I'll Find You Again

Ijesztő éjszaka

Taeyhung

- És akkor most én jövök- mosolyodom el, aztán kezünket össze kulcsolva húzom magam után, le a lépcsőn majd a fürdőszobába.
Miután be csuktam az ajtót azonnal újra össze tapasztom ajkainkat, mire meglepetten nyög egyet, de kezeivel körbe öleli derekamat és még jobban magához húz.
Kezeimet tarkójára csúsztatom és hosszasan hol lágyan,hol durván csókoltuk egymást.
Egyre forróbb lett a levegő és én is egyre türelmetlenebb lettem, így el váltam tőle és mielőtt fel pillanthatott volna bele löktem a már előre meg enegedett vízbe a fürdő kádban.
Vizes pólójának hála ki domborodtak izmai ami csak még jobban fel tüzelt.
Mielőtt még szólalhatott volna én is ruhástól az ölébe ültem és nyakát át karolva újra csókba hívtam.
Vad csókunkat meg nem szakítva szedtük le egymásról a zavaró ruha darabokat míg végre teljesen meztelenek lettünk.
Kook jobban be húzott minket a vízbe amivel együtt magára is ültetett.
Olyan mámorító volt újra magamba érezni, hogy majdnem már csak ezért is elmentem...
Nem is próbálkoztunk lassú tempóval, mind ketten ki voltunk éhezve a másikra, miután pedig ha egyszer véget ért egy menet azonnal újba kezdtünk.
Nem tudtunk be telni egymással, még fiatalabb korunkban sem voltunk olyan mohók és vadak mint most.

- Szeretlek- mondja zihálva, ugyanis vagy a hatodik meneten voltunk túl.
- Én is- válaszolok szintén ki fulladva.
Már csak fekszünk a már ki hűlt vizű kádban.
Kook erejét össze szedve meg nyitja a csapot és a kellemes meleg vizet is meg érzem.
- Hiányoztál- puszil hajamba és át ölelve húz magához jobban.
- Te sokkal jobban- bújok hozzá én is.
Nagyon jó volt végre megint a karjaiba zárva feküdni, a hasamban a pillangók amiket ilyenkor mindig érzek, most is össze vissza repkednek a boldogságtól.
- Majd szeretnék haza menni apáékhoz meg nézni, hogy hogy vannak- szólalok meg.
- Tudom, amikor csak szeretnél, amúgy is mennünk kell mert az új vezér az összes falkábol az összes farkast össze hívta, még akik a városban élnek azokat is.
- Új vezér?- nézek fel meg lepődve- Minho akkor?...
- Igen sajnos elesett, de még volt ereje meg nevezni az utódját.
- És ki lett az?
- Emlékszel még Jiminre?
- Aha, Yoongi titkos szerelme volt, de ők mindketten meg haltak.
- Igen, de lettek ikreik akik közül az egyik egy férfi alfa lett.
- De őt nem akarta senki vezérnek mert egy vad és kezelhetetlen farkas volt nem?
- Már nem az... talált magának egy omegát akivel közösen egy új életet kezdett és tényleg derék ember lett belőle.
- Szóval akkor ő lett a vezér?
- Pontosan, ha ő nem jön segíteni végünk lett volna. Ráadásul az a bizonyos omega nem akármilyen...- mosolyodik el sejtelmesen.
- Na mondjad már- csapok mellkasára.
- Jól van- nevet - új vezérünk társa nem más mint egy vadon élő klánokbol jött omega.
- Komolyan?!- meresztek nagy szemeket - de hát év századok óta háborúban állunk a vadakkal...
- Hát úgy tűnik ez változott.
- Wow, lenyűgöző...- motyogom majd ásitva el fekszem mellkasán.
- El ne aludj már itt- nevét házakat cirógatva.
- Mindegy, hogy hol alszom, csak te is ott legyél...- mosolyodom el.
- Pontosan így van- emeli meg kicsit államat és egy apró csókot lehel a számra- na menjünk ki mostmár- áll fel és emel fel engem is menyasszonyi pózban
- Ha azt tervezed, hogy így be viszel az ágyba- szólok rá mikor ki lép velem a kádból- akkor azt most felejtsd el, nem fogom össze vizezni az ágyamat!
- Értettem - nevet, majd le tesz a földre és oda hozza törölközőinket.
Gyorsan meg töröljük magunkat, aztán a vizet is le engedem.

Az ágyban folytattunk még pár "dolgot" ami után ki fulladva egymáshoz bújva aludtunk el.
Életem egyik legjobb éjszakája is lehett volna mindez, de sajnos nem így lett...
A hajnali órákig minden rendben volt, csak, hogy utána arra ébredtem, hogy Kook teljesen le izzadva fal fehéren zihálva motyog valamit a semmibe.
-Kook...Kookii..- szólongatom óvatosan, de semmi reakció...- Jungkook, ébredj...- keltegetem.
Hirtelen ki pattannak a szemei, azután már csak arra eszmélek fel, hogy ijedten fekszem alatta, ő pedig felettem gyilkos tekintettel néz le rám és torkomat szorítja, amitől fuldokolni kezdek.
Pár pillanat után fel eszmél és elenged, dühös tekintete, ijedté és kétségbeesetté válik.
- Istenem, bocsáss meg- enged el azonnal mikor realizálódik benne mit csinál- sajnálom Taeyhung én...- kezd el dadogva bocsánatot kérni.
- Semmi baj- szólalok meg miután én is meg nyugodtam egy kicsit, aztán fel ülök és még mindig ziháló vállára és ijedt arcára simítok- minden rendben,már itthon vagy, biztonságban vagyunk.
- Láttam őket...- suttogta elég furcsa hangnemben maga elé nézve.
- Kiket Kook? Mi történt akkor?- kérdezem.
- Minden este ott vannak a fejemben és az álmaimban...
- De kicsodák?...
- Azok akiknek én okoztam a vesztüket...a robbanásban... miattam történt - feleli megtörten, teljesen meg szakadt érte a szívem...
- Baleset volt, nem a te hibád - próbáltam nyugtatni.
- De még történt és nem tettem ellene semmit....
- Kook- fogom még gyengéden arcát - nem a te hibád volt! Nem tehettél semmit, mert életben kellett maradnod, hogy haza jöhess hozzánk....
- Nekik is haza kellett volna jönniük,nekik is volt családjuk....
- Tudom, és éppen ezért ezeknek a családoknak segíteni is fogunk, és minden rendbe fog jönni!
- Taeyhung....- suttogja nevemet és hozzám bújik.
- Semmi baj Kookie, minden rendben lesz!- fektetem el magunkat.

- Apu...apu...- kelteget Chris, mire csak morcosan oldalra fordulok Kookhoz, de üres mellettem a hely.
- Hol van apád?- kérdezem bele motyogva a párnába.
- A konyhában Lizával.
- Mi?!- nézek fel egyből- a nővéred máris itthon van?!
- Aha, látnod kellett volna, hogy örült apának szó szerint sikítva ugrott a nyakába.
- Értem - ülök fel szemeimet dörzsölve- menj vissza hozzájuk mindjárt megyek én is.
- Oké - szalad ki a szobából, én pedig ásítás után ki kászálódok az ágyból.

- Sziasztok!- köszönök mosolyogva apa és lányának akik teljes boldogságban beszélgettek.
Kook rögtön oda jött és egy csókkal köszöntött.
- Apu miért nem hívtál, hogy apa haza jött?!
- Mert hirtelen történt és legalább tudtam adni egy kis meglepetést -felelem mosolyogva.
- Hát az biztos, hogy meglepődtem- nevét és Kook nyakába ugrik- annyira hiányoztál apa...
- Te is kislányom- puszil Liza hajába
Megható és cuki pillantuktól nekem is könnybe lábadt a szemem, ó istenem Vanessza még ennél is jobban fog neki örülni.
- Csinálhatnánk valamit közösen- szólal meg Liza
- Majd ha Vani is itt lesz, addig is érd be egy közös reggelizéssel- intem az asztalhoz.
- Jajj, istenem apa annyi mindent el kell mesélnem neked! Azt se tudom hol kezdjem!- kezdi is beszédjét miután le ültünk az asztalhoz mire én mosolyogva és Chris pedig szemét forgatva sóhajtottunk. Ha ez a lány bele kezd valamibe egész nap hallgatjuk.
De ezt Kookot egyáltalán nem zavarta mosolyogva és boldogan hallgatta Lizát, kivéve egy apró részletnél komorult el....
- Várj, szólal meg mielőtt Liza tovább mondja- Vanesszának barátja van?!
- Aha
- És hagyod neki?!- néz rám
- Már 15 éves azt csinál amit akar, nekem is voltak már akkor kapcsolataim- rántok vállat
- Az lehet, de én ilyen fiatalon nem akartam engedni őt még randizni sem, nem, hogy most még már barátja is van!
- Jajj, Kookie túl aggódod, ő az első és eddig egyetlen pasija, és csak nem rég jöttek össze, és a fiú nagyon normális és szereti a lányunkat.
- Nem érdekel, hogy milyen! Várjanak még öt évet majd utána el gondolkodok a dolgon!
- Rendben- egyezek bele nevetve- de ezt te fogod velük közölni.
- Fogom is- mondja komolyan, de én és a gyerekek erre csak össze mosolyogtunk, Kooknak fogalma sincs arról, hogy legidősebb lánya mennyire is hasonlít rá...