. Milyen jókat beszélnek...

A grill partira délután mindenki eljött. ( De csak mert a nagy "tárgyalás" miatt amúgy is el kellett jönniük)
Itt vannak Adamék, Namjoon és a fia, nagy meglepetésemre SeokJin is akivel sajnos sokat nem tudtam beszélni mert mindenki aki ismerte beszélni akart vele, de megbeszéltük, hogy majd a városban úgyis ő is ott lakik találkozunk. Mondhatni az összes kisebb és nagyobb falka itt volt, úgyhogy még inkább kíváncsivabbá tett, hogy mi lesz azon a gyűlésen...
- Szívem- húzott félre Kook aki egész idáig Hwanékkal és a régi falkájával foglalkozott (nem cseppet sem esett rosszul, hogy nagy ívben le se tojt....)
- Mi az?- kérdezem nem túl kedvesen.
- Bocsi szívem, csak olyan jó volt a régi srácokkal beszélni...- mondja és homlokon csókol mire egy picit megenyhülök- de engesztelés képpen, mit szólnál ha ellátogatnánk a régi közös helyünkre?- kérdezi izgatottan mire az én szemeim is felcsillantak- azt mondták, hogy vigyáznak addig Chrisre, így mi a tárgyalásig azt csinálhatunk amit akarunk!
- Akkor húzzunk!- mondom boldogan megcsókolva őt és a nyakába ugrom.

Már ezeréve felvett farkasalakunkba boldogan futunk régi titkos helyünkre miközben hol mókust vagy egeret vagy nyulat vagy éppen egymást kergettük meg.
Annyira jó volt, végre megint egyesülnöm az omegámmal... Sajnos a városban nem változhatunk át, az emberek épsége miatt, szóval talán egy évben ötször vagy hatszor van erre esélyünk.
El is felejtettem, hogy Kookie milyen hatalmas farkas alakban így minden össze gabalyodásunk során ő nyert...
Mikor pedig megérkeztünk a tengerre néző kis félbarlangunkhoz minden közös és nekem gyermekkori emlékem eszembe jutott...
Nem változtunk vissza ígyis tudunk kommunikálni ha szeretnénk így csak hol játszottunk itt is, hol pedig csak feküdtünk egymással össze bújva.

"Neked nem hiányzik mindez?"kérdezi telepatikusan
" Mármint pontosan mi?"
" Hát ez...az, hogy bármikor át változzunk és futkározzunk, hogy a családjaink és barátaink a közelünkben lehessenek, hogy fontos tagok lehessünk egy falkában, hiszen te mégis egy örökös voltál, én pedig a legjobb harcos... Nem hiányzik a... szabadság?!" Mindezeket a kérdéseket olyan vágyakozóan tette fel, hogy a szívem bele sajdult, de nem a nosztalgia vagy az igaza miatt...hanem mert tudtam, hogy mit fog következőnek mondani...amit sajnos meg is kérdezett:

" Taehyung! Költözzünk vissza! Alapítsunk egy saját falkát! A gyerekek számára is jó lenne és..."

" Jungkook! Én soha nem akartam és nem is fogok vissza jönni..."

Sziasztok!

Bocsánat, hogy ilyen soká hoztam, de összegeznem kellett, hogy mit és hogyan gondoltam el velük kapcsolatban emellett, most itthon sem túl fényesek a mindennapok...
De igyekszem mostmár vissza állni a rendes kerékvágásba és hetente egyszer hozni az új részt.

Jó éjszakát!🤗❤️