Ismételten a falhoz állítottak és a kezemet hátra szorítva bilincselték meg végtagjaimat. Utáltam a zsandárokat, folyamatosan kicsesztek velem akármit is csináltam. Mire észbe kaptam, már a motorháztetőn volt a mellkasom, s elkezdtek motozni.
- A fenekem a gyenge pontom tudod jól.-szóltam oda játékosan a fiatal rendőrnek, aki éppen a szolgálati ideje alatt kapott el. Jóképű srác és izmos is, de kicsit erőszakos volt mindig is. Szerettem, ha ő volt szolgálatban. A kezdeti idegességemet és agresszivitásomat mindig tudta csillapítani és valójában miatta nem kerültem soha börtönbe, csak három napra a cellába az örsön.
- Nem érdekel a segge. Nincs magánál semmi fegyvernek minősíthető tárgy, igaz?
- Hmm...talán..a számban.-mosolyodtam el önelégülten, ám ekkor kaptam egy jól irányzott öklöst. - Faszszopó. Ezért utálom az olyan korcsokat mint te.-köptem véres köpetemet cipőjére, ám kissé sem zavartatta magát. Rádión szólt az örsre, hogy bejelentse érkezésemet, majd fejemre vigyázva betuszkolt a járőr kocsiba.
- Hallotta, ismerik magát ott bent. Az apja rendőrtiszt, de annyira szégyellte, hogy ilyen fia lett, hogy-
- Ne merjen pofázni az apámról. Leszarom mi van vele és, hogy ki volt meg mi volt ő. Attól még, hogy a kezem meg van bilincselve, a lábamat tudom használni Jeon.-hajoltam előre, hogy fülébe tudjak suttogni, s végezetül pedig nyakára pusziltam.
- Megmondtam, hogy ezt ne az autóban. Fedélzeti kamera van. Az állásommal játszik.-forgatott szemet.
- Szóval vevő vagy rá? Mikor ér véget a műszakod, csinálhatnánk mondjuk a lakásodon valami ilyesmit.
- Brutál nagy szád van. Tízkor fejeződik be.-nevetett fel hitetlenül, majd gyorsan kikapcsolta a kamerát.
- Addigra intézd el, hogy kimehessek onnan.-dőltem hátra az ülésben és a tetőablakon bámultam kifelé.
- Miért csinálod ezeket amúgy? Ha nem vagyok, akár börtönbe is kerülhetsz.
- Szarul neveltek fel. Szar volt a társaságom és én is az vagyok. Anyám nevelőintézetbe rakott, majd később apám próbálgatott nevelni, de megromlott a kapcsolatunk miután, hogy az ő szavaial élhessek, elmondtam neki, hogy buzi vagyok.-rántottam vállat nemtörődöm stílusban, s ekkor meg is érkeztünk az örsre.- Ha ráncigálni mersz nem fogod többet használni a farkadat. Be tudok sétálni egyedül is.
- Akkor csak tessék Park.-mutatott az ajtó felé én viszont megálltam.- Rá akarok gyújtani, haló.
- Felejtsd el. Majd mikor kiengednek, akkor rágyújtasz. Tudod, hogy nem adhatom vissza a cuccaidat.-indított meg a bejárat felé, s amint az épületbe beléptem, mindenki rámszegezte a tekintetét és habár felnőttek voltak, gyerekes módon kezdtek szemét darabokkal dobálni, s volt aki a kulcscsomóját is felém invitálta.
- Hwang, maga még mindig ilyen tapló, nem igaz? De jó voltam az ágyban, mi?-mosolyogtam rá, majd a mellette lévő széket felé rúgtam.- Ne merjen bántani, mert a karma dolgozik és cserébe többször fog látni engem. Ne örüljön annyira, hogy fél év után újra elkaptak. Tudja mit csináltam az elmúlt fél évben? Nyaraltam Los Angelesben. És találja ki mit csináltam még...szívtam, azt, amit annyira de annyira utál.-másztam bele a csávó képébe, ám ekkor Jeon elrántott onnan, hiszen Hwang ütésre emelte a kezét.
- Nocsak, az ifjabb Park.-hallottam meg apám hangját, amitől egész testem befeszült.
- Vedd le a bilincset Jeon...ne szarakodj vedd már le, nem megyek sehova ne fossál!-lettem ingerült egy pillanat alatt. Apám fölényes vigyora és önelégült pofája felcseszte az idegeim.- Mi van Jihoon?
- Látom jól megszedted magadat Los Angelesben. Tele vagy arannyal és ezüsttel.-mondta karbatett kézzel.
- Talán baj? Nem hiszed, hogy tisztességes munkával értem el?
- Ugyan, mit tudnál te dolgozni? Még érettségid sincs. Nem csoda, hogy börtöntöltelék vagy.
- Ott voltak lehetőségeim és protekcióm. Egy nyomozó mellett dolgoztam.
- Te voltál a tégla?-nevetett fel az egész bagázs, köztük az az átkozott Jeon is.
- Hallották gondolom, hogy kit kaptak el a napokban. Az is miattam volt. Egy hónapig beépített ember voltam egy kibaszott maffiánál az életemet kockáztatva! Tudják maguk milyen érzés csőretöltött pisztollyal a szájukban farkas szemet nézni a halállal? Vagy túszként szenvedni három napon keresztül étlen-szomjan? Nem tudják...és jobb is, még maguknak sem kívánom azt az élményt. Jó pénzt kaptam ezért, szóval megérte az a kurva gyötrelem. Még egy szót ne halljak. Jeon, add ide a cigimet. Kint megvárom azt, hogy kiengedjenek, ha nem bízol bennem, gyere utánam.-vettem ki kabátja zsebéből a cigarettámat, majd ingje gallérjánál fogva kihúztam magammal a parkolóba.
- Nyugi, Park. Jihoon egy fasz, ne vedd már ennyire magadra.-próbált nyugtatni Jeon, de egyáltalán nem jött össze.
- Szerinted mi a faszért gyötrődtem távol az otthonomtól, egy teljesen más kontinensen? Azért, hogy lopjak, csaljak és szétbaszassam magam? Kibaszottul nem baszd meg! Csak próbálok élni, javítani magamon és mindent megteremteni magamnak ami kell. De ha ilyen barmok vannak az életemben, mint az apám, szerinted olyan simán megy ez?
- Tudom, hogy nem. Teljesen átérzem. Az én apám is itt dolgozott. Nagyon befolyásos volt, ő volt az igazgató... Drogfüggőből lettem rendőr, szerinted mennyire volt nehéz felmásznom a létrán? Az apám ugyanúgy szégyellt, mint téged a sajátod. Kibaszottul egy cipőben járunk. Csak könyörgöm, ne kapjanak el megint. Tudod mit, kössünk egyezséget... Lefekszem veled, ha nem csinálsz több szart és nem itt kell veled találkoznom két héten belül.
- Hmm...nem is tudom... Komolyan felajánlod magadat?-kérdeztem gyanakvóan, miközben kifújtam egy adag füstöt.
- Felfoghatod így is, de hogy kettőnk között maradjon...igazán kedvellek.-mondta s körbenézett, majd hirtelen rövid csókot nyomott ajkaimra. - Komolyan, az lehet, hogy néha arcon váglak, de az csak azért van, mert tiszteletlen vagy. Nem szeretem a szemtelen srácokat.
- Baszki...eddig csak gondoltam rá, de a valóságban sokkal jobb.-teljesen lefőttem, Jeongguk képes volt a munkahelye hátsó udvarán lekapni. - Baszd meg, Jeon! A kamerák...-ütöttem vállba a srácot, ám a vállán lévő rendőrségi jelvénybe sikerült belecsapnom.- A kurva élet...-kaptam magamhoz kezemet, s ráztam meg, mintha attól elmúlna a kellemetlen érzés.
- Nem érdekelnek a kamerák...a felmondási időmet töltöm, ha ki akar rúgni, rúgjon. Akkor legalább kapok végkielégítést... Öt évnyi pénz az tudod mi? Kibaszott sok. Haza mennék Busanba az anyukámhoz, ott töltenék egy kis időt és lehet, hogy vennék egy nyaralót is.-rántotta meg vállát lazán, majd elmosolyogva állam alá nyúlt, s ismét ajkaimra hajolt.
Miután keservesen lassan, de letelt a nyolc óra, amíg bent tarthatnak, Jeon visszament az irodába, hogy kihozhassa a cuccaimat. Rettentő jól éreztem magamat vele, hosszú idő után először éreztem magamat vidámnak és szabadnak.
- Kösz mindent, Jeon. Majd találkozunk.-adtam rövidke csókot ajkaira, majd egy intés után elindultam a kijárat felé.
- Csak ne itt találkozzunk.-kuncogott, én pedig megállva vissza fordultam.
- Tudod a számom!-mosolyogtam, s végül elhagytam a rendőrség területét. Hosszú éjszaka volt, s még mindig nem világosodott ki a borús idő miatt. Most már valóban meg kéne húznom magamat a kopók karmai elől, nem szeretnék mégegy ügyet varrni a saját nyakamba. Komolyabbra kellene vennem a munkát a bárban, hogy mégtöbb pénzt szerezhessek és leléphessek a nyomorék lakásomból.
