I'll Find You Again

Utolsó szorítások

Taeyhung:

Vissza érésünk után Kook rögtön ment is a tárgyalásra ami már mint kiderült rég elkezdődött, de mielőtt bement megkért, hogy a többi jelenlévő omega előtt inkább tartsam titokban nem akar pánikot.
Egyet értettem vele, főleg mert még én is még mindig meg vagyok ijedve, pedig nem vagyok az a félős fajta, de az a hatalmas fekete farkas és bajlósan világító sárga szeme teljesen meg rémített....
Vajon mi lesz most?! Most nincs DooHon, hogy megoldja és ki tudja Minho mit akar tenni mint új vezér....
Ez a dög és falkájának tagjai 2szer akkorák mint a mi alfáink...

- Taetae- fogja meg vállamat Mark- minden rendben? Elég sápadt vagy...
- Persze...csak...Kookal volt egy kis vitánk.
- Óh, ti vagytok akkor a harmadik pár akik az este össze vesznek- sóhajt, mire kérdőn össze húztam a szemöldököm.
- Mert? Kik voltak?
- Nos, nem tudom mért ma este van mindenkinek veszekedő estéje, de Jin is dühösen távozott a fiával, aztán pedig Hwanék is össze vesztek elég durván már valami válást is emlegettek...
- Hwanék??- lepődök meg- de hát már ezer éve együtt vannak.
- Én is csodálkoztam, de végülis lehet pont ezért, hogy már olyan régóta együtt vannak...nem tudom...
- Hát lehet, pedig nem úgy tűntek mint akiknek valami nagy problémája lenne a másikkal... Na és Jin? Őt se tudni, hogy min kapta fel a vizet?
- Hát, ha jól értettem, a gyerekek azt mondták, hogy a fia keze eltört és emiatt veszekedni kezdett Nammal.
- Szegény gyerek, majd fel hívom, hogy hogy van.
- Igen, én is erre gondoltam. És ti? Mielőtt te is el mennél, elmondod?
- Semmi...csak Kook szerint jobb lenne vissza jönni, már csak a gyerekek miatt is, mert, hogy itt boldogabbak lennének...
- De te utálsz itt lenni...
- Pontosan... És most itt vannak ezek a rohadt nagy dögök is akikkel....- haraptam el a mondatot mikor észbe kaptam, de már késő volt.
- Milyen rohadt dögök?!
- Semmi...csak...
- Taeyhung! Mi történt?!
- Ahhj, csak ne mond el másnak jó?
- Jó, csak mond!- kérlel
- Miután ki veszekedtük magunkat és vissza akartunk jönni körbe vettek minket egy ismeretlen falka, ahol elég nagy alfák voltak.
- Jézusom, de ugye nem sérültetek meg?
- Nem, csak figyelmeztettek, hogy hamarosan háború lesz, mivel most, hogy már nincs DooHon nincs okuk félni senkitől.
- Akkor ezért hívtak mindenkit ide...
- Igen, most mindenkire szükség lesz.
- De, hogy hogy olyan nagyok?
- Nem tudom szerintem Hybridek lehetnek vagy valami mutálódottak.

Egész tárgyalás alatt róluk és a veszély helyzetről beszéltünk, és már tűkön ülve vártuk, hogy meg tudjuk mi volt a tárgyaláson, ami majdnem három óráig tartott, de végre véget ért és mi rögtön el cibáltuk Kookot és a bátyámat, hogy ki faggasuk őket.
- Mi történt? Mi lesz? Mit fogtok tenni- esek ijedten neki Kooknak.
- Taeyhung! Nyugodj meg! Gyere hozzuk gyerekeket és menjünk inkább haza, otthon mindent el mondok.
- De, nem úgy volt, hogy itt alszunk?
- De, de változott a terv- sóhajt idegesen, majd kikerülve engem, megy ki, hogy a hozott cuccokat vissza pakolja a kocsiba.
- Mi történt?!- fordulok bátyámhoz
- Tényleg jobb lesz ha otthon beszélitek meg, mert.... nos..nem igazán alakulnak jól a dolgok öcskös- mondja tőle szokatlanul szomorú és sajnálkozó hangnemben és egy ölelés után Markot magával húzva el megy.
Értetlenül és még ijedtebben pislogok magam elé nézve, majd aztán egy éles levegő vétel után meg kerestem a gyerekeket akik nem kis hiszti után végül velem jöttek.
Szüleimtől is el köszöntem, és tőlük is kérdeztem, hogy mi volt, de ők is csak azt mondták, hogy majd Kookal otthon beszéljük meg, erre pedig már kezdtem egyre idegesebb lenni...
Mi a franc történhetett bennt?!

- Na? Elmondod végre, hogy mi volt?!- kérdezem ingerülten a kocsiban miután a gyerekek el aludtak.
- Ahhj, kicsim kérlek nem várhatjuk meg amíg haza érünk?- sóhajt keservesen.
- De várhatunk csak addig fel forr az agy vizem az aggódástól...
- Sajnálom, szívem de ezt most itt a kocsiban nem lehet normálisan megbeszélni, legyen addig is elég, hogy minden rendben lesz.
- Köszi, ezzel aztán tényleg megnyugtattál- leszek még mérgesebb és még inkább nyugtalan.
Ha még őt is aki a nyugalom szobra lehetne, még őt is ennyire felzaklatták a meg beszélt dolgok akkor én aki minden kis apróságon úgy szét izgulom magamat, én hogy fogom fogadni?!

Végül végre csak haza értünk, de most is meg akart lógni előlem...
Miután a gyerekeket be vittük, és ágyba raktuk, se szó se beszéd be zárkózott a fürdőbe.
- Jungkook! Nyisd ki!- ütöm az ajtót mérgesen, de próbálva nem túl hangosan.
- Persze, miután le zuhanyoztam!- kiabál vissza.
- Jungkook, nem mondom el mégegyszer EN-GE-DJ-BE!
- Szégyenlős vagyok!
- Ó, igen és mégis mióta?! Csak mert reggel még csak egy szál törölközőben mentél ki a postáért, és ha nem szólok még az se lett volna rajtad!
- Tudod pont azért, igazad volt, ezt a félisten testet nem láthatja akárki!
- Na látod milyen jó? Mert én nem akárki vagyok hanem a férjed, akinek ha nem nyitod ki az ajtót és kezdesz el szépen dalolni, fogja a cuccát és a gyerekekét is és itthagy a P***ba.

Pár pillanat csend múlva végre kattan a zár, de ahelyett, hogy simán csak be engedett volna, pólómtól fogva berántott és magához szorítva tapadt a számra.
Mindez nagyon fel pezsdített volna, de egy apróság miszerint csak el akarja terelni a témát nem engedett bele zavarodni.
- Kook, az istenért- kapkodtam levegő és szóhoz, amennyire tudtam, de folyamatosan számra akart tapadni nehogy hozzájuk jussak.
- Jung...Kook...- kezdtem volna bele újra, de csak nem hagyta...
Lerántotta felsőmet, majd mire észbe kaphattam volna nadrágomat is le szedte.
Majd, mivel rajta már eleve nem volt ruha, be rántott a zuhanyzóba és meg nyitotta a csapott, ami hideg zuhanyként ért hirtelen.
De mielőtt el kezdtem volna vacogni egész testemet el kezdte be lepni forró csókjaival.
Bár csak el terelni akart, de közbe teljesen bele jött, így már amúgy sem akart volna le állni (író: bocsánat ezt hülyén fogalmaztam) és valahogy már én sem akartam szóhoz jutni...
Elvált tőlem, hogy egy kis adag tusfürdőt tegyen a tenyerébe, majd azzal vállaimtól lefelé haladva kezdett el be kenni, majd miután érzékeny pontomhoz ért azt más módon is el kezdte "meg mosni"... Miután pedig végzett újra ajkaimra hajolva be tolt a víz alá és le mosta a tus fürdőt.
Én is meg ismételtem rajta ugyanezt, de én már nem bírtam lemosni., mert teljesen ki kelve magából combjaim alá nyúlva fel emelt hátamat a hideg falhoz nyomta és már szenvedélytől és vágytól fűtött gyors tempót diktáltunk.
Azonban, miután mindketten át estünk gyönyöreink kapuján, elfogott egy kétségbe esett érzés, ami mint kiderült Kookból áramlott...
Már csak abból is rájöttem, hogy még mindig erősen magához szorított és illata is erről árulkodott.
- Kookie...mi a baj?- kérdezem gyengéden suttogva és arcát tenyereimbe fogom.
- Semmi...csak...
- Kookie ne hazudj nem tudsz
- Kérlek Taetae...csak pár percet kérek még..csak élvezzük ezt a pillanatot míg lehet...
- Míg lehet? Ezt hogy érted?
- Hajjh, menjünk először csak bújjunk ágyba utána mindent elmondok- tesz le gondterhelt sóhajjal kísérve.

- Szóval?- kérdezem miután ő hátulról átölelve fekszünk egymás mellett.
- Két nap múlva kezdődik az erdőben találkozottakkal a háború... és nekem ezért holnap el kell mennem WongSangékhoz erősítéséért...- mondta, majd miután nem válaszoltam folytatta- De mire vissza érünk már javában fog folyni a harc és...
- Ti rögtön be fogtok szállni....-fejezem be helyette és szemeimből már folynak is a könnyek- már értem miért nem akartál erre gondolni.
- Sajnálom szerelmem...- suttogja szintén könnyezve.
- Csak egyet igérj meg valamit-fordulok vele szembe- Nem hagysz magamra a gyerekekkel...
- Tae....
- Ígérd meg vagy veled megyek,hogy és én magam foglak haza hozni!

- Rendben...Haza jövök, ígérem!