𝐓𝐮́𝐥 𝐟𝐢𝐚𝐭𝐚𝐥𝐨𝐤 𝐯𝐨𝐥𝐭𝐮𝐧𝐤 «𝐊𝐚𝐫𝐥 𝐉𝐚𝐜𝐨𝐛𝐬» /Befejezett✔️/

~Első fejezet~

Csak egy szokásos reggel volt. Összepakoltam a táskám és elindultam az iskolába. A nagy épület előtt a legjobb barátnőm, Emily várt. Gyors léptekkel közeledtem felé és megöleltem. Besétáltunk a nagy faajtókon és hihetetlenül hatalmas boldogsággal sétáltunk fel az iskola emeletére. A teremben már sok gyerek beszélgetett, telefonozott vagy éppen a táblára firkált. Kivéve egyet. Sosem láttam még. Szerintem az új osztálytársunk lesz. Egész szünetben őt bámultam. Szerelmes lennék? De még nem is ismerem. Becsengettek, a tanár bejött a terem ajtaján és kihívta a fiút a táblához.

Tanár:"Gyerekek, most ,hogy elkezdődött ez az év is, szeretném nektek bemutatni az új osztálytársatokat. Az évnyitón nem volt ott, ezért nem láttátok. Megtennéd ,hogy bemutatkozol?"

Diák:"Természetesen. A nevem Karl Jacobs. Floridából költöztünk ide Londonba. Szeretek gitározni, és a barátaimmal lógni. Meg persze zenét hallgatni. Remélem ,hogy befogadtok majd."

Olyan érdeklődéssel néztem, hogy el is felejtettem ,hogy óra van.

Tanár:Y/n! Y/n!

Y/n:Elnézést tanárnő, igen?

Tanár:Úgy látom ti jóban lesztek. Akkor odaülhet melléd Karl?

Y/n:I-igen, természetesen.

Tanár:Rendben. Karl remélem neked is megfelel.

K:Igen.

Szünetben elkezdtünk beszélgetni, de sietnem kellett le befizetni az ebédbefizetést. Így sokat nem tudtam vele beszélgetni. A következő óráim a fiú bámulásával teltek. Észre sem vettem ,hogy kicsengettek. Utolsó órám után Emilyvel lementünk a pályára focizni a fiúkkal. Ott volt ő is.

K:Szia! Te is szoktál focizni?

Y/n:Igen, szeretek focizni. Te is?

K:Hogyne, imádok. Akkor ha gondolod eljöhetnél hétvégén a meccsemre. Emilyt is hozhatod.

Y/n:A-o-oké, ott leszünk.

K:Ennek örülök, jöttök focizni?

Y/n:Igen!

A foci után Emilyvel együtt sétáltunk haza, megálltunk egy fagyira is.

E:Tetszik neked?

Y/n:Ki?

E:Ugyan már..hát Karl!

Y/n:N-nem dehogy! Nem tetszik. Nem az esetem.

E:Aham. Oké. De úgyis rájövök ,ha mégis tetszik.

Emily egy utcával közelebb lakik az iskolához így én egyedül sétáltam tovább. A szüleim nem voltak otthon,mindig dolgoznak ezért csak este érnek haza. Megírtam gyorsan a házi feladatomat és lementem enni valamit. Csináltam magamnak egy kis gofrit, a maradékot beraktam a hűtőbe. Felhívtam Emilyt.

A telefonban:

Y/n:Kijössz deszkázni?

E:Aha, öt perc és ott vagyok a házatok előtt.

Y/n:Okés!

Leraktam a telefont és leszaladtam a deszkámért. Amint kinyitottam az ajtót, Emily már ott várt az út közepén.

Y/n:Megyünk?

E:Menjünk!

Eldeszkáztunk a pláza elé, és hát kit láttam? Karl-t.

Y/n:Ezt nem hiszem el.

E:Mi?

Y/n:Megint itt- Ja semmi.