"Alig láttam valamit!" Mondtam felháborodva Taehyung-nak. "Pedig látni akartam!"
"Azt hiszem jobb is, hogy nem láttál semmit" biccentett a kapuba, ahol Jungkook és az a lány állt. Szinte felfalják egymást! Arról meg ne is beszéljünk, hogy a csajszi nyaka olyan, mintha egy vámpír támadás túlélője lenne.
"Ah komolyan...ez undorító."
"Csak azért, mert nem te állsz a csajszi helyében, nemde?" Válaszolt barátom mindentudóan én pedig legszívesebben leütöttem volna.
"Sziasztok...öhm...megyünk együtt edzésre?" Kérdezte ez a tuskó, aki a tudta nélkül rabolta el a szívemet és fájdalmas, de annál inkább jobb érzelmeket keltett fel bennem.
"Mehetünk."rántott vállat TaeTae, de én egy cseppet sem mozdultam.
"Én ma kihagyom."
"Na nem Minimochi! Nem hagyod ki! Sose hagyod ki, most miért tennéd?"rángatott fel barátom a padról.
"Nem vagyok túl jól Tae...egész nap fáj a fejem." Adtam be a hattyúk halálát.
"Látszik, hogy kamuzol."bökte oda nekem Jungkook.
"MICSODA?!"kelt ki magából TaeTae. "PARK JIMIN! Hát ennyit ér a barátságunk, hogy hazudsz nekem az állapotodról?!"
"Csak nem akarok menni Tae...nincs kedvem..."
"Jajj ne...Mióta nem akarsz?"
"Egy jó ideje...semmi kedvem sincs a tánchoz"
"Jiminie Hyung kezd kiégni."mutatott rám Jungkook. Valahol igaza van...teljesen elveszítettem az érdeklődésem a tánc felé.
Végül hosszas noszogatás után velük mentem. A tánc borzasztó volt. Olyan sokat rontottam, minden társam engem szidott Tae és Jungkook kivételével.
"Jimin van valami baj?"
"Hyungom talán kezd kiégni."lépett mellém ez a paraszt Jungkook és átkorolta vállamat"
"Igazán?"a tanárnő meglepett hangját hallottuk, aztán leszedte rólam Kook-ot és elrángatott magával a külön szobába ami általában egy menedék nekünk abból a célból, ha valami nagy titokról akarunk beszélgetni valakivel...jelen esetben a tanárnővel.
"Mondjad kiscsillag, mi a baj?"mindig így hív engem...
"Nos...nem beszéltem erről senkinek..még a legjobb barátomnak sem, de...anyukám pár hónapja elhunyt...Taehyung-nak azt mondtam, hogy üzleti úton van, azért nincs otthon..de ez persze nem igaz...aztán szerelmes is lettem, de nem kellett volna. És utálom is magam ezért."
"Édes istenem...ne utáld magad! Nem szabhatod meg, hogy kibe szeretsz bele..tudod, ezt hívják úgy, hogy: a szíved választottja."
"De nem akarom, hogy ő legyen az.."
"Sajnos ez ellen semmit nem tehetsz..de mondd csak...sikerült édesanyád távozását feldolgoznod?"
"Nem...ha ott lettem volna talán nem csinál ekkora butaságot! Békében kellett volna elindulnom az iskolába, nem kellett volna vele veszekednem és akkor még itt lenne! Aargh...komolyan...idióta Jimin..."
"Hé! Ne magadat hibáztasd...igyál egy zöld teát és pihenj egy kicsit. Szedd össze a gondolataidat és magadat is, aztán gyere vissza táncikálni."simított a felkaromra, majd elkészítette nekem a teát és ment is oktatni.
Bárcsak itt lenne velem anya..ő segítene nekem abban, hogy ne legyek ilyen...önmarcangoló...de TaeTae-n és apán kívül senkim nincsen.
Fél óra elteltével halk kopogások törték meg gondolataim sűrű forgását.
"Igen?"
"Én vagyok..Jungkook"
"Mit akarsz?"gyorsan letöröltem a könnyeimet és rá pillantottam. Faszom, hogy ennyire csodálatos!
"Sírtál? Basszus, mi a baj?"Ült le szorosan mellém és ismét átdobta karját a vállamon.
"Nincsen semmi...kicsit fáradt vagyok.."
Pittyent az asztalon lévő telefonom, és most először kívántam azt, hogy bárcsak ne lenne itt mellettem Jungkook...elolvasta az üzenetet és azt hiszem levegőt se vett.
*apa: anyukád temetése miatt kerestek téged. Valamit elfelejtettél elmondani...*
"J-jiminie..."
"N-ne..ne mondj semmit kérlek.."hirtelen csak magához húzva ölelt meg engem. Egyre jobban feltörő sírásomat próbálta csillapítani azzal, hogy a hátamat simogatta, közben néha-néha puszikat nyomott a hajamba.
"Annyira hiányzik!...."
"Tudom..tudom Jiminie Hyung. Csak azt nem értem, hogy Tae miért azt mondta, hogy anyukád üzleti úton van."
"Neki nem mondtam el...nem tudtam elmondani..annyira szerette anyukámat...úgy tekintett rá mintha a saját anyukája lenne...nem bírom neki elmondani az igazságot...teljesen össze törne ha tudná, hogy soha nem jön már vissza.."
"M-mi?...Jiminie...pótanyu..meghalt?"
"Nagyon sajnálom TaeTae..."
"H-hogyan? Miért?"
"Aznap reggel veszekedtünk...haragban váltunk el..és az ötödik óra utáni szünetben hívott fel a rendőrség, hogy...anyát..megtalálták...le-leugrott...a hídról.."
"Semmi baj..semmi baj Jiminie...melletted leszek mindig. Apukád is. És szerintem Jungkook is"
"Ez csak természetes.."mosolygott rám bíztatóan, majd össze kaptuk a cuccainkat és elindultunk egy kávézóba. Kook azt mondta ő állja mind a kettőnk italát. Bassza meg, olyan hülye..
Két hónap telt el..TaeTae segített nekem abban, hogy feldolgozzam anyu halálát. Már ő sincs rosszul, ahogy én sem. És Kook...nos őt már nem érdekli a barátságunk. Nagyon fáj, hiszen annyira közel kerültünk egymáshoz. Még szájra puszit is kaptam tőle...
Mindig azt kaptam, ha rosszul éreztem magam.
De azt hiszem megjött az esze és rájött, hogy nem mellettem van a helye. Azóta több lánnyal is együtt volt. Hát persze Jimin, Jungkook heteró..
"Minimochi min gondolkozol?"
"Jungkook-on...francba is, nem tudom kiverni a fejemből"
"Pont rosszkor időzít ő is."dünnyögte, mire jól fejbe kólintottam volna, ha Jungkook nem állna itt előttem.
"Szóval...sajnálom srácok, hogy úgy otthagytalak titeket..kis gondolkozásra volt szükségem.."mondta lehajtott fejjel. "Megtudnátok nekem bocsátani? Természetesen elfogadom azt is, ha nem..-"
" Fogd már be!"vágtam szavába és magamhoz öleltem. Hatalmas szerencsémre viszonozta és azt is éreztem, hogy egy nagyon apró puszit nyom a nyakamra.
"Én is megbocsátok te tuskó."mondta TaeTae és követve az én példám ő is megölelte Jungkookot, de persze csak amolyan *tartsuk meg a távolságot haver* öleléssel.
"Akkor ennek örömére meghívlak titeket suli után kajálni. Benne vagytok?"mosolygott nyuszisan.
"Benne ám, a kaja a mindenem."simított hasára barátom.
"Uhm..igazából én diétázom..szóval..egy zöld teát megiszok majd."vonakodva, de mindketten belementek. Ha Jungkook nem lenne itt, TaeTae már agyonütött volna.
Mivel TaeTaenek nagyon bejön Jungkook padtársa, így helyet cseréltek ezek ketten, így Kook most mellettem ül a leghátsó padban.
"Chim.."
"Hum?"
"Ne diétázz..mármint..szerintem nincs rá szükséged..így is nagyon jól nézel ki..vagyis...jó alakod van és..-"
"Arghh...oké."
"Tényleg..komolyan mondom Jiminie Hyung. Nagyon jó alakod van. Az arcod is szép. A személyiséged pedig maga a tökéletesség."
"Tökéletes nem létezik Kook."
"Mindenki életében van egy ember akit tökéletesnek tart. Nekem Te vagy az az ember."fogta meg arcomat, majd egy pillanatra körbenézett és a várt szájra puszi helyett egy hosszú csókot kaptam.
"Neked is van tökéletes, Jiminie Hyung?"
"I-igen...T-te.."suttogtam kettőn közé, majd kaptam mégegy mámorítóan édes csókot.
