Jungkook:
Alig aludtam az éjjel. Egész éjszaka forgolódtam és gondolkodtam az elkövetkezendő napokon hogy mi vár rám/ránk az egész falkára az egész jövőnkre. Mert félek ha nem győzzünk akkor nemcsak minket pusztítanak el, hanem akkor az összes emberi városokat, az is megfordult már a fejemben, hogy milyen erősek És mennyivel többen lennénk hogy ha a vámpírokkal szövetséget kötnénk. Persze ezt az ötletemet leszavazták hiszen senki nem bízik bennük és ők sem bíznak bennünk.
Azonban ott van az a tény is hogy ha mi nem beszélünk velük nem állítjuk a mi pártunkra félő hogy ők fogják és akkor tényleg az egész család és az összes farka kihal és eltűnik az összes vérvonal.
A többiek nem voltak ott velem... Én láttam őket... láttam a vezetőjük szemében azt a kegyetlenséget és erős sötétséget és pusztulást, melyben nem volt irgalom... nem volt benne semmi más csak az üresség.Ránézek az órára és láttam hogy hajnalig a tóra ide indulnánk hogy még időben oda érjek WongSangékhoz.
Óvatosan ki kerek tárgy mellől és elkezdtek készülni miután pedig összeszedtem magam el is pakolok leginkább védő csomagokat csinálok nem hittem volna hogy fogok még háborúzni halott pénz nemrég volt háború a gyerekek előtt vámpírokkal és most egy újabb azt írják hogy 10 év sok pedig nem nem háborúról van szó.
Felmegyek a gyerekekhez mindegyiknek a homlokára adok egy oldalról puszit és a füledbe suttogom megszerettem őket és fájó szívvel csuknám be az ajtajukat, de egy hang megállít;
- Apa...- szólal meg kómasan Vanessa- baj történt?
- Nem szívem, csak....- keresem a szavakat
- Hová mész?- néz végig rajtam és oda jön.
- Egy kis ideig most távol kell lennem, de hamar vissza jövök rendben- ereszkedek hozzá fél térdre.
- Újabb háború lesz valakikkel? Azért volt mindenki feszült a vacsorán?
- Semmi nem kerüli el a figyelmedet igaz?- mosolyodom el- tiszta apád vagy- nevetek- ezért feltételezem addig nem engedett sehova míg el nem mondom az igazat- sóhajtok és ő pedig egyből bólogat- igen, sajnos úgy néz ki, hogy az lesz, úgyhogy muszáj mennem, de ígérem, hogy hamarosan újra mind együtt leszünk- simítok arcára.
- Én is veled akarok menni- sírja hirtelen el magát és nyakamba borul.
- Rád itt van szükség- mondom én is átölelve, majd kicsit távolabb tolva szemeibe nézek- vigyázz helyettem a apáékra, ugye rád bízhatom őket?
- Ühüm...- szipog még mindig aggódva
- Te vagy az én bátor és erős kis lányom- döntöm össze homlokunkat
- Nagyon szeretlek papa...
- Én is kicsim, de most búj vissza és aludj.
- Vigyázz magadra...- ballag vissza az ágyába
- Ti pedig egymásra- mondom és egy utolsó mosoly után becsukum az ajtót.- Csak úgy el mentél volna? -jelenik meg Tae mögöttem amikor már cipőmet veszem.
- Gondoltam így könnyebb lesz, úgyis meg beszéltük az este...
- Ugye tudod, hogy a szívem és az eszem is azt mondja, hogy ne menj?- szorít magához, amit rögtön viszonzok.
- Ahogyan az enyém is, de számítanak rám... Ott kell lennem...
- Tudom...de...- kezd el zokogni még jobban szorítva- annyira féltelek... nem akarlak el veszíteni...
- Nem fogsz! Meg mondtam haza jövök! De mostmár mennem kell- szakítom meg ölelésünket.
- Emlékszel mit mondtunk egymásnak amikor a közös életünket tervezgettük?- kérdezi kettőnk között könnyeivel küszködve
- Azt, hogy életem végéig szeretni foglak...és te azt válaszoltad, hogy csak a tiéd végéig szeresselek- válaszolom
- Pontosan, ezt tartsd észben! Mert meg ígérted, hogy amíg élek szeretni fogsz és mellettem leszel, hát tartsd be és gyere vissza! Bár önző tanács/kérés főleg, hogy téged az adott pillanatban úgysem fog érdekelni, de nagyon kérlek...ne kockáztasd az életedet más valakiért... kérlek...
El mosolyodom és egy utolsó csókba hívom ajkait.WongSangéknál
- Jungkook, jeszusom ezer éve már, hogy itt voltál- üdvözöl boldogan WongSan és le pacsizunk.
- Ti se jöttök sűrűbben...- nevetek
- Öcsémék, hogy vannak?- kérdezi Bambam miután vele is le pacsiztam.
- Hát... Tudjátok éppen miattuk és mindenki, leginkább Minho nevében jöttem...
- Minho? Hogy jön ide?
- Tavaly sajnos elvesztettük DooHoon azt hittem lett szólva nektek- csodálkozom.
- Hát nem igazán jutott ide a hír...- mondja le sokkolva Bambam- de mit keres a helyén Minho? Nem a törvényes fia...Yoonginak vagy az egyik fiának kellene most vezérnek lennie.
- Tényleg évek óta nem voltál otthon...- sóhajtok- az öcséd sem mesélt semmit? Mindegy... Annyi a lényeg, hogy Yoonginál is volt, de pár éve ő is meghalt nem tudjuk pontosan, hogy mibe, de utána egyik fia se kérte, így valahogy Minhohoz került a poszt, de szerintem tekintve, hogy próbál olyan lenni és ő hasonlít a legjobban DooHoonra ő a legjobb akit kaphattunk vezérnek. Na de mindegy nem ezért vagyok itt, hanem, hogy segítséget kérjek...
- Mi történt?- kérdezi WongSang
- Egy hibrid falka akár minket és minden más lényt kiírtani, így szükség van rátok.
- Értem, mennyien vannak? Elegek leszünk? Tudod, hogy nem vagyunk mi sem túl sokan, csak néhány ezren vagyunk akik tudnak harcolni...
- Tudom, de akkor is nagy segítség lennétek.
- Anno segítettél vissza szerezni az otthonunkat, természetes, hogy segítünk megvédeni a tiédet.
***********************************Így hát velük az oldalamon tértem vissza és szálltunk bele a már javában zajló háborúba...
De ez nem olyan háború volt mint vártuk, öt évig tartott...öt teljes évig voltunk én és mindenki távol a családunktól...nem tudtam, hogy hogy vannak... Nem tudtam látni ahogyan nőttek a gyerekeim...nem tudtam a szerelmem mellett lenni aki ki tudja azóta nem e talált helyettem mást...
Szemeim előtt csak vér és halál volt... méghozzá sok fontos személy halála akiket szerettem és akiket a családom is szeretett...
Az otthonaink ahol éltünk fel voltak égetve és egyre reménytelenebbek voltunk, míg aztán végre sikerült meg szabadulnunk tőlük a vámpírok segítségével, akikkel idő közben mégiscsak meg állapodtunk.
De előtte sok jó barátunkat és családtagunkat el vesztettük...
Bambam.... Minho...Hwan és a felesége...YoungPyo...AhnGook...és még sorolhatnám, hogy kiket gyászolunk alig maradtak a falkákban azok sem a régiek már...
Nekem óriási szerencsém volt, hogy nem kaptam maradandó sérülést mint ahogy nagyon sokan körülöttem... Hoseoknak például a gerince bánta a háborút így nem érzi többet a lábát és kerekes székbe kényszerült ezzel farkas énjét is elveszítve...
Csak a bal karom és hasfalam lett egy szerencsétlen tűzeset áldozata és bal fulemre sem hallok már csak farkasként,de ott is csak éppenhogy valamit hallok...De most végre itt állok a házunk bejárati ajtaja előtt....de valahogy félek belépni...mi van ha már nem várnak...vagy ha azóta el költöztek...el is felejtettek vagy néha még eszükbe juthatok...a kis fiam meg ismer egyáltalán olyan kicsi volt még amikor el mentem, biztos azt se tudja ki vagyok...na és Tae még mindig engem szeret vagy azóta talált már mást...
Ezek a kétségek kavarogtak a fejemben, közben pedig szívem szerint már be rontottam volna, hogy végre újra a karomba tarthassam őket.
Végül nagy levegőt veszek és halkan ki nyitva be megyek...Körbe nézek és le döbbenek, hogy öt év alatt milyen jól meg csinált mindent a házban Taetae, bár mindig volt ízlése...
Hirtelen lépéseket hallottam magam mögött...
Lassan meg fordultam és a lépcső tetején....
YOU ARE READING
I'll Find You Again
FanfictionNever Say Never történet 2. évada. Taehyung és Jungkook már 15 éve házasok és már családot is alapítottak. Minden csodálatosan alakul, felhőtlen boldog életet élnek egymás mellett. Legalábbis így tűnhet.... De sajnos mint minden házasságban és csa...