"Jimin! Csak fogadd el! Jungkook születése óta ilyen. Nem tudsz vele mit kezdeni. Az pedig, hogy képes voltál őt megütni baromira undorító húzás volt. Egy beteg fiút ütöttél meg, aki ezek után rohamot kapott és három napra kórházba került." Osztotta ki Jin legjobb barátját. Jungkook autista, és Jimin egy rosszul nevelt tinédzser. Ezekre a történésekre illik az az idézet, hogy: "sebet gúnyol, kit seb nem ért soha"
Jimin ezek után úgy döntött, hogy megveszi Jungkook kedvenc nasijait és egy plüss nyuszit is vesz neki, hiszen az a fiatalabb kedvenc állata, s elmegy személyesen bocsánatot kérni.
Namjoon, Jungkook féltestvére már beszélt erről Jiminnel. Nagyon leosztotta, amit Jimin jogosnak is gondolt. Namjoonnak mindennél és mindenkinél fontosabb Jungkook. Ő szokott Kookiera vigyázni, ez azért is megoldható, mert Namjoon home office-ban dolgozik, így bármikor ha baj van, azonnal ott tud teremni tesója mellett.
Jimin egy ajándéktáskába tette a vásárolt dolgokat, egy nagy, rózsaszín és bolyhos nyuszit vett neki, aminek a fiatalabb nagy valószínűséggel örülni fog.
Bekopogott a világos barna faajtón, majd nem sokkal később Namjoon be is engedte őt.
- Szia. Köszi, hogy megengedted, hogy átjöjjek.
- Jungkookért teszem. Beszélgettem vele, már amennyire tudtam. Azt mondta nem fél tőled és nyugodtan átjöhetsz. Szerintem részben az van a dolgok hátterében, hogy szegény nem fogja fel, hogy tulajdonképpen bántottad akkor és csak új társaságra van szüksége.
- Szívesen leszek új társaság. Valójában..eléggé kedvelem Jungkookot. Hülye felfogás, de...mindig is kedveltem. Azért ütöttem meg, mert egyszerűen rosszkor volt rossz helyen. Otthon sajnos gondok vannak, így nagyon sok harag és csalódottság gyülemlett fel bennem...és rajta töltöttem le. Normál esetben nem tettem volna meg. Valószínűleg a kocsmában lerészegedtem volna, de akkor suliban voltunk, mikor megtudtam a dolgokat.
- Mi történt otthon?
- Apa elitta anyu fizetését, aztán múlt héten adták be a válókeresetet...
- Sajnálom. De gyere beljebb, Jungkook szerintem már vár téged.-Jimin bólintott, majd levette a cipőjét és Namjoon vezetésével a nappaliba mentek, ahol a kis Jungkookie éppen a nyuszijával játszott, akit Haru-nak hívnak. Ő egy igazi nyuszi, fekete-fehér foltos, hatalmas barna szemekkel. A rosszabb pillanatokban ő gondoskodik Jungkookie lelki világáról. Namjoon vissza tette Harut a ketrecébe, s a helyére tette azt.
- Jungkookie, vendéged van.-simogatta meg Kookie frissen mosott fekete haját. Az említett hatalmas bociszemekkel nézett Jiminre, aki leült mellé hevesen dobogó szívvel.
- Szia Kook! Vettem neked pár nasit és egy ajándékot. Megnézed?
- Uhum.-bólogatott aranyosan, majd csillogó szemekkel, s kissé eltátott szájjal nézte a sok nasit. Kedvenc chipsét meg is bontotta nagynehezen, majd elkezdett falatozni. Ám látókörébe egy hatalmas plüss nyuszi került.
- Azta!-tátotta el a száját, majd egyből a nyusziért is nyúlt és magához ölelte.- Köszönöm Hyung.-motyogta zavarában. Nem tudja a két idősebb, hogy Kookie miért van most zavarban.
- Van egy igazi nyuszid?-kérdezte Jimin.
- Igen.-válaszolta Kook bólogatva, majd ismét enni kezdett a chipséből.
- Kookie, megírtad a tanárnővel a házidat?-érdeklődött Namjoon
- U-u.-rázta meg a fejét a fiú.
- Miért nem?
- Nem volt kedvem.-mondta lehajtott fejjel.
- Akkor segítek neked én, rendben? Matekból kell házit írnod, ugye?
- Nem akarom.
- Tudod, hogy muszáj, nem kívánság műsor.
- De nem akarom!-kezdte el stresszesen rágni a körmét, ám Namjoon kivette szájából az ujjait, megakadályozva, hogy lerágja szépen megnövesztett körmeit.
- Miért stresszelsz Kookie? Nem jó a matek tanárod?
- Gonosz velem..csúnyákat mond a külön foglalkozáson. Nehéz amit feladott.-Jimin hüledezve hallgatta, amit Jungkook mondott tesójának szomorúságtól teli hanggal.
- Ki a matek tanárod Kookie?
- Uhm.... Jung...Minji.
- Ő valóban nem egy kedves tanár. Mi sem szeretjük őt. Tényleg nagyon gonosz tud lenni.-adott igazat Kooknak, mire a fiú hevesen bólogatott.- És miket szokott neked mondani, amik olyan csúnyák?
- Uhm...hogy buta vagyok és hogy miért nem rúgtak ki engem. Meg, hogy buzi gyerek vagyok.-csuklott el a hangja.
- Miért mond ilyeneket?!
- Azután kezdte el mondani, miután a suli előtt megöleltelek Namjoon Hyung.
- Be kell mennem a suliba beszélni vele. Holnap bemegyek veled, rendben?
- Rendben...
- Addig beszélgessetek Jiminnel, én megfőzöm az ebédet, anyuék lassan haza érnek.
- Hyung...szeretsz színezni?-kérdezte Jimint, miközben a tőle kapott nyuszit szorongatta.
- Persze. Színezni szeretnél?
- Uhum. De nem tudom, hogy mit. Lerajzolom Harut. Oda megyek hozzá.-egy ideig rendben ment minden, Haru egyhelyben feküdt a faforgácsok között, s néha a szalmájából evett egy keveset, volt mikor pisze orrocskáját felhúzta, hogy szaglászhasson egy kicsit, de ezeken kívül a kis gazdiját figyelte, modellt állva neki, hogy szép rajz készülhessen róla.
- Hyung! Szomjas vagyok!
- Mit kérsz?
- Mmm....bubis vizet!
- Okés. Jimin, te kérsz valamit?
- Egy sima vizet, köszönöm.
- Haru, maradj nyugton. Had rajzoljalak le.-beszélt Jungkook a nyuszihoz, erősen koncentrálva arra, hogy szabályos köröcskét tudjon rajzolni, ami a nyuszi szemeit imitálja.
- Haru~ miért nem maradsz nyugton? Jimin hyung! Nem tudom így lerajzolni a nyuszit!
- Semmi baj Kookie. Rajzold le akkor a plüss nyuszit. Mutasd, eddig milyen lett Haru?-Kookie oda mászott Jiminhez, elé tolva a lapot, amin egy félkész nyuszi volt.
- Szerintem így is nagyon szép. Ügyes vagy. Majd máskor folytatod, ha Haru nyugton lesz. Oké?
- Oké.-bólintott, majd bele ivott a bubis vízbe. - Namjoon! Anyuék mikor jönnek?
- Pár perc Kookie. Bírd ki.
- Anyukádék dolgoztak?
- Kirándulni voltak. Két hétre. De már nagyon hiányoznak. Namjoon hyung nem tudott nekem reggelre pudingot csinálni, mert odaégette. De anyu mindig csinál nekem rózsaszín pudingot. Te szereted a pudingot?
- Igen, szeretem. Szoktam venni a boltban is.
- Én nem mehetek egyedül boltba.-biggyesztette le ajkát, s buksiját is lehajtotta.
- Semmi baj Kookie. Nagyon sok ideig én sem mehettem egyedül. De amikor anya dolgozik, nekem kell elmennem. Pedig nem szeretem annyira a sok ember miatt.
- Én sem szeretem a sok embert.-rázta nemlegesen fejét, majd tovább itta a bubis vizét.
~~~~
Fél éve, hogy Jimin minden második nap átmegy Kookhoz. Nagyon összemelegedtek, többet vannak fent az emeleten Kookie szobájában mesét nézve, miközben pudingot esznek, mint lent a földszinten. Haru sem maradhat ki semmiből, akármerre mennek a házban, Harut ketrecestül viszik magukkal. Ő is ugyan úgy nézi velük az Elmo Világa című mesét, bár a nyuszi előbb bealszik rajta mint Jungkookie.
Az iskolában Jimin földrajz óra közben az ablakon nézett ki. A kis Jungkookien járt az esze. Idő közben Jungkook magántanuló lett, és a tanulmányi eredménye miatt a tizedik osztályt újra kezdte, hogy minden eredményes lehessen a bizonyítványában, és le tudjon érettségizni jövőre.
- Jimin! Figyelsz rám? Megint Jungkookon gondolkozol?-bökte oldalba legjobb barátja.
- Ne haragudj. Igen...rajta. Megismételnéd amit mondtál?
- Vége az órának. Az utolsó elmarad, el lehet menni. Van kedved elhozni Jungkookot a skate-parkba? Meg szeretnénk ismerni őt.
- Megbeszélem vele, haza felé telefonon, rendben? De ne engedjétek neki, hogy gördeszkázzon. Ne kínálgassátok cigivel és alkohollal. És ami a legfontosabb, ne bánjatok vele úgy, mint egy óvódással és ne piszkáljátok.
- Rendben, rendben. Aranyos gyerek, nem hiszem, hogy bármelyikünk is piszkálná. Na de nyomás, vége van a sulinak, egy percnél tovább sem akarok itt maradni.-mondta Yoongi, majd táskáját egyik vállára dobva elindult ki az ajtón.
- Jungkook! Szereted a nyuszikat?-kérdezte tőle Jin, mire Kookie bólógatni kezdett.
- V-van otthon egy i-igazi nyuszim.-mondta körmeit piszkálva.
- Tényleg? Én is szeretem a nyuszikat! Tudsz mutatni képet róla?
- Igen.-elővette a telefonját, majd a galériába lépve Jimin látta, hogy csak is a nyuszijáról volt vagy ötven képe, s ezzel ki is merült a galériája tartalma.
- I-itt van. Csak róla van képem.-nyújtotta át neki a telefont, Jin pedig csillogó szemekkel dícsérte Harut, ezt pedig Jungkook büszkén hallgatta. Szerette, ha a nyusziját dícsérik. Az, hogy az a kis jószág ennyire szép, csakis Jungkooknak köszönhető.
- Nagyon édes.-adta vissza a tulajdonosnak a telefont. Kookie ismerős hangokat hallott a skate-park bejáratából. Oda pillantott és korábbi bántalmazóit vélte felvedezni, amint feléjük tartanak.
- J-jiminie...-szólította meg barátját, s el is kezdődött Jungkook stresszes állapota. Harapdálta a száját, ujjait ropogtatta, s ökölbe szorítva rázni kezdte a kezét.
- Mi a baj Jungkook? Ne harapdáld a szád.
- Na mi van kicsi Jungkook. Vannak barátaid?-szólította le a banda "főnöke" a fiút, mire Jungkook megrezzent.
- Fogd be a szád!-morrant fel Yoongi, azzal feltápászkodott a deszkájáról és megindult a számukra ismeretlen ember felé.- Takarodj addig míg szépen mondom. Nincs jogod ahhoz, hogy piszkáld őt!
- Te ki vagy, hogy itt oszdd az észt?
- A haverja vagyok, két rendőrségi üggyel a hátam mögött, javítóintézetben voltam, loptam, késeltem, szóval jobb ha elhúztok a picsába, és kerestek más hobbit.
- Blöffölsz.
- Igen?-kapta elő a bicskáját, amit önvédelem miatt tart magánál mindig.
- Baszki!-ijedt meg a három srác, majd egymás hegyén-hátán átesve elszaladtak.
- Most már minden oké, nem kell félned.-simogatta meg a legfiatalabb haját, majd vissza ült deszkájára és bele ivott a sörébe.
- K-köszönöm.-mondta alig hallhatóan Jungkook, viszont mindenki hallotta, hiszen a parkban csend volt, alig pár ember beszélt rajtuk kívül.
- Nincs mit.-válaszolt Yoongi, majd felvette a barátnője hívását, és megbeszélték, hogy holnap átmegy egy családi ebédre a szüleivel.
Igaz, a bántalmazók nem voltak itt, de Jungkook még így is félt. Félt, hogy vissza jönnek, esetleg többen, mint ahányan ők vannak most. Jimin ezt észlelve Kookie arcára nyomott egy puszit és elővette a telefonját, azzal pedig Kookienak mutogatta a Haruval készült közös videókat és képeket.
- Hyung, ez vicces!-nevetett fel aranyosan a fiú amikor látta, hogy nyuszija a videón futkos körbe-körbe szétszórva a forgácsot a ketrecéből.
- Aranyos..akárcsak Te Jungkookie.-ölelte magához kedvesét, majd fél óra múlva mindannyian haza szállingóztak.
- Szeretlek Jungkookie.-mondta Jimin, s Jungkook ajkaira hajolt, ezt követően pedig bekísérte őt a házba, majd egy öleléssel elbúcsúzott tőle erre az éjszakára.
