A hülye sztereotípiák...tetoválásod van, az egyenlő azzal, hogy rossz ember vagy...
Ezeken és ezekhez hasonlókon törte az agyát Jeon Jeongguk is, a tetoválószalonban az ágyon fekve, miközben már talán ezredik tetoválását varratta magára...nem is akárhova... a comjára, nem messze nemességétől.
"Már megint töröd valamin az eszed?"kérdezte Jimin a tetkós, egy pillanatra felnézve Jungkookra.
"Aha.."ez az angyali fiú...gondolta magában. Már egy ideje el akarta hívni randizni Jimint...ám az angyali fiú már foglalt volt. Jungkook egy kígyót tetováltat a combjára. Rengeteg jelentéssel bír, ám Jungkook magasról leszarja a tetoválások jelentését, magára varratja, ha eszméletlenül tetszik neki a minta. Ezt Jimin is tudja, nem is szól neki, hogy milyen jelentései lehetnek egy-egy motívumnak. Csak mosolyogva nézi a fiatalabbat, amint lelkesedése megnő a minták láttán.
"Hé Jim..."szólítja meg a koncentráló fiút."
"Jimin hyung."javítja ki, de Kook csak szemet forgat és mintha meg se hallotta volna, folytatja tovább.
"Öhm..nem akarok beleszólni, de megteszem...mi az a kék folt a szemed alatt?"
"Semmi, elestem."
"És beütötted a szemed alatt?"
"Talán."Kooknak rossz érzése lett..mi van ha bántják? Átfutott a gondolat az agyán, hogy lehet a párja bántja? Vagy megtámadták előző este?
"Készen vagyunk."kapcsolta ki a hangosan berregő gépet Jimin, majd kivéve a tűt, le is tette azt.
"Kösz."mondta kissé kedvetlenül.
"Nem tetszik?!"
"De, tetszik. Nyugi."
"Ah..akkor jó."Kook felvette farmerját, majd kifizette a tetkó árát és egyből ki is lépett az üzletből. Ismét nem sikerült a randira hívós terve. Hogyan is sikerülne, Jimin foglalt.
"Kook várj!"megfordult az ismerős hang hallatán. "Ezt otthagytad."adta oda a fiatalabbik telefonját."Egyébként..jól vagy?"
"Persze. Minden rendben."küldött az idősebb felé egy hamiskás mosolyt.
"Francokat! Ebéd szünetem van. Gyere, kajáljunk."
"Nem vagyok éhes Jim..."
"Akkor is eszel!"
"Olyan vagy mint a nagyim."kuncogott aprót Kook.
Rament vettek...*baszki ez olyan mint egy randi*. Mondta magában Kook és egy kicsit zavartan nézelődött.
"Francba is Kook, mi bajod van?"
"Nincs semmi!"állt neki az ebédnek, hogy ne kelljen beszélnie. Hirtelen lecsapódott melléjük egy fiú..Jimin arcra puszival üdvözölte, majd Kicsimnek hívta. Aish..Kook szíve jobban repedezik..csoda, hogy Jimin nem hallja.
"Ez ki?"kérdezte a fiú nem kedvesen.
"Nevem is van baszd meg. Vegyél emberszámba. Nem ez, hanem ő. Köszi az ebédet Jimin. Szia."állt fel az asztaltól és kisétált a kajáldából, majd egyenesen haza indult a legkorábban érkező busszal.
Az Istenit..csak ki akarja sírni magát a szobájában, remélve, hogy lakótársa nem ront rá. Jimin a haza felé vezető úton sokszor hívta a fiatalabbat, de Kook mindig kinyomta. Majd a sokadik hívás után kikapcsolta a telefonját.
Haza érve ledobálta a cuccait és a szobájába trappolva rávetette magát az ágyra. Szinte egyből kitört belőle a sírás.
"Uh..Hé Kookie..mi a baj?"
"Hyung..nem hogy nem sikerült, még találkoztam is vele és annyira bánt!"
"Ne sírj Koo...találsz Jiminnél jobbat is."
"Nekem Jimin kell, nem más!"
"De Kook neki barátja van..."
"Ettől nem lesz nekem jobb Hyung!"
Kook egész nap sírt. Be is lázasodott az egerek itatása miatt. Azóta sem kapcsolta be a telefonját. Biztosra tudja, hogy Chim egész nap hívogatta.
Csengettek, Kookie fejét fogva csoszogott le a konyhába, majd kiabált Hyung-jának, hogy nyisson ajtót.
"HOSEOK HYUNG! AJTÓ!"
"Nyitom."szaladt oda a fiú, majd beengedte a túloldalt lévőt.
"Konyhában van."*ugye nem? Hogy nézhetek ki?* gondolta magában Jungkook.
"JEON! Egész nap hívogattalak, mi a francért nem vetted fe—... basszus minden oké? Mesélj, mi a baj?"
"Rendben vagyok Hyung..."mondta elcsukló hanggal.
"Nem is...gyere ülj le és mesélj."
"Csak kurvára szeretek valakit...de ő nem szeret engem, ennyi."
"Aigoo...nagyon buta lehet az a valaki...nem tudja mit veszít."
"Bassza meg...Te vagy az, ennyire nem volt világos egyik mozdulatom sem feléd?!"kelt ki magából a fiatalabb, és meggondolatlanul bombázta meg Jimint szavaival.
"Vagyis...baszki...sajnálom..."sütötte le szemeit és érezte, hogy könnyei újra mardosni kezdik szemeit.
"KooKoo..."
"Kérlek gyorsan utasíts vissza, hogy minél előbb a szobámba mehessek.."motyogta a fiú, szemét törölgetve.
"Figyelj...ma szakítottam barátommal...kell nekem egy kis idő, akkor is, ha az elejétől kezdve nem voltunk meg jól. Elmondok neked valamit Koo..."
"Mit?.."remegett meg a hangja.
"Azért szakítottam vele, mert...bántott..ami a szemem alatt van..az is miatta volt, de ne aggódj, nincs nagy bajom..másrészt...miattad szakítottam vele. Mármint...úgy érzem, hogy jól meglennénk ketten, van esélyed, csak egy kis időt szeretnék kérni, és ígérem, alakulhat köztünk valami."
"Biztos?.."
"Biztos Koo...szeretem a társaságodat, melletted annyira más vagyok. Nem tudok másra gondolni csak Rád, ha a közelemben vagy, és azt hiszem egy ideje kedvellek téged."
"M-megölelhetlek?"kérdezte félve az idősebbre pillantva.
"Meg."válaszolta egyből és karjait is ölelésre tárta, Jungkook pedig úgy ölelte őt, mintha az lenne az utolsó."
"Nagyon szeretném, ha...csak nekem lenne esélyem...érted mit mondok?"
"Értem Jungkook. És csak neked van jelenleg esélyed."puszilta arcon a fiatalabbat. Aznap este Jimin ott aludt Jungkooknál. És azt hiszem...Jungkook nagyon is boldog volt.
